B, Bh
A, Á Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É F G, Gh H I, Í J K, Kh L M N P, Ph R S Sz T, Th U, Ú V Z Felhasznált irodalom
Bábhravja (Bābhravya)
Ld. Páncsála (Pāñcāla).
Babhru (Babhru)
Ld. Akrúra (Akrūra).
Bádámi (Bādāmī)
Ld. Vátapí (Vāṭapī).
bakhsí
A muzulmán hadsereg fizetőtisztje; Akbar indiai Mughal uralkodó központi kormányzatában a négy miniszter egyike volt a mír bakhsí, a főhadbiztos.
Ókori királyság a Hindukus és az Oxus folyó (Amu Darja) között, a mai Afganisztán, Üzbekisztán és Tadzsikisztán területén. A Kr.e. 600 és Kr.u. 600 között a kelet és nyugat közti szárazföldi kereskedelem, valamint a vallási eszmék és művészeti stílusok fontos találkozóhelye. Központja Baktra városa (szanszkrit Balhíka [Balhīka], a mai Balkh Afganisztánban).
A Kr.e. VI. században Kürosz perzsa király hódítja meg, majd kétszáz évig, Nagy Sándor hódításáig az Akhaimenidák fennhatósága alatt marad. Nagy Sándor halála után I. Szeleukosz Nikatór lesz Baktria uralkodója. Kr.e. 250 körül Diodotosz önálló királyságot alapít. Utódai behatolnak Északnyugat-Indiába, ahol megalapítják a királyság indo-görög ágát. Ebben a korban a hellénisztikus műveltség jelentős mértékben elterjedt mind Közép-Ázsiában, mind India északnyugati részén.
Kr.e. 128 körül után a yuezhik foglalják el Baktriát, majd a Kr.u. I. században a jüecsi kusán (kuṣāṇ) törzsek Északnyugat-Indiára is kiterjesztik hatalmukat. Baktria ebben a korban a buddhizmus fontos központja. A Kr.u. IV. században a hephthaliták foglalják el, majd 565-ben a nyugati türkök, akik a muzulmán hódításig, a VII. század közepéig uralkodnak Baktria területén.
Báhlika/Báhlíka (Bāhlika/Bāhlīka)
1.) Pratípa (Pratīpa) fia, apja halála után az anyja szülőföldjére, a Sibi (Śibi) országba költözött (Mahābhārata 5.147.26–27). 2.) Mai Balkh, történeti Baktria (Dey 1927: 19). 3.) báhlíkák: Báhlíka lakói.
Bala (Bala)
Ld. Balaráma (Balarāma).
Balabhadra (Balabhadra)
Ld. Balaráma (Balarāma).
Baladéva (Baladeva)
Ld. Balaráma (Balarāma).
Balaráma (Balaráma)
Vaszudéva (Vāsudeva) Róhinítől (Rohiṇī) született fia, Krisna (Kṛṣṇa) szeszes italokat kedvelő bátyja, egyes források szerint a Sésa (Śeṣa) kígyó, mások szerint Visnu (Viṣṇu) egy részének a Földre szállása (Bigger 1997: 27). Az öccsével szemben jellemzően világos bőrrel, és a kezében általában fegyverként használt ekével ábrázolják. Balaráma a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban pártatlan maradt, és miközben a rokonai a Kuruksétrán (Kurukṣetra) harcoltak, zarándoklatra ment a Szaraszvatí (Sarasvatī) folyó mentén (Mahābhārata 9.34.1–53.37, magyarul: Vekerdi 1964: 457–490). Az útja után visszatért a Kuruksétrára, és megtekintette két tanítványa, Durjódhana (Duryodhana) és Bhíma (Bhīma) buzogánypárbaját. Balaráma elítélte Bhímát, mivel az szabálytalan ütéssel kerekedett felül Durjódhanán (Mahābhārata 9.54.1–59.27, magyarul: Baktay 1960: 636–637, 1977: 391–392, Vekerdi 2007: 289–297). A Jádavák (Yādava) tragikus pusztulása után Prabhászában (Prabhāsa), meditáció közben érte a halál, a lélek kígyó formájában távozott a testéből (Mahābhārata 16.5.12–16).
