A szanszkrit szavak átírására alapvetően kétféle rendszert használunk.

• Tudományos átírás: IAST (International Alphabet of Sanskrit Transliteration)
• Magyaros átírás: Minden devanágarí betűt megfelelő magyar betűvel, betűkapcsolattal írunk át.

Az alábbiakban a tudományosan átírt karakterek kiemelve, a magyarosan átírtak pedig zárójelben szerepelnek:

अ – a (ejtsd: a) – agni (ejtsd: agni)

आ – ā (á) – Rāma (Ráma)

इ – i (i) – Indra, (Indra)

ई – ī (í) – nadī (nadí)

उ – u (u) – prabhu (prabhu)

ऊ – ū (ú) – bhū (bhú)

ऋ –  ṛ (ri) – ṛṣi (risi)

ए – e (é) – veda (véda)

ओ – o (ó) – krodha (kródha)

ऐ – ai (ai) – Airāvata (Airávata)

औ – au (au) – bauddha (bauddha)

क – k (k) – Kaurava (Kaurava)

ख – kh (kh) – khalu (khalu)

ग – g (g) – Gautama (Gautama)

घ – gh (gh) – ghana (ghana)

ङ – ṅ (n) – Gaṅgā (Gangá)

च – c (cs) – cakra (csakra)

छ – ch (csh) – chaga (cshaga)

ज – j (dzs) – jina (dzsina)

झ – jh (dzsh) – jhagiti (dzshagiti)

ञ – ñ (n) – añjali (andzsali)

ट – ṭ (t) – nāṭaka (nátaka)

ठ – ṭh (th) – kaṭha (katha)

ड – ḍ (d) – gaḍa (gada)

ढ – ḍh (dh) – mūḍha (múdha)

ण – ṇ (n) – daṇḍa (danda)

त – t (t) – tatra (tatra)

थ – th (th) – artha (artha)

द d (d) – deva (déva)

ध – dh (dh) – dharma (dharma)

न – n (n) – netra (nétra)

प – p (p) – Pāṇḍu (Pándu)

फ – ph (ph) – phala (phala)

ब – b (b) – brāhmaṇa (bráhmana)

भ – bh (bh) – bhoja (bhódzsa)

म – m (m) – mṛga (mriga)

ह – h (h) – huti (huti)

य – y (j) – yoga (jóga)

र – r (r) – rāja (rádzsa)

ल – l (l) – lāja (ládzsa)

व v (v) – vīra (víra) 

स s (sz) – soma (szóma)

श – ś (s) – śveta (svéta)

ष – ṣ (s) – Kṛṣṇa (Krisna)

ṃ (m/n) – vaṃśa (vansa)

ḥ (h) – duḥkha (duhka)

Általánosságban

A modern, illetve kortárs indiai szavak esetében a személynevek és helynevek (település­nevek) jelentenek elsősorban kihívást. A hatalmas Indián belüli regionális nyelvi jellegzetességek és apró trükkök mellett általában elmondható, hogy

• fontos a szó végén tisztázni, A vagy Á szerepeljen, mert az Á általában nőnemre, női névre utal, míg az A (gyakran elhagyják) hímnemre, férfi névre

• a hindí és a legtöbb észak-indiai nyelv esetében szó végén az I és Í, U és Ú közül a hosszú Í és Ú jellemzőbb, amely beszédben sosem hangzik rövid I-nek, rövid U-nak, magyarul is kövessük ezt; a dél-indiai nyelvek szókészletében ugyanakkor a szóvégi I és U inkább rövid

• az É mellett az AI / hosszú E, illetve rövid E gyakori; utóbbi írásmódja és kiejtése is ingadozó, így íráskép után Néhrú, Déhrádún, Tádzs Mahal, kiejtésben: Néhrú / Nehrú, Déhrádún / De(h)rádún, Tádzs Mehel
   

• Észak-Indiában számos H-s elemet tartalmazó mássalhangzót találunk: KH GH CSH DZSH TH DH PH BH RH – ezeket magyarul is írjuk így, mert ellenkező esetben teljesen más szót kapunk; Dél-India dravida nyelveiben ilyen többnyire nincs, ellenben ott a TH és DH a „sima” T és D megkülönböztetésére szolgál a visszahajtott nyelvvel ejtett (retroflex) T-től és D-től; ritkán dupla TT is állhat szimpla retroflex T értelemben (pl. atta e. ~átá liszt)

• lényeges, hogy a visszhajtott nyelvvel ejtett (retroflex) R [ ɽ ] hangot latin betűk esetén is zömmel D betűvel adják vissza: ez a retroflex D ejtésváltozata szó közepén vagy végén, pl. gud e. ~gur nádcukor, gaadi e. ~gárí autó; települések hivatalos nevében vagy akár a már nemzetközileg elterjedt saree e. ~szárí (női öltözék) szóban inkább mégis a R jellemző; ugyanígy r. RH ~ DH

Az interneten (pl. Wikipédia) általában megtaláljuk a magánhangzók hosszúságát: vagy egy hosszúságjel (macron) mutatja, pl. ā ī ū, vagy a nemzetközi fonetikai ábécével szereplőknél (szögletes zárójelben) két kis háromszög: [aː iː uː]. Dél-Indiában É-ből és O-ból egyaránt van rövid és hosszú, Észak-Indiában viszont az É és Ó csak hosszú lehet. Minden magánhangzónak létezik nazális párja, ezt latin betűs tulajdonnevek esetén ált. N mássalhangzóval pótolják (pl. Csándní Csauk első n-je), vagy gyakran csak nem jelölik (chatnyelv). A visszahajtott nyelvvel ejtett (retroflex) változatú T TH D DH N S R RH L mássalhangzók külön jelölésétől tekintsünk el, viszont figyeljünk a S [ ʃ, ʂ] és a SZ [s] különbözőségére. Az angolul hagyományosan W-s alakokat magyarul írjuk V-vel.

Személynevek

Indiában hivatalos dokumentumokon az indiai írások mellett a latin betűs írásmódok is hivatalosak, személyek esetében az indiai írásokkal általában egyféle alakban írható nevekhez viselőjük egyedi latin betűzést választ különféle (regionális) hagyományok szerint, az angol nyelvben jellemző hangjelölési lehetőségek alapján.

A személynév helyes magyar kiejtésének megállapíthatósága érdekében szövegünkben:

• kortárs személyek esetén ajánlott a latin betűs, angol szövegkörnyezetben rendszerint látható név mögött zárójelben megadni a magyar (egyszersmind indiai) kiejtésnek megfelelőt: Pratibha Patil (Pratibhá Pátil) – az első említés után használható csak az angolos változat
• történelmi személyek esetében célszerűbb először a magyaros változat, majd zárójelben az angol szövegben jellemző alak megadása: Dzsaváharlál Néhrú (v. Nehrú) (Jawaharlal Nehru) – az első említés után lehetőség szerint a magyaros változatot részesítsük előnyben

India miniszterelnökeinek nevei magyaros alakban:

• Dzsaváharlál Nehrú (v. Néhrú) (Jawaharlal Nehru), Gulzárílál Nandá (Gulzarilal Nanda), Lál Bahádur Sásztrí (Lal Bahadur Shastri), Indirá Gándhí (Indira Gandhi), Mórárdzsí Dészáí (Morarji Desai), Csaran Szingh (Charan Singh), Rádzsív Gándhí (Rajiv Gandhi), Visvanáth Pratáp Szingh (Vishwanath Pratap Singh), Csandra Sékhar (Csandra Shekhar), P. V. Naraszinhá Ráó (P. V. Narsimha Rao), Atal Bihárí Vádzspéjí (Atal Bihari Vajpayee), H. D. Dévégauda (H. D. Deve Gowda), Indra Kumár Gudzsrál (v. Indar) (Inder Kumar Gujral), Manmóhan Szingh (Manmohan SIngh), Naréndra Módí (Narendra Modi)

Birtokos szócskák és tulajdonnevek

Az észak-indiai újind nyelvekben a birtokviszonyt a birtokoshoz kapcsolódó, melléknév­szerű birtokos szócskák fejezik ki, legtöbbször az utánuk következő birtok nemének, számának (vagy névutós esetének) megfelelően különböző végződéssel: hindí: -ká -ké -kí (hímnem, hímnem többes, nőnem), pandzsábí: -dá -dé -dí, gudzsarátí: -nó -nun -ní stb., szindhí: -dzsó -dzsí -dzsá stb., maráthí: -cá -cé -cí stb., illetve bengáli: -(é)r.

