Tanszékünk története

(Lásd még: A magyar indológia története!)

Az egyetemen 1948-ban kezdődtek újra az indológiai tanulmányok, melyeket (egy évig) Szemerényi Oszvald vezetett. Diákjai közé tartozott Vekerdi József, aki a későbbiekben nagy mennyiségű szanszkrit irodalmat fordított magyarra. Ezután rövid ideig Gaál László (később klasszika-filológia professzor Debrecenben) tanított szanszkritot a tanszéken. Ő Göttingenben végezte tanulmányait Andreas professzor, a neves iranista, és Richard Fick, a híres szanszkritista vezetésével.

Az Indoeurópai Nyeltvtudományi Tanszéket hivatalosan 1952-ben nyitották meg újra, és vezetőjéül Harmatta Jánost nevezték ki. Ekkor a tanszék elsősorban klasszikus nyelvek nyelvészetét oktatta, amelyek között a szanszkrit választható tantárgyként szerepelt. 1956-ban vezette be az egyetem az indológiát mint hivatalos tanszakot. Ez volt az első ilyen irányú képzés Magyarországon, és máig is az egyetlen a maga nemében. Minden ma működő magyar indológus ezen a Tanszéken tanult.

Harmatta János




Harmatta János (†2004), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, vezette a tanszéket 1956-tól hivatalos nyugdíjazásáig, 1987-ig. Ezután konzultánsként tanított itt. Főbb szakterületei az indoeurópai nyelvészet (elsősorban a hettita nyelvek fejlődése és fonetikája), a klasszikus filológia (görög historikusok és geográfusok), az iráni tanulmányok (ó- és középiráni nyelvek története; óperzsa, párthus, középperzsa, baktriai és szogd nyelvű feliratok), és az indológia (prákrit nyelvek, elsősorban a gándhárí prákrit; indiai nyelvek története, bráhmí és kharósthí feliratok) voltak. Lefordította a Rigvéda egyes himnuszait is.






Harmatta János

Töttössy Csaba professzor (†2011) 1953 óta tanított a tanszéken, és 1987-ben tanszékvezető lett. 1963-ban nyerte el kandidátusát, egy szanszkrit irodalmi mű, a Sukaszaptati kutatásával. Habilitációs előadását 1995 márciusában tartotta a latin, görög és szanszkrit nyelvek összehasonlító szintaxisáról. Töttössy professzor urat kérte fel 1956-ban az Oktatásügyi Minisztérium, hogy a tanszék keretében szervezze meg a hivatalos indológiai oktatást. Ő alkotta meg a szak tanmenetét. Nyelvtant, szövegolvasást és -elemzést, szanszkrit nyelvtörténetet és irodalmat, stb. tanított. Előadásokat tartott az indoeurópai nyelvészetről és a latin történeti nyelvtanról. Kutatási területei közé tartozott a görög és a latin összehasonlítása az indoiráni nyelvekkel. A Sukaszaptatival kapcsolatos munkája jelentős hozzájárulás a szanszkritológiához. Foglalkozott a szerzők azonosításával, a tematikus szerkezet vizsgálatával, és a nyugati irodalmi nemekkel való párhuzamok bemutatásával. 1962-ben jelent meg fordítása, amelyet a "textus ornatior" szövegvariáns alapján készített. Részleteket fordított még a Mánavadharmasásztrából, és Kautilja Arthasásztrájából.

1960-tól néhány éven át a tanszéken dolgozott Hutterer Miklós, a germán nyelvek jól ismert szakértője. A modern Indiával, elsősorban a hindí nyelvvel és irodalommal kapcsolatos tanulmányok Magyarországon csak néhány évtizeddel ezelőtt kezdődtek. Azonban a hindí nyelv már a tanterv szerves részét képezte, amikor a hivatalos indológiai képzés 1956-ban beindult.

