India története 1526–1947 (vázlat)

Mughal dinasztia
Bábur
— anyai ágon Dzsingisz, apai ágon Timur leszármazottja, családja Szamarkandból vándorolt keletre az üzbégek elől
— 1526-ban Pánipatnál legyőzi a Lódhí szultánt, 1527–ben a rádzsputokat
Humájún (1530–1540, 1555–1556)
— 1540: az afgán Sér Sáh megfosztja a birodalmától, csak annak halála után tér vissza (Sér Sáh adminisztratív reformjai Bengálban, ezüst rúpiát veret)
Akbar (1556–1605)
— afgán harcosok közt nő fel, Rádzsput hercegnőt vesz feleségül
— meghódítja Gudzsarátot (1574), Bengált (1576), Kandahárt
— megalapítja Fatéhpur Szikrít (1571)
— egy kézben tartja a legfőbb polgári és katonai hatalmat, nem nevez ki főminisztert; központosított bürokrácia
— reformok (zát, szavár, manszab, dzságir)
— Dín Iláhí
Dzsahángír (1605–1627)
— perzsa származású minisztere lányát, Núr Dzsahánt veszi feleségül, perzsa udvari kultúra
Sáh Dzsahán (1627–1658)
— Sáhdzsahánábád (Vörös Erőd, Dzsamá Maszdzsid), Tádzs Mahal (1643, felesége síremléke)
— Ahmadnagar, Gólkóndá, Bidzsápur formálisan vazallus államok 1635-től
— maráthák: hindú katonai arisztokrácia, az ahmadnagari szultán lovassága, majd Bidzsápurhoz lojálisak; Sáhdzsí Bhószlé, Sivádzsí, Puné környéke marátha ellenőrzés alatt 1647-től
— 1656–7: Aurangzébet visszahívják Gólkóndától és Bidzsápurtól, de annektálja a Maráthák központi területét
Aurangzéb (1658–1707)
— újra bevezeti a dzsizját (még Akbar törölte el), üldözi a szikheket
— Sivádzsít 1674-ben királlyá szentelik; unokája, Sáhúdzsí túsz Aurangzéb udvarában
— 1680-as évektől a Dekkánon háborúskodik, 1685-ben elfoglalja Bidzsápurt, 1687-ben Gólkóndát; új székhely: Aurangábád; kísérlet a dekkáni uralkodó rétegek integrálására
— 1700-as évek eleje: a maráthákkal harcol, akik kifosztják Hyderabadot (Hajderábád)
— marátha hadurakból lett mahárádzsák: Scindiák (Sindé) Gwaliorban (Gválijar), Holkarok Indore-ban (Indór), Gaekwadok Barodában
I. Bahádur Sáh Álam (1707–1712)
— 1708: meggyilkolják az utolsó szikh gurut
— Báládzsí Visvanáth (1713), Bádzsí Ráó (1720): pésvá dinasztia (eredetileg marátha főminiszterek)
— Bengál, Avadh: navábok
Farrúkhszijár (1713–1719)
— Báládzsí kifosztja Delhit
Muhammad Sáh (1719–1748)
— Delhit kifosztják a maráthák (1737), a perzsa Nadír Sáh (1739), az afgán Ahmad Sáh Abdálí (1748 után);
— a Mughal vezír Hajderábádban megalapítja a Nizámok dinasztiáját

Európaiak
— 1498: Vasco da Gama megérkezik Calicutba
— 1510: Goát elfoglalják a portugálok a bidzsápuri szultántól; + Daman, Diu, borskereskedelem, vámhivatalok
— 1600: megalakul a brit Kelet-Indiai Társaság (East India Company)
— 1602: megalakul a holland Kelet-Indiai Társaság (Vereenigde Oostindische Compagnie); fluyt
A brit Kelet-Indiai Társaság (East India Company) terjeszkedése
— 1640: Madrast negkapják egy helyi nájakától, Fort St. George
— 1661: Bombay-t II. Károly megkapja, mint hozományt (1668-ban az EIC-hez)
— 1686-tól: tengeri háború a Mughal uralkodóval (Child’s War), az EIC-t elkergetik Hugliból, a későbbi Calcutta helyén telepednek le, Fort William (1690-től)
— 1716: farmán
— 1720-as és 30-as évek: marátha kalózok támadják a társaság hajóit, a bombay-i kereskedelem megsínyli, Madras és Calcutta gazdagodik
Francia-brit háborúk
— 1664: francia Kelet-Indiai Társaság (Colbert)
— 1742-től: François Dupleix Pondichéry kormányzója
— 1749–54: háború Hyderabad és Arcot utódlásáért (Carnatic War)
— Robert Clive: Arcot hőse, 1755-ben Watson admirálissal tönkreverik a marátha kalózokat
Bengál
— 1701-től: Mursíd Qulí Khán a díván, Bengálban megszűntetik a dzságírokat, közvetlenül szedik az adót
— 1739 után az adót a naváb nem küldi tovább Delhibe
— 1757, Plassey (Polásí): Robert Clive legyőzi Sirádzs-ud-Daulá bengáli navábot, és a franciáktól elveszi Chandernagore-t, Mír Dzsafart teszi meg navábnak
— 1764, Buxar (Bakszar): az angolok legyőzik a bengáli és az oudhi (avadhi) naváb seregét (Henry Munro 7500 sepoy katonája)
— Clive és a Társaság átveszi a dívánít (1765)
— 1771: Warren Hastings Bengál kormányzója (magához veszi a bírói hatalmat is, a „navábság” megszűnik, a kincstárat áthelyezik Calcuttába), 1773-tól Governor General, vagyis a három Presidency (Bombay, Calcutta, Madras) főkormányzója
Mysore (Májszúr)
— 1761 után: Hajder Alí hódításai Dél-Indiában
— 1767–69: első mysore-i háború
— 1780–84: második mysore-i háború
— 1782 után Típú szultán folytatja apja politkáját
— 1790–92: harmadik mysore-i háború, Lord Cornwallis (+ pésvá + nizám)
— 1799: negyedik mysore-i háború, Richard és Arthur Wellesley
maráthák, szikhek
— Holkarok (Hólkar) és Scindiák (Sindé) Rádzsaszthánból is szednek adót, 1750: behatolnak Pandzsábba, 1760: megverik a Nizámot
— 1761: Ahmad Sáh Abdálí Pánípatnál legyőzi a Pésvát
— Mahadji Scindia (Maháddzsí Sindé), Gwalior (Gválijar, Gválhér) uralkodója egy időre nagy befolyásra tesz szert (1795-ig)
— 1803–4: második marátha háború, A. Wellesley és Lake elfoglalják Delhit, Ágrát, Gudzsarátot, Orisszát (a drága hadjárat miatt R. Wellesley-t visszahívját, a britek csak a Dóábot tartják meg)
— 1809: egyezség Randzsít Szingh-gel, aki Lahore (Láhaur) rádzsája lesz
— Pandzsáb: Randzsít Szingh királysága a 19. század első évtizedeiben (övé Multán, Pesávar, Pandzsáb hegyvidéke, Kasmír, Ladakh; tibeti hadjárata kudarccal végződik; 1839-ben meghal)
— 1839: első afgán háború; 1843: Szind annektálása; 1845–49: szikh háborúk (Lord Dalhousie), Kasmírt a britek eladják Dzsammu hindú rádzsájának

Company Bahadur
— Pax (Tax / Axe) Britannica
— jogi reformok (Warrent Hastings, William Jones), 1784: Asiatic Society of Bengal
— 1793: Lord Cornwallis bevezeti a permanent revenue settlementet Bengálban (zamíndárí rendszer); Dél-India: Munro-féle rendszer: ryotwari (raíjatvárí)
— 1813: eltörlik a Társaság indiai kereskedelmi monopóliumát (1833-ban a kínait); 1833: a Társaság felszámolja minden kereskedelmi és ipari vagyonát
— 1813: a keresztény missziós tevékenység engedélyezése
— 1835: Thomas Babington Macaulay jogi tanácsadóként Indiában kidolgozza a Büntető Törvénykönyvet
— angol oktatás: Presidency Colleges (Calcutta, Madras), Elphinstone College (Bombay), skót presbiteriánus college-ok
— Lord Dalhousie Governor General (1848–1856): “right of lapse”, 1856: Avadh annektálása