Az így alkotott tulajdonnevek latin betűs változatánál, mint: Bangál-kí Khárí Bengáli-öböl, Rání-ní Váv a Királynő kútja (Pátanban), a nagybetűk használatának angol szabályai jellemzőek. Elképzel­hető még ugyanakkor Bangál Kí Khárí vagy Rání-ní-váv alak is.

A perzsa eredetű szókészletben megtalálható, a birtokviszonyt és jelzős szerkezetet is kifejező ún. izáfat többnyire két kötőjellel kapcsolódó e (néha régebbi alakban i) hang; Núr Dzsahánt (Noor Jehan), a híres énekesnőt Maliká-e-Tarannumként, azaz „a Dal Királynőjeként” emlegették. Hasonlóan szokták írni a perzsa o (‘és’) szócskát állandósult szókapcsolatokban, pl. sér-o-sájarí vers és költészet.

Helynevek, településnevek

Földrajzi nevek esetében, ha lehetséges, mindig keressük meg a magyaros változatot, amely az interneten (pl. Wikipédia) fellelhető.

Települések esetén gyakori végződések magyaros alakban:

• város vagy falu (falva): -pur, -pura, -puram, -purí, -purá, -aur, -nagar, -nagara,
  -ábád, -seher, -úr, -úru, -pét, -pété, -péttai; muhallá, mohallá, párá, basztí (negyed)
  NB.: a -pur végződést korábban gyakran -pore alakban írták
• vár: -kót, -kótá, -kótta, -garh, -garhí, (... ká / ...) kilá v. Kilá ... (ang. qila, néha quila)
• falu (falva): -gáón, -gáó (íráskép szerint: -gáv), -grám, -gráma, -gávé, -(p)palli, -halli; 
  -várá, -várí, -bári, -vádá, -vádí, -párá, -khérá, -hérá, -khéd, -díh (föld, mező); 
  -pattanam, -patnam, -pattan, -pátan, -(p)pakkam, -bakkam (kikötő, rév) (vö. Patná);
  -gandzs, bázár, -hát, -hattí (vásár); -kund, -kulam, -pokhar, -pukhur (tó); 
  -dúngar, -dungí (szikla, kő)
• melléknévképző: -áná, -válá, -valí, -valli

India természetföldrajzának legfontosabb elemei:

• hegységek: Himálaja vagy magyarosan Himalája, Karakoram (sokan ejtik: Kárákóram), Hindukus, Höngtuan; Arávalí, Vindhja, Szatpurá, Arakán; Nyugati-és Keleti-Ghátok
• Dekkán-fennsík (Dakkhin, Dakkan), Thár-sivatag, 
  Malabár-part (v. Málábár) és Koromandel-part, Kónkan partvidék
• folyók: Szindhu (Indus), Gangá (Gangesz), Jamuná, Brahmaputra;
  Rámgangá, Ghághrá (Szarajú), Gómatí (v. Gómtí), Gandakí (Gandak), Kószí (Kósí); Csambal; Szábarmatí, Máhí, Narmadá, Táptí (v. Tápí), Mándaví (Mándví), Zuárí (Zuvárí); Dámódar, Mahánadí, Gódávarí, Krisná, Kávérí; Tísztá, Padmá, Méghná

Földrajzi kifejezések:  dés ország, pradés régió, tagállam, khand v. ákhand v. ancsal vidék, pahár v. parvat v. acsal hegy, nadí folyó, szágar v. szamudra v. szamundar tenger, mahászágar óceán, Hind Mahászágar Indiai-óceán, Arab Szágar Arab-tenger, Bangál-kí Khárí Bengáli-öböl, dvíp sziget, mahádvíp kontinens („nagy sziget”), upmahádvíp szubkontinens, Bháratíj Upmahádvíp Indiai szubkontinens; utóbbi megfeleltethető a mai szóhasználatban gyakoribb Dél-Ázsiának (South Asia, Daksin Aisijá), Bhárat India neve india nyelvein általában, Hindusztán (v. Hind) India főleg északi részének egyik történelmi megnevezése

