Early modern manuscript literature in India

A kora újkor meghatározó jellegzetessége a könyvnyomtatás. India nagy részén azonban ez a gyarmati uralom előtt nem létezett. Hogyan működtek a kora újkori irodalmi kultúrák csak szájhagyomány és kéziratos papírkönyvek alapján? Mennyire voltak képlékenyek nemcsak a szövegek, hanem a nyelvek is? Mit árulnak el a variáns változatok? Hogyan változtatta meg ezt a kultúrát a könyvnyomtatás? Hogyan lehet az indiai irodalom elveszettnek vélt rétegeit újra napfényre hozni? Mik a kutatás lehetőségei egy olyan irodalomban, ahol még a legnagyobb szerzők művei is számos meglepetést rejtenek publikálatlan kéziratokban? Hogyan lehet felmérni egy olyan nyelv, a hindusztáni irodalmát, melynek még létezését is tagadták az elmúlt századokban? Az előadásban Bangha Imre az indiai kéziratos könyvek között végzett majd három évtizedes munkájának néhány eredményét osztja meg.

Bangha Imre volt Eötvös-kollégista az Oxfordi Egyetem Keleti Karának docense, az ELTE Indológia Tanszékének címzetese egyetemi tanára. Tanulmányait Budapesten, az ELTE magyar-indológia szakán, majd pedig az indiai Sántinikétanban, a Visva-Bháratí Egyetemen végezte. Kutatási területe elsősorban a klasszikus hindi költészet. Több észak-indiai nyelv irodalmából közölt magyar műfordításokat, könyvei és tanulmányai angolul, hindiül, urdúul és magyarul jelentek meg. Jöttem a Gangesz partjairól (L’Harmattan, 2012) című monográfiája a bengáli kultúra magyarországi recepcióját dolgozza fel. A Nap s hold nélkül ragyog a fény. A klasszikus hindi irodalom története 1350–1800 (Eötvös Kiadó, megjelenés alatt) pedig az óhindi irodalom magyar nyelvű bemutatása.

A borítófotón Bangha Imre a Rádzsasztháni Állami Levéltárban