Ennek a területnek első tanára Dr. Debreczeni Árpád (1911-1984) volt. Doktori disszertációjában a hangsúly és az intonáció szerepével foglalkozott a hindí nyelvben. Alapszintű nyelvtankönyve, amelyet az egyetem belső használatára készített, az első volt magyar nyelven. Kutatási területei közé tartozott a két nyelv igerendszerének összehasonlítása, és a hindí nyelvhasználat különböző regiszterei. A modern hindí irodalom több művét lefordította, és számos tudományos cikket írt. Sajnálatos módon úttörő jelentőségű hindí-magyar szótára máig is kiadatlan, azonban ő lektorálta az 1973-ban kiadott magyar-hindí szótárat, amelyet Kós Péter, Magyarország volt indiai nagykövete készített.

Dr. Debreczeni nyugdíjba vonulása után egy éven át Dr. Aradi Éva tanított a tanszéken. Az ő fordításában jelentek meg Prémcsand és más modern írók hindí novellái.

1976-tól 1995-ig Dr. Karsai György szanszkrit irodalmat tanított, elsősorban Kálidásza drámáit. Az ő kutatási területe az ókori görög és a szanszkrit színház összehasonlítása. Több éven át működött vendégprofesszorként francia egyetemeken (Párizsi Egyetem, Görög Tanszék; Université des Sciences Humaines de Strasbourg; Ecole Normale Supérieure, Paris Centre). Távozását az egyetem pénzügyi nehézségei tették szükségessé.

Dr. Négyesi Mária 1981 óta tanít a tanszéken. Szakterülete a hindí nyelvészet és irodalom. Korábban latint és ógörögöt tanított, és a szanszkrit lírai költészetet tanulmányozta. Ő dolgozta át a hindí tanmenetet, és új tanítási módszereket vezetett be, amelyek igen sikeresnek bizonyultak. Dr. Asghar Wajahat közreműködésével elkészítette a hindí nyelv új tankönyvét, amely a közeljövőben - elsőként - a kereskedelemben is kapható lesz.

Dr. Asghar Wajahat, a delhi Jamia Millia egyetem tanára, 1992-től 1997-ig dolgozott tanszékünkön vendégprofesszorként. Segítségével a tantervben megjelenhetett az urdú nyelv, és nagyban hozzájárult a hindí irodalom tanításához is. Dr. Wajahat jelentős hindí nyelvű író, akinek egyes művei más nyelveken, így angolul és magyarul is megjelentek. Közreműködött több modern magyar novella hindíre fordításában is.

Dr. Laxman Singh Bisht ‘Batrohi’ 1997-től a 2000. év tavaszi félévéig volt a tanszék indiai vendégprofesszora. A Himalája Garhvál nevű vidékéről származó Dr. Bisht neves prózaíró, aki műveiben elsősorban indiai hegyvidékeinek életével foglalkozik. Magyarországi munkájának legjelentősebb vonatkozása a középkori és modern hindí költészet oktatása volt.

Mint említettük, Dr. Vekerdi József, aki korábban indológiát hallgatott az egyetemen, nagy számú klasszikus szanszkrit mű fordításával gazdagította a magyarul hozzáférhető indiai irodalomkincset. Fordításai között említésre méltó a Kathászaritszágara, a Vétálapancsavinsatiká, a Rigvéda egyes himnuszai, valamint Kálidásza művei. Versfordításait különböző költőkkel, például Tellér Gyulával és Lakatos Istvánnal együttműködve készítette. Legnagyobb elismerésre Weöres Sándorral közös munkája tett szert: a Gítagóvinda (Pásztorének) fordítása felülmúlhatatlan teljesítmény, amelyet indiai költők is nagyszerűnek találtak. Dr. Vekerdi kiemelkedő tudós, akinek speciális érdeklődési területe a cigány nyelv.

Amint e rövid összefoglalásból látható, a magyarországi indológiai tanulmányoknak tiszteletreméltó múltjuk van. A jelenlegi gazdasági nehézségek közepette az egyetem is átszerveződés alatt áll. A pénzügyi lehetőségek igencsak korlátozottak, de a tanszék továbbra is bizakodó a jövőt illetően. Nemzetközi kapcsolataink egyre gyarapodnak, annak köszönhetően, hogy a külföldre utazást illetve külföldi tudósok látogatását immár nem korlátozzák politikai tényezők. A magyar indológusok tehetséges felnövekvő generációja méltón fogja előbbre vinni elődei munkásságát.