India tagállamainak és szövetségi területeinek, illetve ezek fővárosainak és legfontosabb településeinek ajánlott írásmódja:

• Ándhra Pradés, Arunácsal Pradés, Aszam (v. Asszám), Bihár, Cshattíszgarh, Góá (v. Goa), Gudzsarát, Harijáná, Himácsal Pradés, Dzshárkhand, Karnátaka, Kerala, Madhja Pradés, Mahárástra, Manipur, Méghálaja, Mizóram, Nágaland (v. Nágaföld), Nyugat-Bengál, Ódisá, Pandzsáb, Rádzsaszthán, Szikkim, Tamil Nádu (v. Tamilnádu), Telangáná, Tripurá, Uttar Pradés, Uttarákhand; Andamán- és Nikobár-szigetek, Csandígarh, Dádrá és Nagar Havélí, és Daman és Díú, Delhi, Dzsammú és Kasmír, Ladakh (sokan ejtik: Laddákh), Laksadvíp, Pándiccséri (v. Puducherry, Pondicherry)
  NB.: nem Bengália, nem Rádzsisztán, nem Pándzsáb / Pandzsab !
   
• Adzsmér, Ágrá, Ágartalá (v. Agartalá), Ahmedábád (v. Ahmadábád, Ehmadábád, Amdávád), Aizól, Amarávatí, Bengalúru (angolosan Bangalór), Bharáríszainn, Bhópál, Bíkánér, Csennai, Dzsajpur, Dzsammú, Dzsamsédpur, Dzsámnagar, Déhrádún, Dharamsálá (v. Dharmsálá), Dhólérá, Dimapur (v. Dímápur), Diszpur, Farídábád, Gándhínagar, Gangtok, Gáziábád, Gurgáón v. Gurugrám, Guváhátí, Haidarábád, Imphal, Indaur, Ítánagar, Kalkutta (v. Kolkatá, Kolkátá), Kánpur, Kóccsi (v. Kocsin), Kohima, Kótá, Lakhnaú, Léh, Ludhijáná, Madurai, Maiszúru, Mathurá, Mérath (ang. Meerat), Mumbaí (v. Mumbai), Nágpur, Noidá, Panadzsí, Patná, Port Blair, Prajágrádzs (másik nevén Iláhábád, Allahábád), Puné (korábban Púná), Rájpur, Ráncsí, Sillong, Simlá, Srínagar, Szilvászá, Szúrat, Tiruvanantapuram, Tháné, Váránaszí (Banárasz, Benáresz, Kásí), Udajpur, Vasco da Gama, Vidzsajavárá, Visákhapatnam
  NB.: több település nevét Indiában regionálisan eltérően ejtik, mindegyik megfelelő

Magyar forrásokban Mumbaí nevét általában Mumbai alakban látjuk. Itt azzal a ritkább esettel találkozunk, amikor egy szó végén A-Í hangkapcsolat áll. Ettől különbözően, a dél-indiai nyelvekben gyakori az AI kettős magánhangzó (diftongus) szavak végén, pl. Csennai nagyvárosának nevében. Mum-ba-í: három szótag, Csen-nai: két szótag. Hasonlóan Lakhnaú (ang. Lucknow) város nevének végén A-Ú magánhangzókat látunk. Az AI állhat még AJ értlemben; ha angol szövegben a Jaipur vagy Jeypore városnévvel találkozunk, magyarul egyformán Dzsajpur alakot írjunk.

Dél-Ázsia további országainak helynevei:

