Beszámoló a „Hagyomány és újítás a keleti nyelvek és kultúrák történetében” konferenciáról
2024. december 07.
2024. december 07. -
2024. december 6-án tartotta a tanszéken működő OTKA-kutatócsoport a „Kánonok és sztenderdek a premodern Dél-Ázsiában: formálódás, megőrzés, újítás, recepció” című projektjének félidei konferenciáját. Az eseményt Ittzés Máté, az Indológia Tanszék és a kutatócsoport vezetője nyitotta meg. A köszöntőjében röviden felvázolta a kutatási projekt eddig elért eredményeit, majd bemutatta a kutatócsoport közelmúltban elkészült logóját. A szót ezután Négyesi Mária, az Indológia Tanszék korábbi tanszékvezetője vette át, hogy az összegyűltek nevében megemlékezzen egykori elődjéről, a húsz éve elhunyt Harmatta Jánosról. A tudományos eredmények méltatása mellett Négyesi Mária néhány személyes emlékét is megosztotta a néhai professzorról.
A megnyitó után a különböző tudományterületekről érkező résztvevők négy, tematikus szekcióban vitatták meg a kutatási eredményeiket. Az első, irodalmi kánonokkal kapcsolatos szekciót Krupp József online előadása nyitotta meg, ami átfogó, irodalomtudományi bevezetést nyújtott a kánonelméleteket meghatározó főbb tendenciákba. Dezső Csaba ezután az előadásában több ponton is érintette az itt elhangzott gondolatokat, miközben Kālidāsa Raghuvaṃśa című eposzán keresztül mutatta be az ind szöveghagyományozás sajátosságait. Az első szekciót Péri Benedek előadása zárta le, ami a gazel költészeten keresztül kínált betekintést abba, hogy milyen imitációs szövegek nyomán létrejött imitációs hálózatok határozták meg a 16. századi Oszmán költészetet.
A második szekció a nyelvészet szemszögéből közelítette meg a kanonizáció jelenségét. Ittzés Máté a √dṛś látni, nézni jelentésű óind igegyök nomen actionisi származékai közül a dṛś- gyöknévszó példáján keresztül kísérte végig, hogy hogyan vált a kezdetben tisztán nomen actionisként használt szó előbb grammatikalizálódott infinitivusszá, majd lexikalizált adverbiummá. A szekció másik előadásában Zólyomi Gábor a világ első ismert nyelvszövetségébe, azaz a szigetnyelv sumer és a kelet-sémi nyelvek közé sorolt akkád nyelvek Kr. e. 4. évezred vége óta fennálló kapcsolatába engedett bepillantást.
A konferencia délután három filozófiával foglalkozó előadással folytatódott. A szekciót Aklan Anna Katalin nyitott meg, aki az előadásában előbb általánosan ismertette a vedānta-filozófia jellegzetességeit, majd a Bṛhadāraṇyaka–upaniṣad példáján keresztül bemutatta, hogy az exegézis során milyen irányzatok tűntek fel az iskolán belül. Ruzsa Ferenc a Buddha Saccakával folytatott vitája alapján rekonstruálta, hogy a későbbi ṣaḍdarśana, azaz a hat „ortodox”, „hindu” filozófiai iskolaként ismert irányzatok jellegzetességei közül milyen elemek voltak jelen a Buddha korában. A szekcióban harmadikként Szántó Péter-Dániel adott elő, és Bhavyakīrti apológiáján keresztül azt mutatta be, hogy hogyan lehet rekonstruálni a tantrikus buddhizmust követő társadalmi és vallási csoportokat.
A konferenciát végül egy mitológiával és egy vallástörténettel kapcsolatos előadás zárta le. Előbb Száler Péter ismertette a Kṛṣṇa-mondakörrel kapcsolatos kutatásait, és igyekezett választ találni arra, hogy mi állhat annak a hátterében, hogy Kṛṣṇának Viṣṇu többi alászállásával szemben számos főellenséget tart számon a hagyomány. Az esemény záróelőadását Pecsuk Ottó tartotta, aki a Krisztus korabeli zsidóság szent iratokhoz fűződő viszonyát, valamint a rabbinikus és keresztény kánonképződés kapcsolatát mutatta be.
„Hagyomány és újítás a keleti nyelvek és kultúrák történetében” konferencia
„Hagyomány és újítás a keleti nyelvek és kultúrák történetében” konferencia
Ittzés Máté köszöntője
Ittzés Máté köszöntője
0
/
0
0
/
0