— 1857–8: “mutiny” / “First War of Independence”; Meerut (Mérath), Náná Sáhib (a pésvá utóda), Laksmí Báí (Dzshánszí ráníja); az utolsó Mughal uralkodót (Bahádur Sáh Zafar) száműzik Burmába
— 1858-ban a Tásaság megszűnik, minden joga a koronára száll (Victoria Queen of India, alkirályok)
— 1876: Victoria Empress of India (1877: darbár)

Brit India (British Raj)
— tartományok:
— Bengal Presidency (Bengál, Bihár, Asszám, Orisszá): szegény, főleg muzulmán parasztok, indigó, ópium, juta, tea; angol műveltségű hindú elit (bhadralók); európai (főleg skót) üzletemberek
— United Provinces of Agra and Oudh: erdőirtás, a termőföld gyorsan kimerül; keleten rizs, nyugaton búza (gazdagabb vidék); a lakosság 17% muzulmán, falvakban hindúk; hindú nacionalizmus (a hindí nyelv és a nágarí írás mellett, tehéntisztelet), a muzulmánok a britektől várnak védelmet
— Madras Presidency: kevés muzulmán, az északi hindú reformmozgalmak kevésbé jutottak el ide; angol műveltségű, mérsékelt nézeteket valló, kis létszámú bráhmana elit; exportra alig termel, vasút késve érkezik meg
— Bombay Presidency: egymástól elszigetelt partvidék és szárazföld, utóbbin (dés) a britek átvették a marátha adminisztrációt (kemény adóbehajtás, ryotwari); 1860-as évek: ideiglenesen fellendülő gyapottermesztés (amíg tart az amerikai polgárháború); Bombay: kikötő, textilipar (főleg belső piacra), párszí és gudzsaráti üzletmberek, kozmopolita metropolisz, városi középosztály, helyi nyelvű sajtó, politikai újságírás
— Punjab: kemény adóbehajtás, az első világháború előtt a brit indiai hadsereg egy harmada szikh és pandzsábi muzulmán; Lahore: Government College (1864)
— vasút: először az exportra termelő mezőgazdasági területeket (északi és északnyugati alföldek) köti össze a nagy kikötőkkel, a szubkontinens déli és középső részeit később kötik össze; a mozdonyokat, síneket, hidakat Britanniából hozzák, nem fejleszti az indiai ipart

Nemzeti mozgalmak
— 1857 után hindú reformmozgalmak (Brahmo Samaj, Arya Samaj)
— 1870-es évek: liberális nacionalisták, Indian Association (Calcutta), stb., kampány, hogy több indiait foglalkoztassanak állami hivatalokban
— 1878: Vernacular Press Act (a helyi nyelvű politikai újságírás cenzúrája, a brit Liberal Party is tiltakozott ellene)
— 1885: az Indiai Nemzeti Kongresszus (Indian National Congress) első ülése Bombay-ben, elnök: Pherozeshah Mehta (Firózsáh Méhtá)
— “mérsékeltek” (Gopal Krishna Gokhale): a nemzetépítést a brit birodalmon belül képzelték el, üdvözölték a brit alkotmányos reformokat, az indiai nemzet a jövőben valósulhat meg
— “szélsőségesek” (Bal Gangadhar Tilak): az indiai nemzet mindig is létezett, csak fel kell ébreszteni és le kell rázni az idegen uralmat, amelyet a brit reformok csak erősítenek; neo-Védánta, nacionalista neo-hinduizmus, Ganésa és Sivádzsí kultusza
— 1905: Bengál felosztása (Lord Curzon): Kelet-Bengál + Asszám, Nyugat-Bengál + Bihár + Orisszá (tiltakozás, terrorizmus); 1911: Bengál újra egy, Bihár + Orisszá külön tartomány
— 1906: megalakul a Muszlim Liga (Muslim League), hogy megakadályozza a hindú többség dominanciáját a parlamenti rendszerben