• Pákisztán – szúbá tartomány: Pandzsáb, Szindh, Balúcsisztán (v. Balócsisztán), Khaibar-Pakhtúnkhvá (v. Szúbá Szarhad), Ázád Dzsammú és Kasmír, Gilgit-Báltisztán, Iszlámábád; tartományi székhely: Láhór (Lahór, Láhaur), Karácsí, Kvéttá, Pésávar, Muzaffarábád, Gilgit; nagyvárosok Faiszalábád (korábban Lyallpur, e. Lájalpur), Rávalpindí, Gudzsránválá, Multán, Haidarábád, Szargódhá, Szijálkót, Bahávalpur, Dzsháng, Sékhúpurá, Gudzsrát, Szakkar (v. Szakkhar), Larkáná, Száhívál
• Bángládés – bibhág (v. bivág) tartomány, régió, nagyvárosok szerint: Dháká, Csittagong (v. Csottográm, Csatgáón, Sátgáón), Rádzssáhí, Rangpur (v. Rongpur), Khulná, Moimonsingh, Szilét, Borisál
• Nepál (v. Népál) – pradés tartomány: Kósí, Madhés, Bágmatí, Gandakí, Lumbiní, Karnálí, Szudúr-pascsim; tartományi székhely: Káthmándú, Birátnagar, Dzsanakpur, Hétaurá, Pókhará, Déukhurí, Bíréndranagar, Gódávarí; további nagyvárosok: Bharatpur, Lalitpur, Bírgandzs
• Srí Lanká – városok, ált. szinhala, tamil és portugál-angol nevekkel is, változó kiejtéssel (szóvégi a kiejtése ált. e~ö): Colombo (e. Kolẽbe), Srí Dzsajavardhanapura Kótté (e. -vardene-), Moratuva, Déhivála-Gálkissza, Negombo v. Mígámuva, Mahánuvara v. Kandy (e. Kándi), Kalmuné, Vavunijá, Gálle, Trinkumalí, Batticaloa (v. Madakalapuva), Dzsáffná, Mátalé, Dambulla, Anurádhapura, Ratnapura, Mihintalaja, Polonnaruva, Szígirija, Nuvara Elija, Ella, Mannár, Talaimannár
• Maldív- (v. Máldív) szigetek – Málé

Néhány regionális jellegzetesség

Bengálban, bánglá nyelven v. bengáliul – a más észak-indiai nyelvek rövid A hangját (kivételekkel) O-ként mondják, szó végén pedig többnyire szintén kimondják O-ként (nem hagyják el); ahol más indiaiak szinte mindig V-t mondanak, ott a begáliak B-t, a BH helyett pedig V-t; ahol más indiaiak S-t [ ʃ, ʂ] és a SZ-t [s] ejtenek, ott a bengáliak az utóbbi helyett is S-t, de kétféleképp: S [ ʃ ] és S [s > ʂ, ʂ]; közkedvelt példa erre a rosogullá édesség, amely máshol raszgullá névváltozatban ismert

Mahárástrában, maráthíul – azt írják: CS, DZS, CSH, DZSH, de legtöbb esetben ezt mondják: C, DZ, illetve CH, DZH; a hagyományos szanszkrit  magánhangzós R hangot itt nem RI, hanem RU szótagként ejtik ki, pl. Kriti helyett Kruti; csak a maráthíban jelölik következetesen a „sima” L és retroflex L között regionálisan máshol is meglévő különbséget írásban, de ez csak a dévanágaríra igaz, latin betűknél nem jelölik

Tamilnáduban, tamilul – a nyelv egy sajátos, kevés nyelvben megjelenő hangja az az L-hez hasonlítható mássalhangzó, mely a nyelv megnevezésének végén is hallható és kiejtése ma inkább LZS

India és Dél-Ázsia legjelentősebb nyelvei magyarul, legtöbbször hosszú Í végződéssel:

• indoárja nyelvek: hindí, szanszkrit, aszamijá, bánglá v. bengáli, bhódzspurí, dógrí, gudzsarátí, kasmírí, kónkaní, maithilí, maráthí, népálí, pandzsábí, szinhala (nem pontosan: szingaléz), szindhí, urdú
• dravida nyelvek: tamil, kannada, malajálam, telugu, tulu
• tibeto-burmai: meitei, boro (v. bodo), nevár (v. névárí, népálbhásá)
• ausztroázsiai: khászí, szantálí, mundárí, hó
  NB.: a népálí újind nyelv, különbözik az ugyanazon régióban beszélt, szintén jelentős népálbhásá („Népál nyelve”) nyelvtől, amely tibeto-burmai családba tartozik; az ausztroázsiai nyelvcsalád (vietnámi, khmer) nem azonos az ausztronéz nyelvek családjával (maláj, indonéz, jávai)