Bali (Bali)
1.) A démonok királya, Virócsana (Virocana) fia, Visnu (Viṣṇu) törpe képében számolt le vele (ld. Vámana [Vāmana]). 2.) Egyes források szerint (Brahma–purāṇa 13.2–49, Harivaṃśa 23.4–41) Púrutól (Pūru), mások szerint (Bhāgavata–purāṇa 9.23.1–14.b, Brahmāṇḍa–purāṇa 2.74.12.c–34, Matsya–purāṇa 48.10–29) Anutól (Anu) származó földi uralkodó, az ő utódai, Anga (Aṅga), Vanga (Vaṅga), Kalinga (Kaliṅga), Szuhma (Suhma) és Pundra alapították a keleti égtáj róluk elnevezett országait. Bali egyébként több forrás szerint nem volt képes a gyermekek nemzésére, ezért az asszonyaitól a keleti égtáj emblematikus bölcse, Dírghatamasz (Dīrghatamas) támasztott gyermekeket (Brahmāṇḍa–purāṇa 2.74.25–102, Mahābhārata 1.98.6–33, Matsya–purāṇa 48.23–91). Habár Pargiter (1922: 131) úgy vélte, hogy a Bali név ily módon két külön személyt jelöl, több szöveg arra utal, hogy valamiféle kapcsolat lehetett a démon és a földi uralkodó közt. Ezek jellemzően démonként (Brahmāṇḍa–purāṇa 2.74.68.b, Matsya–purāṇa 48.60.b, 48.67.d), illetve Vairócsanaként (Vairocana), azaz Virócsanától származóként (Brahmāṇḍa–purāṇa 2.74.66.d, 2.74.74.b, 2.74.99.d, Matsya–purāṇa 48.58.d, 48.89.b) írják le a földi Balit.
Bána (Bāṇa)
1.) Bali (Bali) fia, ezerkarú démon, akiből Siva (Śiva) kegye folytán a gyermektelen nőkön segítő Mahákála (Mahākāla) istenség vált. A Bánát övező vallásos tisztelet feltételezhetően valamilyen Nap-kultusszal hozható kapcsolatba (Száler 2021), míg a későbbi hagyományban alakját Siva Uddzsajiníben (Ujjayinī) tisztelt aspektusával azonosították (Granoff 2003). Bána emellett fontos szerepet játszik a Naraka-(Naraka-)történet aszami (Asam-i) változatában. A térség legendáit összefoglaló Káliká–purána (Kālikā–purāṇa 39.5–8) szerint Bána Visnu (Viṣṇu) helyett Siva tiszteletére buzdította Narakát, és ennek hatására tért az addig erényes király rosszútra. 2.) bána: Baptisia australis, vad kék/hamis indigó (Pandanus Database of Plants).
2.) Bánabhatta (Bāṇabhaṭṭa): A szanszkrit próza legnagyobb mestere, a 7. századi Harsa Vardhana (Harṣa Vardhana) király udvari költője. Harsacsarita (Harṣacarita) című művében uralkodója trónra jutásának eseményeit örökítette meg, Kádambarí (Kādambarī) című műve pedig két szerelmespár kalandjait meséli el több újraszületésen keresztül.
bandzsárá (baṃjārā)
Több indiai nomád népcsoport neve; vannak közöttük vándor mutatványosok, vasművesek, állatkereskedők. Rádzsasztháni eredetű csoportjuk, akiket a cigányokkal is szoktak rokonítani, hatalmas területeken vándorolnak Közép-Indiában és a Dekkánon, és elsősorban mezei illetve fölmunkákat végeznek.
Bhagadatta (Bhagadatta)
Prágdzsjótisa (Prāgjyotiṣa) királya, Naraka (Naraka) fia, Indra (Indra) barátja, a Kauravák (Kaurava) oldalán részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, a Kuruksétrán (Kurukṣetra) Ardzsuna (Arjuna) végzett vele. Bhagadatta Ardzsunával szemben a birtokában álló Visnutól (Viṣṇu) származó fegyvert (vaisnavásztra, vaiṣṇavāstra) alkalmazta. Mivel ez a fegyver képes lett volna Ardzsuna megölésére, ezért Krisna (Kṛṣṇa) a korábbi ígéretét megszegve beavatkozott a harcba, és hatástalanította Bhagadatta támadását (Mahābhārata 7.26.1–28.44).
Bhagíratha (Bhagīratha)
A Nap nemzetségébe tartozó uralkodó, Szagara (Sagara) ükunokája, ő érte el, hogy a Gangesz a Földre szálljon, és megtisztítsa az elhunyt őseit, Szagara hatvanezer, Kapila (Kapila) által elégetett fiát (Mahābhārata 3.106.39–108.19, Rāmāyaṇa 1.41.7–43.18, magyarul: Vekerdi 1964: 661–671).
bhakti (bhakti)
Hindú vallási irányzat, amely a hívőnek istene iránti intenzív, odaadó imádatát helyezi a középpontba, ezt tartja a megváltáshoz vezető helyes útnak, szemben a gnózissal, a rítusokkal és az aszkézissel. Bár mind Sivának (Śiva), mind az istennő különféle megnyilvánulási formáinak vannak bhakti-jellegű kultuszai, a legismertebb bhakti mozgalmak Visnu (Viṣṇu) két megtestesülése, Ráma (Rāma) és Krisna (Kṛṣṇa) körül fejlődtek ki a középkorban. A Krisna-bhakti legfontosabb alakjai a bengáli Csaitanja (Caitanya, XV–XVI. század) és a Gószvámík (Gosvāmī), a Ráma-bhaktié pedig Tulszídász (Tulsīdās, XVI–XVII. század). Kabír (Kabīr, XV–XVI. század) költészetében mindenféle, így a hindú-muzulmán vallási megkülönböztetés ellen is fellépett az egyetlen Isten iránti odaadás jegyében.
Bhalláta (Bhallāṭa)
1.) Dváraká (Dvārakā) négy védőistenségének egyike (Harivaṃśa 86.17). 2.) Nípa (Nīpa) herceg, akinek a fia, Dzsanamédzsaja (Janamejaya) a Nípák vesztét okozta (Harivaṃśa 15.26–28).
Bhándíra (Bhāṇḍīra)
Vrindávanában (Vṛndāvana) található hatalmas méretű banyan-fa.
Bhangakára (Bhaṅgakāra)
Nagy tekintélyű Jádava (Yādava), Szatrádzsit (Satrājit) legidősebb fia, Szatjabhámá (Satyabhāmā) apja (Ramachandra Dikshitar 1952: 526).
Bharadvádzsa (Bharadvāja)
Atritól (Atri) származó, nagy tudású bölcs (Mani 1975: 117), többek között a hét, különböző létformán át vándorló fivér (Harivaṃśa 14.1), valamint Dróna (Droṇa) apjaként ismert (Mahābhārata 1.121.3–5).
Bharata (Bharata)
1.) Dusjanta (Duṣyanta) és Sakuntalá (Śakuntalā) fia. Tőle ered a Bháraták (Bhārata) nemzetsége, aminek a bukásáról a Mahábhárata (Mahābhārata) számolt be. 2.) Dasaratha (Daśaratha) Kaikéjí (Kaikeyī) nevű feleségétől született fia, Ráma (Rāma) öccse, ő kormányozta az országot a bátyja száműzetése idején. 3.) Mitikus bölcs, akinek a hagyomány a színművészetről szóló Nátjasásztrát (Nāṭyaśāstra) tulajdonítja.
Bhárata (Bhārata)
A Hold-nemzetség Bharatától (Bharata) származó utódai.
Bháravi (Bhāravi)
Kr.u. VII. század elején él szanszkrit költő, a Kirátárdzsuníja (Kirātārjunīya, „Ardzsuna és a hegyi vadász”) című eposz szerzője, az Avantiszundarí-kathá (Avantisundarīkathā) tanúsága szerint Visnuvardhanának (Viṣṇuvardhana), Véngí (Veṅgī) uralkodójának az udvarában élt.
Bhárga (Bhārga)
1.) Az északi égtájjal összekapcsolt népcsoport (Mahābhārata 6.10.49). 2.) Dváraká (Dvārakā) környéki erdő (Harivaṃśa 93.18).
Bhárgava (Bhārgava)
A Bhrigutól (Bhṛgu) származó bráhmanák (brāhmaṇa) megnevezése.
Bhava (Bhava)
Siva (Śiva) Tripurát (Tripura) elpusztító aspektusa (Harivaṃśa 65.38.).
Bhavabhúti (Bhavabhūti)
Kr.u. 700 körüli indiai drámaíró. Vidarbhai (Közép-India) bráhmana (brāhmaṇa), Jasóvarman (Yaśovarman) király kanaudzsi (Kanauj) udvarában élt és alkotott. Három drámája maradt fenn: a Mahávíra-csarita (Mahāvīracarita, „A nagy hős tettei”) a Rámájana (Rāmāyaṇa) történetét dolgozza fel hét felvonásban Rávana (Rāvaṇa) legyőzásáig és Ráma (Rāma) megkoronázásáig; a Málatí-mádhava (Mālatīmādhava, „Málatí és Mádhava”) egy szerelmespár csodás kalandjairól szól; az Uttara-ráma-csarita (Uttararāmacarita, „Ráma későbbi tettei”) a Mahávíra-csarita cselekményét folytatja.
Bhíma/Bhímaszéna (Bhíma/Bhīmasena)
Judhisthira (Yudhiṣṭhira) után a második legidősebb Pándava (Pāṇḍava), Váju (Vāyu) Kuntítól (Kuntī) nemzett, hirtelen haragú fia. Kiváló buzogányharcos, aki a Kuruksétrán (Kurukṣetra) Durjódhanát (Duryodhana) azonban csak csalással tudta legyőzni. A tettét Bhíma azzal igazolta, hogy korábban, a Judhisthira és Sakuni (Śakuni) által vívott kockajáték után megfogadta, hogy el fogja törni Durjódhana lábát (Mahābhārata 9.54.1–59.27, magyarul: Baktay 1960: 636–637, 1977: 391–392, Vekerdi 2007: 289–297).
Bhísma (Bhīṣma)
Santanu (Śaṃtanu) és Gangá (Gaṅgā) gyermeke, a Djausz (Dyaus) nevű vaszu (vasu) földi alászállása. Habár elsőszülött fiú volt, az apja kérésére lemondott a trónról, és szüzességet fogadva igyekezett a családja szolgálatára lenni. A Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban a Kauravák (Kaurava) oldalán harcolt, ő volt a Kaurava hadsereg első parancsnoka, a Pándavák (Pāṇḍava) azt kihasználva ölték meg, hogy Bhísma nem volt hajlandó fegyvert fogni az eredetileg nőnek született Sikhandinnal (Śikhaṇḍin) szemben. Miután a harcmezőn elesett, még a nyári napfordulóig „nyílágyán” fekve életben tartotta magát. (Mahābhārata 6.114.1–89, magyarul: Baktay 1960: 594–611, 1977: 365–373, Vekerdi 2007: 256–261). Az Mahábhárata tizenkettedik és tizenharmadik könyvében, azaz a Sánti- (Śānti-) és az Anusászanaparvanban (Anuśāsanaparvan) a haldokló Bhísma osztotta meg a tanításait az őt felkereső, különböző eposz-beli hősökkel.
Bhísmaka (Bhīṣmaka)
Vidarbha (Vidarbha) királya, Dzsarászandha (Jarāsaṃdha) szövetségese, Rukmin (Rukmin) és Rukminí (Rukmiṇī) apja.
bhódzsa (bhoja)
1.) Az Aitaréja–bráhmana (Aitareya–brāhmaṇa 8.14. p. 231.) szerint a délen élő Szatvatok (Satvat) uralkodói címe. 2.) Bhódzsák: A Jádavák (Yādava) egy csoportja.
Bhódzsakata (Bhojakaṭa)
Vidarbha (Vidarbha) második, Rukmin (Rukmin) által alapított fővárosa (Harivaṃśa 88.32), talán a Vidisá (Vidiśā) melletti Bhódzsapurával (Bhojapura) lehetett azonos (Dey 1927: 33).
Bhúrisravasz (Bhūriśravas)
Báhlika (Bāhlika) unokája, a Kauravák (Kaurava) oldalán részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, a Kuruksétrán (Kurukṣetra) Jujudhána (Yuyudhāna) ölte meg (Mahābhārata 7.117.1–118.41).
bhúta (bhūta)
Általában húsfogyasztással összekapcsolt démoni lények (Harivaṃśa 38.43), akiket gyakran említenek a ráksaszákkal (rākṣasāk), a jaksákkal (yakṣa) és a pisácsákkal (piśāca) együtt.
Bhrigu (Bhṛgu)
Gótra-(gotra-)alapító bölcs, a Rámájana (Rāmāyaṇa 1.37.5–15) szerint ő részesítette kegyben a fiai születéséért vezeklő Szagarát (Sagara).
Bhrigutunga (Bhṛgutuṅga)
Egyes feltételezések szerint a Gandakí (Gaṇḍakī) folyó mentén, Nepálban található hegycsúcs, mások szerint az Uttarákhand (Uttarākhaṇḍ)-beli saiva (śaiva) zarándokhely, Tungnáth (Tuṅgnāth) (Dey 1927: 34).
Bhrisásva (Bhṛśāśva)
Égi bölcs, a Harivansa (Harivaṃśa 3.55) szerint tőle származnak az istenek fegyverei.
bhúmijá (bhūmiyā)
Indiai földbirtokos.
Bilhana (Bilhaṇa)
XI. századi szanszkrit nyelvű indiai költő. Kasmírba született, de elhagyta szülőföldjét és hosszas vándorlás után VI. Vikramáditja (Vikramāditya) Nyugati Csálukja (Cālukya) király udvari költője lett; patrónusa tetteit örökítette meg Vikramánkadéva-csarita (Vikramāṅkadevacarita) című eposzában. Másik fennmaradt műve a Csaura-pancsásiká (Caurapañcaśikā vagy Csaurí-szurata-pancsásiká, Caurīsuratapañcaśikā), ötven vers a titkos szerelemről.
Bódhgajá (Bodhgajā)
Ld. Gajá (Gayā).
Brahmá (Brahmā)
A világot alkotó, négyarcú istenség. Mind a Sivához (Śiva), mind a Visnuhoz (Viṣṇu) kötődő mítoszok fontos szereplője, aki a teremtő szerepe ellenére rendszerint alárendeltje az adott hagyományban legfőbbnek tartott istenségnek.
Brahmadatta (Brahmadatta)
Kámpiljában (Kāmpilya) uralkodó, állatok nyelvét értő király.
Brahmalóka (Brahmaloka)
Brahmá (Brahmā) lakhelye.
bráhmana (brāhmaṇa)
1.) Az első, és egyben legmagasabb rangú varna (varṇa), főként szakrális feladatokat ellátó, illetve szellemi tevékenységeket végző személyek társadalmi csoportja. 2.) A védikus irodalom egyik szövegcsoportja, amelyek lényegében a rituálékhoz írt magyarázatok. 3.) A védikus áldozatokat végző papok egyike, a tevékenységét hagyományosan az Atharvavédához (Atharvaveda) kötik. A feladata az áldozat helyes végrehajtásának ellenőrzése.
Brahmasirasz (Brahmaśiras)
Egy mitikus fegyver neve, szószerinti jelentése: „Brahmá (Brahmā) feje”.
Brahmaszthala (Brahmasthala)
Brahmá (Brahmā) városa.
Brihadasva (Bṛhadaśva)
A Nap nemzetségéből származó király, a Dhundhuval (Dhundhu) végző Kuvalásva (Kuvalāśva) apja.
Brihadratha (Bṛhadratha)
1.) Magadha-i (Magadha) király, Dzsarászandha (Jarāsaṃdha) apja. 2.) brihadratha (bṛhadratha): Egyfajta áldozati edény (Monier-Williams 2012: 736).
Brihaszpati (Bṛhaspati)
Angirasz (Aṅgiras) fia, a Jupitert megszemélyesítő istenség, az istenek tanítómestere.
Budha (Budha)
A Merkúr bolygóval azonosított istenség. A Hold és Tárá (Tārā) gyermeke, Purúravasz (Purāravas) apja.