— 1907: a “szélsőségesek” (Tilak, Aurobindo) kiválnak a Kongresszusból; 1908: létrejön az All-India Congress Committee
— 1909: külön muzulmán választókerületeket hoznak létre
— első világháború: a britek a kalifa ellen harcolnak, ezért a Muslim League közeledik a Congress-hez; 1906: paktum a tartományi törvényhozások helyeinek elosztásáról: a muzulmánok felül lesznek reprezentálva ott, ahol kisebbségben vannak, és alul, ahol többségben (Bengál és Pandzsáb)
— 1916: Annie Besant (ír nacionalista és theozófus) és a Home Rule League
— 1915: Mohandas Karamchand Gandhi (Móhandász Karamcsand Gándhí) visszatér Indiába, helyi kampányokban gyűjt tapasztalatot
— 1919: a Rowlatt Act korlátlan időre meghosszabbítja a háborúban alkalmazott rendkívüli intézkedések hatályát a tiltakozások megfékezésére és az „összeesküvések” felszámolására; tiltakozás (Gandhi): satyagraha (szatjágraha: erőszakmentes ellenállás), hartal (hartál: sztrájk)
— 1919: a Rowlatt Act elleni tiltakozás + a leszerelt katonák zúgolódása Pandzsábban; az amritszari mészárlás (Jallianwala Bagh Massacre)
— 1918–19: Montague (az indiai ügyek minisztere a brit kormányban)
— Chelmsford (alkirály) reformok: dyarchy („kettős hatalom”) bevezetésének terve tartományi szinten (mezőgazdaság, oktatás, közmunkák, egészségügy stb. a választott törvényhozásnak felelős miniszterek kezén, ugyanakkor a pénz- és adóügyeket és a belügyeket a kormányzó által kinevezett tisztviselők intézik)
— Gandhi 1920–22: Khiláfat-mozgalom, az amritszari vérengzés elleni tiltakozás, az angol áruk, iskolák, bíróságok és a választások bojkottja
— Gandhi börtönben 1922–24
— 1923: Savarkar (Szávarkar) hindú nacionalista politikus bevezeti a hindutva („hindúság”) fogalmát: hindú az, aki „considers India as both his Fatherland and Holyland” (magába foglalja a szikheket, buddhistákat és dzsainákat, de lehetőséget teremt a muzulmánok és keresztények kizárására)
— 20-as évek vége: új politikusnemzedék: Jawaharlal Nehru (Dzsaváharlál Néhrú), Subhas Chandra Bose (Subhás Csondro Bosu): Indian Independence League

Út a függetlenségig
— Simon bizottság (1928), kerekasztal tárgyalások Londonban (1930, 1931, 1932), Government of India Act (1935) javaslatai: dyarchy a központban (nem valósul meg), tartományi szinten autonómia; külön választókerületek a kasztonkívülieknek (Gandhi ellene)
— 1930: Gandhi a teljes függetlenség mellett, sómenet
— 1931: Gandhi–Irwin paktum (a polgári engedetlenség felfüggesztése, cserében néhány politikai fogoly kiszabadul, és otthoni fogyasztásra lehet sót előállítani); Nehru ellene
— 1936: tartományi választások: Pandzsáb és Bengál kivételével, ahol helyi pártok nyernek, a Kongresszus mindenhol többségbe kerül, de mivel politikusai bojkottálják a helyi kormányzatokat, kisebbségi kormányok alakulnak; végül lassanként mégis hivatalba lépnek a Kongresszus miniszterei, viszont aki miniszter lesz, le kell mondania pártbeli tisztségéről: egymást akadályozó „miniszteriális” és „pártszervezeti” szárny jön létre
— 1939: az alkirály Indiát háborúban állónak nyilvánítja, a Kongresszus miniszterei lemondanak, a brit kormányzók veszik át a hatalmat (Bengál és Pandzsáb kivételével, ott eleve nem a Kongresszus volt kormányon)
