2022. november 10-én lezajlott az OTKA-kutatócsoport bemutatkozó, projektnyitó workshopja. Az eseményen résztvevő érdeklődőket, azaz a tanszék oktatóit és hallgatóit először a frissen alakult kutatócsoport vezetője, Ittzés Máté köszöntötte. Az üdvözlő szavak után a csoport vezetője röviden felvázolta a Kánonok és sztenderdek a premodern Dél-Ázsiában: formálódás, megőrzés, újítás, recepció című projekt főbb célkitűzéseit, majd a projekt résztvevői egyenként mutatták be a kutatáshoz kapcsolódó résztémákat.

Elsőként Ittzés Máté a védikus nyelv tanulmányozásába vezette be a workshop résztvevőit. Egy általános, a nyelvi standardok formálódását, valamint a nyelvi innovációkat és archaizmusokat érintő bevezetőt követően két főbb témakört vázolt fel az előadásában: A jövőben egyrészt a Rigvédában található nomen actionis-ok (igéből képzett, cselekvést kifejező főnevek) képzésük szerint eltérő, funkcionális megoszlását, másrészt a különböző védikus iskolák (sákhák) nyelvhasználatát tervezi megvizsgálni.

A kutatócsoport vezetője után Aklan Anna Katalin a Védánta filozófiai iskolát, illetve annak irányzatait (bhédábhéda, advaita, dvaita, visistádvaita) és alapszövegeit (Bhagavad-gítá, Brahma-szútra, upanisadok) mutatta be. A tervezett kutatásában történetileg kívánja áttekinteni, hogy a Védánta egyes aliskolái hogyan interpretálták a rendszer alapszövegeit. Mivel ily módon a vizsgálódás egészen a jelen korig követi nyomon a filozófiai iskola alakulását, ezért indiai terepmunka is kapcsolódik hozzá. Ennek keretében a kutató a Sankara által alapított, mai napig működő négy mathát (kolostort) kívánja felkeresni.

Ezt követően Dezső Csaba a különböző szanszkrit nyelvű antológiákon (versgyűjteményeken) keresztül mutatott rá az irodalmi kánonok jelentőségére. Az előadása során a bengáli antológiákat bemutatva ismertette, hogy miképp vált uralkodóvá ezekben a gyűjteményekben a Bánától eredeztetett Kanaudzs-iskola stílusa, azaz a gaudí ríti (bengáli stílus).

Végül Száler Péter a Krisna alakja körül formálódó mítoszok forrásait (Mahábhárata, Harivansa, Brahma-, Bhágavata-, Visnu-purána) mutatta be. Az előadásában Assmann nyomán különbséget tett a Krisna mondakör elsődleges és másodlagos kanonizációja közt, valamint rövid kitekintést tett az eposz-kutatás jelenére, illetve kihívásaira.