EWPC 2024

A Kelet-Nyugat Filozófuskonferencia 1949 óta, nagyjából öt- vagy tízévente kerül megrendezésre a Hawaii Egyetemen (University of Hawai’i, UH). A konferencia célja, hogy keleti és nyugati filozófusok, filozófiatörténészek diskurzust folytassanak, és a keleti és nyugati filozófiák közötti különbségéket, hasonlóságokat megismerjék, megvitassák, és amennyire lehetséges, a különféle hagyományok közötti szintézisre törekedjenek. Az első konferenciának köszönhető a Philosophy East and West című folyóirat megalapítása 1950-ben, mely azóta is a kelet-nyugati összehasonlító filozófiatörténet elsőszámú publikációja. Szintén a konferenciák eredménye a campuson önállóan működő Kelet-Nyugat Központ (East-West Center, EWC) felállítása 1960-ban, amely társszervezője az eseménynek.

Az idei konferencia nyolc év után került megrendezésre. Az eredetileg 2020-ra tervezett konferenciát a kovid-járvány miatt most sikerült megtartani. A rendezvény témája a nemzetközi tudományos életben kurrens „Trauma és gyógyulás” lett. A szervezőbizottság tagjai Tamara Albertini, az egyetem Filozófia Tanszékének vezetője, Roger T. Ames (Pekingi Egyetem), és Peter D. Hershock (EWC) voltak.

Az egyhetes konferencián 324 előadó vett részt a világ minden tájáról, mind keleti, mind nyugati filozófiai iskolákat bemutató tudományos előadásokkal. A plenáris ülések és párhuzamos szekciókban folyó előadások mellett kerekasztalbeszélgetések is elősegítették a diskurzust.

Nyugati filozófiai témában számomra a leghasznosabb az ókori gondolkodók köré szervezett plenáris ülés volt, Jessica Moss (New York University) Platónról, valamint Marta Jimenez (Emory University) Arisztotelészről szóló előadása. A keleti filozófiák közül számos előadás foglalkozott buddhista témával, a plenáris előadásokat többek között Steve Odin (UH) tartotta a zen buddhizmus kiemelkedő tanítójáról, D.T. Suzukiról, valamint William Waldron (Middlebury College) a jógácsára filozófiáról. A területem, az indiai filozófia több szekcióban is képviselve volt, indiai, amerikai és európai kutatók prezentálásában. Előadásom, mely a Bhagavad Gítá több védánta interpretációját hasonlította össze, a védánta filozófia köré szerveződő panelban kapott helyet. Az előadásomról pozitív visszajelzések érkeztek a közönség soraiban ülő professzoroktól. Ezen kívül külön szekcióba csoportosították a szánkhja iskoláról szóló előadásokat, és külön szekció foglalkozott a modern indiai politikai gondolkodókkal – ez a modern indiai kutatási területem szempontjából volt igen hasznos. Az előadások általában véve igen magas színvonalúak voltak és a legújabb kutatásokról számoltak be.

Az előadások mellett számomra releváns volt a „Nők a komparatív filozófiában” című kerekasztalbeszélgetés Lara Mitias (Antioch College) szervezésében, hiszen a filozófia hagyományosan férfi gondolkodók területe, és csak az elmúlt néhány évtizedben találkozunk egyre több, komoly tudományos munkát felmutató női filozófiatörténésszel. A felsőoktatási képzésről, álláslehetőségekről, tudományos pályafutásról szóló beszélgetés számos továbbgondolásra érdemes kérdést vetett fel, például hogy egyáltalán van-e ennek a témának relevanciája, van-e különbség a női és férfi hallgatókhoz való viszonyulásban az oktatók részéről, milyen álláslehetőségek elérhetőek a női filozófusok számára, és nehezebb-e számukra az érvényesülés a pályán, mint a férfi kollégáiknak.

A konferencia fontos alkalmat adott kapcsolatépítésre. A számos kiváló kutatóval történt találkozás mellett számomra kiemelkedő volt Geoffrey Ashton (University of San Francisco) szánkhja-kutatóval, az Ázsiai Filolzófiai Társaság (Society for Asian and Comparative Philosophy, SACP) alelnökével és Marzenna Jakubczak (Krakkói Egyetem), a Társaság vezetőségi tagjával történt megismerkedésem. Figyelmembe ajánlották a Társaság szeptemberben Prágában megrendezésre kerülő konferenciáját, bíztatva, hogy jelentkezzek egy előadással. A Bhagavad Gítá kutatásom következő szakaszával jelentkeztem a konferenciára.

Összességében minden szempontból nagyon tartalmas hetet töltöttem el a Hawai’i Egyetemen a „Kánonok és sztenderdek” kutatócsoport tagjaként, pályázatunk támogatásával, melyért ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni.