A szanszkrit szavak átírására alapvetően kétféle rendszert használunk.

• Tudományos átírás: IAST (International Alphabet of Sanskrit Transliteration)
• Magyaros átírás: Minden devanágarí betűt megfelelő magyar betűvel, betűkapcsolattal írunk át.

Az alábbiakban a tudományosan átírt karakterek kiemelve, a magyarosan átírtak pedig zárójelben szerepelnek:

अ – a (ejtsd: a) – agni (ejtsd: agni)

आ – ā (á) – Rāma (Ráma)

इ – i (i) – Indra, (Indra)

ई – ī (í) – nadī (nadí)

उ – u (u) – prabhu (prabhu)

ऊ – ū (ú) – bhū (bhú)

ऋ –  ṛ (ri) – ṛṣi (risi)

ए – e (é) – veda (véda)

ओ – o (ó) – krodha (kródha)

ऐ – ai (ai) – Airāvata (Airávata)

औ – au (au) – bauddha (bauddha)

क – k (k) – Kaurava (Kaurava)

ख – kh (kh) – khalu (khalu)

ग – g (g) – Gautama (Gautama)

घ – gh (gh) – ghana (ghana)

ङ – ṅ (n) – Gaṅgā (Gangá)

च – c (cs) – cakra (csakra)

छ – ch (csh) – chaga (cshaga)

ज – j (dzs) – jina (dzsina)

झ – jh (dzsh) – jhagiti (dzshagiti)

ञ – ñ (n) – añjali (andzsali)

ट – ṭ (t) – nāṭaka (nátaka)

ठ – ṭh (th) – kaṭha (katha)

ड – ḍ (d) – gaḍa (gada)

ढ – ḍh (dh) – mūḍha (múdha)

ण – ṇ (n) – daṇḍa (danda)

त – t (t) – tatra (tatra)

थ – th (th) – artha (artha)

द d (d) – deva (déva)

ध – dh (dh) – dharma (dharma)

न – n (n) – netra (nétra)

प – p (p) – Pāṇḍu (Pándu)

फ – ph (ph) – phala (phala)

ब – b (b) – brāhmaṇa (bráhmana)

भ – bh (bh) – bhoja (bhódzsa)

म – m (m) – mṛga (mriga)

ह – h (h) – huti (huti)

य – y (j) – yoga (jóga)

र – r (r) – rāja (rádzsa)

ल – l (l) – lāja (ládzsa)

व v (v) – vīra (víra) 

स s (sz) – soma (szóma)

श – ś (s) – śveta (svéta)

ष – ṣ (s) – Kṛṣṇa (Krisna)

ṃ (m/n) – vaṃśa (vansa)

ḥ (h) – duḥkha (duhka)

Általánosságban

A modern, illetve kortárs indiai szavak esetében a személynevek és helynevek (település­nevek) jelentenek elsősorban kihívást. A hatalmas Indián belüli regionális nyelvi jelleg­zetességek és apró trükkök mellett általában elmondható, hogy

• fontos a szó végén tisztázni, A vagy Á szerepeljen, mert az Á általában nőnemre, női névre utal, míg az A (gyakran elhagyják) hímnemre, férfi névre

• a hindí és a legtöbb észak-indiai nyelv esetében szó végén az I és Í, U és Ú közül a hosszú Í és Ú jellemzőbb, amely beszédben sosem hangzik rövid I-nek, rövid U-nak, magyarul is kövessük ezt; a dél-indiai nyelvek szókészletében ugyanakkor a szóvégi I és U inkább rövid

• az É mellett az AI / hosszú E, illetve rövid E gyakori; utóbbi írásmódja és kiejtése is ingadozó, így íráskép után Néhrú, Déhrádún, Tádzs Mahal, kiejtésben: Néhrú / Nehrú, Déhrádún / De(h)rádún, Tádzs Mehel
   

• Észak-Indiában számos H-s elemet tartalmazó mássalhangzót találunk: KH GH CSH DZSH TH DH PH BH RH – ezeket magyarul is írjuk így, mert ellenkező esetben teljesen más szót kapunk; Dél-India dravida nyelveiben ilyen többnyire nincs, ellenben ott a TH és DH a „sima” T és D megkülönböztetésére szolgál a visszahajtott nyelvvel ejtett (retroflex) T-től és D-től; ritkábban, megszokásból, dupla TT is állhat szimpla retroflex T értelemben (pl. atta e. ~átá liszt)

• lényeges, hogy a visszhajtott nyelvvel ejtett (retroflex) R [ ɽ ] hangot latin betűk esetén is zömmel D betűvel adják vissza: ez a retroflex D ejtésváltozata szó közepén vagy végén, pl. gud e. ~gur nádcukor, gaadi e. ~gárí autó; települések hivatalos nevében vagy akár a már nemzetközileg elterjedt saree e. ~szárí (női öltözék) szóban inkább mégis a R jellemző; ugyanígy ret. RH ~ DH

Az interneten (pl. Wikipédia, Google Translate) általában megtaláljuk a magánhangzók hosszúságát: vagy egy hosszúságjel (macron) mutatja, pl. ā ī ū, vagy a nemzetközi fonetikai ábécével szereplőknél (szögletes zárójelben) két kis háromszög: [aː iː uː]. Dél-Indiában É-ből és O-ból egyaránt van rövid és hosszú; Észak-Indiában viszont az É és Ó csak hosszú lehet: a rövid O helyett szükség esetén általában A-t ejtenek. Az AU diftongus a hindíben ma már gyakran AO-ként (vagy O-ként) hangzik, míg az AI (hosszú) E-nek. Minden magánhangzónak létezik nazális párja, ezt latin betűs tulajdonnevek esetén ált. N mássalhangzóval pótolják (pl. Csándní Csauk első n-je), vagy sok esetben nem jelölik (chatnyelv).

Dél-Ázsia nyelveinek közös vonása a visszahajtott nyelvvel ejtett (retroflex) mással­hangzók megléte, nyelvcsaládtól függetlenül. Az indiai nyelvek külföldi szavakat, külföldi földrajzi neveket döntő többségben retroflex T és D hanggal vesznek át az angol köz­vetítésével, mivel az angol T és D itt inkább retroflex, mint dentális hang érzetét kelti. A retroflex változatú T TH D DH N S R RH L külön magyar jelölésétől tekintsünk el, viszont figyeljünk mindig a S [ ʃ, ʂ] és a SZ [s] különbözőségére. Az angol betűzés­­ben hagyo­má­nyosan W-s alakokat magyarul egységesen írjuk V-vel. Ld. még lentebb, a regionális sajátosságokról szóló részben. 

Személynevek

Indiában hivatalos dokumentumokon az indiai írások mellett a latin betűs írásmódok is hivatalosak, személyek esetében az indiai írásokkal általában egyféle alakban írható nevekhez viselőjük egyedi latin betűzést választ különféle (regionális) hagyományok szerint, az angol nyelvben jellemző hangjelölési lehetőségek alapján.

A személynév helyes magyar kiejtésének megállapíthatósága érdekében szövegünkben:

• kortárs személyek esetén ajánlott a latin betűs, angol szövegkörnyezetben rendszerint látható név mögött zárójelben megadni a magyar (egyszersmind indiai) kiejtésnek megfelelőt: Pratibha Patil (Pratibhá Pátil) – az első említés után használható csak az angolos változat
• történelmi személyek esetében célszerűbb először a magyaros változat, majd zárójelben az angol szövegben jellemző alak megadása: Dzsaváharlál Néhrú (v. Nehrú) (Jawaharlal Nehru) – az első említés után lehetőség szerint a magyaros változatot részesítsük előnyben

A legtöbb országhoz hasonlóan a vezetéknév áll hátul, az utónév vagy utónevek pedig elöl. Mivel a vezetéknév utal(hat) társadalmi hovatartozásra, ezért jogilag nem kötelező feltüntetni, hivatalos egyetlen utónevet használni. Jellemző, hogy egy utónevet, ha két (több) tagból áll, lehetséges akár egy szóként vagy pedig két (több) szóban is írni; ez lehet személyen­ként változó, de az adott személy is írhatja a nevet esetenként, illetve nem latin betűs és latin betűs változatban különbözően (pl. Deve Gowda, Dévégauda).

Észak-Indiában hivatalos dokumentumokon az utónév és vezetéknév között az apa utóneve szerepel, számunkra talán szokatlanul lánygyermek esetén is. Dél-Indiában a felmenők szülőfalujának és az apa utónevének monogramját vagy rövidítését (esetleg teljes alakját) a név elején szokták feltüntetni. Muszlim családokban nem mindig használnak vezetéknevet, a skandináv országok korábbi gyakorlatához hasonlóan az utónevet a szülő utóneve követi; ma előfordul, hogy egy korábbi utónevet az újabb generációk vezetéknévként használnak.

Hivatalos összefüggésben, magázódáskor nem csak hindíül, hanem az indiai angol nyelvhasználatban is az utónévhez vagy a vezetéknévhez a -dzsí udvariassági formulát kapcsolják, hasonlóan a japán -szan toldalékhoz. Megszólítások: Shri (v. néha Shree) (e. Srí) – Mr. – úr, Smt. (Shrimati, e. Srímatí) – Mrs. – asszony, Sushri (e. Szusrí) – Ms. – kisasszony, Dr. (e. dáktar). Tisztségviselők esetén a Hon. (Hon'ble, The Honourable) és Exc. (His/Her Excellency) titulus mellett az Ádaraníj, illetve Param-ádaraníj megszólítás használatos. 

Gudzsarátban, jellegzetesen, az utónévhez udvariasságból opcionálisan hozzáte­he­tő megszólításkor a -bháí (testvér) és -bén (nővér) utótag a vezetéknév előtt. Máshol hölgyek esetén, ha nem családnévvel szólítják meg őket, az utónévhez a Déví (hölgy) szót illesztik. 

Egyes nevek ugyanazon név alakváltozataiként élnek az indiai köztudatban, de külföldiek számára ez nem mindig magától értetődő, pl. Bose v. magyarul kiejtve Bósz, Basu (e. Baszu v. bengáliasan Bosu) vagy Vasu (Vaszu). A B és V számos más esetben is felcserél­hető, egyenértékű lehet.

Fő elvként: ha van rá lehetőség, állapítsuk meg, hogy az adott személy hogyan ejti és hogyan szokta írni a saját nevét!

India miniszterelnökeinek nevei magyaros alakban:

• Dzsaváharlál Nehrú (v. Néhrú) (Jawaharlal Nehru), Gulzárílál Nandá (Gulzarilal Nanda), Lál Bahádur Sásztrí (Lal Bahadur Shastri), Indirá Gándhí (Indira Gandhi), Mórárdzsí Dészáí (Morarji Desai), Csaran Szingh (Charan Singh), Rádzsív Gándhí (Rajiv Gandhi), Visvanáth Pratáp Szingh (Vishwanath Pratap Singh), Csandra Sékhar (Csandra Shekhar), P. V. Naraszinhá Ráó (P. V. Narsimha Rao), Atal Bihárí Vádzspéjí (Atal Bihari Vajpayee), H. D. Dévégauda (H. D. Deve Gowda), Indra Kumár Gudzsrál (v. Indar) (Inder Kumar Gujral), Manmóhan Szingh (Manmohan Singh), Naréndra Módí (Narendra Modi)

Birtokos szócskák és tulajdonnevek

Az észak-indiai újind nyelvekben a birtokviszonyt a birtokoshoz kapcsolódó, melléknév­szerű birtokos szócskák fejezik ki, legtöbbször az utánuk következő birtok nemének, számának (vagy névutós esetének) megfelelően különböző végződéssel: hindí: -ká -ké -kí (hímnem, hímnem többes ill. egyes névutós, nőnem), pandzsábí: -dá -dé -dí, gudzsarátí: -nó -nun -ní stb., szindhí: -dzsó -dzsí -dzsá stb., maráthí: -cá -cé -cí stb., illetve bengáli: -(é)r.

Az így alkotott tulajdonnevek latin betűs változatánál, mint: Bangál-kí Khárí Bengáli-öböl, Rání-ní Váv a Királynő kútja (Pátanban), a nagybetűk használatának angol szabályai jellemzőek. Elképzel­hető még ugyanakkor Bangál Kí Khárí vagy Rání-ní-váv, illetve a nagybetűk és kötőjelek alkalmazásának szempontjából hasonló alak is.

A perzsa eredetű szókészletben megtalálható, a birtokviszonyt és jelzős szerkezetet is kifejező ún. izáfat többnyire két kötőjellel kapcsolódó e (néha régebbi alakban i) hang; Núr Dzsahánt (Noor Jehan), a híres énekesnőt Maliká-e-Tarannumként, azaz „a Dal Király­nőjeként” emlegették. Hasonlóan szokták írni a perzsa o (‘és’) szócskát állandósult szókapcsolatokban, pl. sér-o-sájarí vers és költészet.

Helynevek, településnevek

Földrajzi nevek esetében, ha lehetséges, mindig keressük meg a magyaros változatot, amely az interneten (pl. Wikipédia) fellelhető.

Települések esetén gyakori végződések magyaros alakban:

• város vagy falu (falva): -pur, -pura, -puram, -purí, -purá, -aur, -nagar, -nagara,
  -ábád, -seher, -úr, -úru, -pét, -pété, -péttai; muhallá, mohallá, párá, basztí (negyed)
  NB.: a -pur végződést korábban gyakran -pore alakban írták
• vár: -kót, -kótá, -kótta, -garh, -garhí, Kilá ... (ang. Qila, néha Quila)
• falu (falva): -gáón, -gáó (íráskép szerint: -gáv), -grám, -gráma, -gávé, -(p)palli, -halli,
  -(c)cséri; -vára, -vár, -várá, -várí, -bári, -vad, -vádá, -vádí, -párá, -khérá, -hérá, -khéd, 
  -díh (föld, mező); -pattanam, -patnam, -pattan, -pátan, -(p)pakkam, -bakkam (kikötő, rév) (vö. Patná); -gandzs, ... Bázár, -hát, -hátí, -hattí (vásár); -kund, -kulam, -pókhar,
  -pukhur (tó); -dúngar, -dungí (szikla, kő)
• melléknévképző: -áná, -ijá, -válá, -valí

India természetföldrajzának legfontosabb elemei:

• hegységek: Himálaja vagy magyarosan Himalája, Karakoram (sokan ejtik: Kárákóram), Hindukus, Höngtuan; Arávalí, Vindhja, Szatpurá, Arakán; Nyugati- és Keleti-Ghátok
• Dekkán-fennsík (Dakkhin, Dakkan), Thár-sivatag, 
  Malabár-part (v. Málábár) és Koromandel-part, Kónkan partvidék
• folyók: Szindhu (Indus), Gangá (Gangesz), Jamuná, Brahmaputra;
  Rámgangá, Ghághrá (Szarajú), Gómatí (v. Gómtí), Gandakí (Gandak), Kószí (Kósí); Csambal; Szábarmatí, Máhí, Narmadá, Táptí (v. Tápí), Mándaví (Mándví), Zuárí (Zuvárí); Dámódar, Mahánadí, Gódávarí, Krisná, Kávérí; Tísztá, Padmá, Méghná

Földrajzi kifejezések: dés ország, pradés régió, tagállam, khand v. ákhand v. ancsal vidék, pahár v. parvat v. acsal hegy, nadí folyó, szágar v. szamudra v. szamundar tenger, mahászágar óceán, Hind Mahászágar Indiai-óceán, Arab Szágar Arab-tenger, Bangál-kí Khárí Bengáli-öböl, dvíp sziget, mahádvíp kontinens („nagy sziget”), upmahádvíp szubkontinens, Bháratíj Upmahádvíp Indiai szubkontinens; utóbbi megfeleltethető a mai szóhasználatban gyakoribb Dél-Ázsiának (South Asia, Daksin Esijá), Bhárat India neve India nyelvein általában, Hindusztán (v. Hind) India főleg északi részének egyik történelmi megnevezése.

India tagállamainak és szövetségi területeinek, illetve ezek fővárosainak és legfontosabb településeinek a helyi kiejtés, (ejtés)változatok és történeti szempontok figyelembe­vételével ajánlott magyar alakjai:

• Ándhra Pradés, Arunácsal Pradés, Aszam (v. Asszám), Bihár, Cshattíszgarh, Góá (v. Goa), Gudzsarát, Harijáná, Himácsal Pradés, Dzshárkhand, Karnátaka, Kérala, Madhja Pradés, Mahárástra, Manipur, Méghálaja, Mizóram, Nágaland (v. Nágaföld), Nyugat-Bengál, Oriszá (íráskép szerint Ódisá, hindíül Uríszá), Pandzsáb, Rádzsaszthán, Szikkim, Tamil Nádu (v. Tamilnádu), Telangáná, Tripurá, Uttar Pradés, Uttarákhand; Andamán- és Nikobár-szigetek, Csandígarh, Dádrá és Nagar Havélí és Daman és Díú, Delhi (hindíül és Indiában általánosan Dillí), Dzsammú és Kasmír, Ladakh (sokan ejtik: Laddákh), Laksadvíp, Pándiccséri v. Puduccséri (ang. Pondicherry, Puducherry)
  NB.: nem Bengália, nem Pándzsáb / Pandzsab, nem Rádzsisztán !
  (jóllehet a -szthán az iráni eredetű -(i)sztán végződés rokona)
   
• Ágrá, Ágartalá (v. Agartalá), Ahmedábád (v. Ahmadábád, Ehmadábád, Amdávád), Aizól, Amarávatí, Amritszar, Aurangábád v. Cshatrapati Szambhádzsí­nagar, Barélí, Bengalúru (angolosan Bangalór), Bharáríszainn, Bhópál, Bíkánér, Csennai (korábban Madrász), Déhrádún, Dharamsálá (v. Dharmsálá), Dhólérá, Dimapur (v. Dímápur), Diszpur, Dzsabalpur, Dzsajpur, Dzsammú, Dzsámnagar, Dzsamsédpur, Dzsódhpur, Farídábád, Gándhínagar, Gangtok, Gáziábád (v. -ijá-), Gurgáón v. Gurugrám, Guváhátí (v. Gauhátí, Góhátí), Gválijar, Haidarábád, Hubballi-Dhárvár (v. Hublí), Imphal, Indaur, Ítánagar, Kalján-Dómbivalí, Kalkutta (v. Kolkatá, Kolkátá), Kánpur, Kóccsi (v. Kocsin), Kohima, Kójambuttúr (ang. Coimbatore), Kótá, Lakhnaú, Léh, Ludhiáná (v. -ijá-), Madurai, Maiszúru, Mathurá-Vrindávan, Mérath (ang. Meerut), Mumbaí (v. Mumbai), Nágpur, Násik, Naví Mumbaí, Noidá, Panadzsí, Patná, Pimparí-Csincvad (íráskép szerint: -ncs-), Port Blair, Prajágrádzs (másik nevén Iláhábád, Allahábád), Puné (korábban Púná), Rádzskót, Rájpur, Ráncsí, Sillong, Simlá, Srínagar, Szilvászá, Szólápur, Szúrat, Tiruccsiráppalli (ang. Trichy), Tiruvanantapuram (angolosan Trivandrum), Tháné, Váránaszí (Banárasz, Benáresz, Kásí), Udajpur, Vasco da Gama, Vaszaí-Virár, Vidzsajavára (v. Vidzsajvárá), Visákhapatnam
  NB.: több település nevét Indiában regionálisan eltérően ejtik, mindegyik megfelelő

Magyar forrásokban Mumbaí nevét általában Mumbai alakban látjuk. Itt azzal a ritkább esettel találkozunk, amikor egy szó végén A-Í hangkapcsolat áll. Ettől különbözően, a dél-indiai nyelvekben gyakori az AI kettős magánhangzó (diftongus) szavak végén, pl. Csennai nagyvárosának nevében. Mum-ba-í: három szótag, Csen-nai: két szótag. Hasonlóan Lakhnaú (ang. Lucknow) város nevének végén A-Ú magánhangzókat látunk. Az AI állhat még AJ értlemben; ha angol szövegben a Jaipur vagy Jeypore városnévvel találkozunk, magyarul egyformán Dzsajpur alakot írjunk.

Dél-Ázsia további országainak helynevei:

• Pákisztán – szúbá tartomány: Pandzsáb, Szindh, Balúcsisztán (v. Balócsisztán), Khaibar-Pakhtúnkhvá (v. Szúbá Szarhad), Ázád Dzsammú és Kasmír, Gilgit-Báltisztán, Iszlámábád; tartományi székhely: Láhór (Lahór, Láhaur), Karácsí, Kvéttá, Pésávar, Muzaffarábád, Gilgit; nagyvárosok Faiszalábád (korábban Lyallpur, e. Lájalpur), Rávalpindí, Gudzsránválá, Multán, Haidarábád, Szargódhá, Szijálkót, Bahávalpur, Dzsháng, Sékhúpurá, Gudzsrát, Szakkar (v. Szakkhar), Larkáná, Száhívál
• Bángládés – bibhág (v. bivág) tartomány, régió, nagyvárosok szerint: Dháká, Csittagong (v. Csottográm, Csatgáón, Sátgáón), Rádzssáhí, Rangpur (v. Rongpur), Khulná, Moimonsingh, Szilét, Borisál
• Nepál (v. Népál) – pradés tartomány: Kósí, Madhés, Bágmatí, Gandakí, Lumbiní, Karnálí, Szudúr-pascsim; tartományi székhely: Káthmándú, Birátnagar, Dzsanakpur, Hétaurá, Pókhará, Déukhurí, Bíréndranagar, Gódávarí; további nagyvárosok: Bharatpur, Lalitpur, Bírgandzs
• Srí Lanká – városok, ált. szinhala, tamil és portugál-angol nevekkel is, változó kiejtéssel (szóvégi a kiejtése ált. e~ö): Colombo (e. Kolẽbe), Srí Dzsajavardhanapura Kótté (e. -vardene-), Moratuva, Déhivála-Gálkissza, Negombo v. Mígámuva, Mahánuvara v. Kandy (e. Kándi), Kalmuné, Vavunijá, Gálle, Trinkumalí, Batticaloa (v. Madakalapuva), Dzsáffná, Mátalé, Dambulla, Anurádhapura, Ratnapura, Mihintalaja, Polonnaruva, Szígirija, Nuvara Elija, Ella, Mannár, Talaimannár
• Maldív- (v. Máldív) szigetek – Málé

Néhány regionális jellegzetesség

Az urdú szavakban arab-perzsa hatásra és angolos betűzésben előforduló „másik fajta” GH [ɣ] és Q [q] magyarul, a Dél-Ázsiában legáltalánosabb kiejtését követően, G és K, ugyanakkor a „másik fajta” KH [x], szintén a kiejtést követve, valóban KH [kʰ]. Az említett hangok arab és perzsa jellegű ejtése csak egyes esetekben, ünnepélyes keretek között hallható. 
NB.: néhány magyar forrás a Khán vezetéknevet Hán alakban írja, de ez egészen téves

Bengálban, bánglá nyelven v. bengáliul – a más észak-indiai nyelvek rövid A hangját (kivételekkel) O-ként mondják, szó végén pedig többnyire szintén kimondják O-ként (nem hagyják el); ahol más indiaiak szinte mindig V-t mondanak, ott a begáliak B-t, a BH helyett pedig V-t; ahol más indiaiak S-t [ ʃ, ʂ] és a SZ-t [s] ejtenek, ott a bengáliak az utóbbi helyett is S-t, de kétféleképp: S [ ʃ ] és S [s > ʂ, ʂ]; közkedvelt példa erre a rosogullá édesség, amely máshol raszgullá névváltozatban ismert

Mahárástrában, maráthíul – azt írják: CS, DZS, CSH, DZSH, de legtöbb esetben ezt mondják: C, DZ, illetve CH, DZH; a hagyományos szanszkrit magánhangzós R hangot itt nem RI, hanem RU szótagként ejtik ki, pl. Kriti helyett Kruti; csak a maráthíban jelölik következetesen a „sima” L és retroflex L között regionálisan máshol is meglévő különbséget írásban, de ez csak a dévanágaríra igaz, latin betűknél itt sem jelölik

Tamilnáduban, tamilul – a nyelv egy sajátos, kevés nyelvben megjelenő hangja az az L-hez hasonlítható mássalhangzó, mely a nyelv megnevezésének végén is hallható és kiejtése ma inkább LZS

India és Dél-Ázsia legjelentősebb nyelvei magyarul, legtöbbször hosszú Í végződéssel:

• indoárja nyelvek: hindí, szanszkrit, aszamijá, bánglá v. bengáli, bhódzspurí, dógrí, gudzsarátí, kasmírí, kónkaní, maithilí, maráthí, népálí, pandzsábí, szinhala (nem pontosan: szingaléz), szindhí, urdú
• dravida nyelvek: tamil, kannada, malajálam, telugu, tulu
• tibeto-burmai: meitei, boro (v. bodo), nevár (v. névárí, népálbhásá)
• ausztroázsiai: khászí, szantálí, mundárí, hó
  NB.: a népálí újind nyelv, különbözik az ugyanazon régióban beszélt, szintén jelentős népálbhásá („Népál nyelve”) nyelvtől, amely a tibeto-burmai családba tartozik; az ausztroázsiai nyelvcsalád (vietnámi, khmer) nem azonos az ausztronéz nyelvek családjával (maláj, indonéz, jávai)