— 1942: Quit India Resolution, a kongresszus vezetőit letartóztatják
— 1943: éhínség Bengálban (növekvő gabonaárak, a kereskedők készleteket halmoznak fel, a helyi kormány nem avatkozik be)
— 1933: Rahmat Ali Cambridge-ben megalapítja a Pakistan National Movementet, PAK(i)STAN = Panjab, Afghan Province (= North-West Frontier), Kashmir, Sindh, Baluchistan; Muhammad Ali Jinnah (Alí Dzsinná) ekkor még ellene, mert nem veszi figyelembe az India más területein kisebbségben élő muzulmánokat
— 1936-os tartományi választások: a Muzulmán Liga muzulmán helyek 25%-át nyerte el, a többséget (69%) helyi pártok, a Liga mindenhol ellenzékben marad (ott is, ahol a kongresszusé a többség, és ott is, ahol helyi pártoké)
— Jinnah-t a Kongresszus mellőzi, ezért a muzulmán többségű tartományok felé fordul, a pandzsábi főminiszterrel kötött paktum Jinnah-t ismeri el a muzulmánok össz-indiai szintű képviselőjének
— 1940: a Muzulmán Liga gyűlése Lahore-ban (Láhaur), Two Nations Theory (különálló hindú és muzulmán nemzetet feltételez, így Jinnah-ból egy nemzet vezetője lehet)
— 1944: Gandhi lényegében elfogadja Pakisztán létezését, de csak egy konföderáción belül; Jinnah csak két független, egyenrangú fél közötti konföderáció-kötést fogadna el
— 1945: Simla Conference, Jinnah visszautasítja, hogy a Ligán kívül más (vagyis a Kongresszus) is képviselhesse a muzulmánokat
— 1946-os választások: kétpárti rendszer (Kongresszus és Liga), a Muzulmán Liga elnyeri a muzulmán helyek 90%-át
— brit kormányküldöttség háromszintű berendezkedést javasol: 1. tartományok, 2. tartományokból álló csoportok (Group A, B, C), 3. szövetségi központ (nem törvényhozó, csak végrehajtó); Group A: Baluchistan, Sind, Punjab, North-West Frontier Province (a Liga kormányon, kivéve a North-West Frontier Province-t, ahol a Kongresszus), Group B: a Hindú többségű tartományok, Group C: Bengal, Assam (a Liga kormányon, kivéve Asszámot, ahol a Kongresszus)
— Jinnah a tartományok kötelező Group A B C-be sorolása mellett (kilépni csak utólag lehetne), a Kongresszus a választható Group A B C-be tartozás mellett
— 1946: átmeneti kormány, Nehru a miniszterelnök
— Jinnah: “Direct Action Day”, “Great Calcutta Killing” (1946 aug., Bengál főminisztere szervezte, hogy „megtisztítsa a várost a hindú vértől”)
— 1947: Lord Mountbatten: “Plan Balkan”: a Group B egysége megmarad, a Group A és B-ből kiválhatnak a tartományok; DE a brit kormány megváltoztatja: a tartományok és a fejedelmek szabadon választhatnak, hogy melyik Group-ba tartozzanak: Nehru elutasítja, a „molyrágta” Pakisztán mellett (vagyis Pandzsábból és Bengálból csak a muzulmán többségű területek kerüljenek Pakisztánhoz), Jinnah végül beleegyezik
— 1947 aug. 14–15 éjfél: függetlenség
— Pandzsábban a szikh régiót kettévágta a tartomány felosztása, vérengzések, hatalmas menekülthullám
— a kasmíri hindú uralkodó bizonytalankodik, hogy hova csatlakozzon, Pakisztán katonákat küld, az indiai hadsereg bevonul
— Gandhi a kincstár egyenlő felosztása mellett, 1948. jan. 30: egy hindú szélsőséges meggyilkolja
— 1948. szept. 11: meghal Jinnah