OTKA

OTKA

Kánonok és sztenderdek a premodern Dél-Ázsiában: formálódás, megőrzés, újítás, recepció

Kánonok és sztenderdek a premodern Dél-Ázsiában: formálódás, megőrzés, újítás, recepció

Az irodalmi, filozófiai, vallási stb. kánonok (vagyis az alapvető szent szövegek gyűjteményei, amelyek meghatározóak és szabályként, kiindulópontként elfogadottak a későbbi korok számára) és a normaadóként elfogadott sztenderd nyelvváltozatok viszonyítási pontként és követendő mintaként fontos szerepet játszanak minden emberi kultúra történetében. A normák időben is változnak, tükrözve az egyes korok ízlésbeli preferenciáit, és reflektálva a történelmi, társadalmi és kulturális folyamatokra. Kutatásunk ezeket a szempontokat Dél-Ázsia területén kívánja vizsgálni. Kiemelten fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a „keleti nyitás” kulturális szinten is megvalósuljon, és Indiát, illetve tágabb értelemben Dél-Ázsiát is magában foglalja. Tervezett projektünk az indiai kultúra valódi alapjait jelentő szövegekkel és tradíciókkal kíván foglalkozni, amelyek részletekbe menő ismerete nélkül sem a régió társadalmainak mai működése, sem a szubkontinensen és a diaszpórában élő indiai emberek gondolkodásmódja nem érthető meg. Dél-Ázsia egy olyan földrajzi régió, ahol a kánonok szerepe mindig is fundamentális jelentőségű volt. Ezért ez a hosszú írásbeliséggel rendelkező és bőséges forrásanyagot szolgáltató régió számos tanulsággal szolgálhat a kánonokkal és sztenderdekkel kapcsolatos kutatásoknak: amellett, hogy gazdagíthatják és árnyalhatják azokat a megfigyeléseket, amelyek e kulturális jelenségek univerzális jellegzetességeire vonatkoznak, sajátosan helyi, dél-ázsiai mintázatokat is feltárhatnak. Ehhez a projekt számára a premodern kori India nyelvei, irodalmai, vallásai, kultuszai és filozófiai iskolái jelentik a vizsgálati terepet.