H
A, Á B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É F G, Gh I, Í J K, Kh L M N P, Ph R S Sz T, Th U, Ú V Z Felhasznált irodalom
Hajagríva (Hayagrīva)
Démon, akit Krisna (Kṛṣṇa) a Naraka (Naraka) elleni hadjárata során ölt meg, miután végzett Niszundával (Nisunda). (Harivaṃśa 91.49*1056.10–91.50).
Hansza (Haṃsa)
Dzsarászandha (Jarāsaṃdha) minisztere és közeli barátja.
Hanszakúta (Haṃsakūṭa)
Himalája-beli hegycsúcs.
Harappá (Haṛappā)
Régészeti lelőhely Kelet-Pakisztánban, Pandzsábban (Pañjāb), a Ráví-(Rāvī-)folyó kiszáradt medrének bal partján; az Indus-civilizáció (kb. Kr.e. 2500–1800) egyik legnagyobb városa volt; hasonlóan Mohendzsó-Daróhoz (Mohanjo-Daṛo) egy fellegvárból és egy alsóvárosból állt.
Hari (Hari)
Visnu (Viṣṇu) neve. A Harivansa (Harivaṃśa 32.1) utal rá, hogy az istenséget a Krita-jugában (Kṛta yuga) hívták így.
harinákrídana (hariṇākrīḍaṇa)
Gyermekjáték, amit Krisna (Kṛṣṇa) és Balaráma (Balarāma) a pásztorközösség többi gyermekével játszott (Harivaṃśa 58.9–22). V. Raghavan feltételezése szerint a játék résztvevői párokban, szarvasok szökdelését imitálva versenyeztek, majd a vesztes félnek a vállán kellett cipelni a győztest (Raghavan 1979: 231). A Harivansa (Harivaṃśa) leírása véleményem szerint a gyorsasági versenynél több fizikai kontaktusra enged következtetni, és inkább egyfajta kakasviadal-szerű játék rajzolódik ki. Ez alapján talán a játék a ma is nagy népszerűségnek örvendő kabaddí korai, párokban játszott változata lehetett.
Hariscsandra (Hariścandra)
A Nap nemzetségébe tartozó uralkodó, Trisanku (Triśaṅku) fia, az ő rádzsaszújája (rājasūya) eredményezte az Ádibaka-(Āḍibaka-)háborút, a királyságát, a feleségét és a fiát is Visvámitrának (Viśvāmitra) ajándékozta, majd halottégetőként élt (Mani 1975: 309).
Harjasva (Haryaśva)
Daksa (Dakṣa) fiai, akik Nárada (Nārada) miatt tűntek el (Harivaṃśa 3.6–17).
Hasztinápura/Hásztinapura (Hastināpura/Hāstinapura)
A Kauravák (Kaurava) fővárosa, a mai Uttar Pradés-(Uttar Pradeś-)beli Hasztinápurral (Hastināpur) azonosított település (Dey 1927: 236).
Héhaja/Haihaja (Hehaya/Haihaya)
A Jadutól (Yadu) származó nemzetség Héhajától (Hehaya) eredő ága. A történetek szerint Máhismatíban (Māhiṣmatī) uralkodtak, és gyakran kapcsolódott hozzájuk a „gonosz ksatriják (kṣatriya)” képe. A család legismertebb uralkodója a Parasuráma (Pāraśurāma, Csatabárdos Ráma) főellenségeként ismert Kártavírja Ardzsuna (Kārtavīrya Arjuna) volt.
Héliodórosz felirata
Prákrit nyelvű oszlopfelirat a Kr.e. 100 körüli évekből Bésznagarban (Besnagar, az ókori Vidisá [Vidiśā]). Az oszlopot, melyen Garuda (Garuḍa), Visnu (Viṣṇu) isten hátasmadarának képmása volt látható, a taxilai Héliodórosz (a feliraton Héliódóra), Dión (a feliraton Dija) fia, Antialkidasz (a feliraton Antalikita) indo-görög uralkodó Bhágabhadra (Bhāgabhadra) Sunga (Śuṅga) királyhoz küldött követe állíttatta. Héliodórosz magát a feliraton bhágavatának (bhāgavata), vagyis bhagaván (bhagavān) Visnu hívének nevezi.
Hémacsandra (Hemacandra)
Más néven Hémacsandra Szúri, Szómacsandra, Csandradéva, 1088–1172, a dzsainák (jaina) svétámbara (śvetāmbara, „fehérruhás”) ágának tanítómestere; Dzsajaszimha Sziddharádzsa (Jayasiṃha Siddharāja) Csaulukja (Caulukya) uralkodótól kapott kiváltságokat vallása számára, és utódát, Kumárapálát (Kumārapāla) dzsaina hitre térítette. Számos művet írt, így többek között egy szanszkrit és egy prákrit nyelvtant, egy, a világ történetét dzsaina szemszögből bemutató eposzt (Trisasti-salákápurusa-csaritra, Tirṣaṣṭi-śalākāpuruṣa-caritra), tudományos műveket az ind filozófia különböző területein, egy költészettani munkát (Kávjánusászana, Kāvyānuśāsana), stb.
Fehér hunok, szanszkritul húnák (hūṇa). A kínai krónikák szerint, melyek Hoa ill. Hoa-tun néven ismerik őket, eredetileg a Nagy Faltól északra éltek. Első indiai inváziójukat Szkanda Gupta (Skanda Gupta) sikerrel visszaverte. A VI. század elején Tóramána (Toramāṇa) vezetésével elfoglalták Nyugat-India nagy részét; Tóramána és fia, Mihirakula (Mihirakula) alatt a húnák által ellenőrzött terület eleinte Kausámbíig (Kauśāṃbī) terjedt, és magába foglalta Málvát (Mālvā), de Jasódharman (Yaśodharman) király legyőzte őket; a Kasmíri királykrónika szerint Mihirakula Kasmírban uralkodott hosszabb ideig.
Himálaja (Himālaya)
A Himalája hegység, illetve az azt megszemélyesítő istenség neve. A magyar nyelvbe a „hó hona” jelentésű szó tévesen Himalája alakban lett átvéve.
Hiranjáksa (Hiraṇyākṣa)
Kasjapa (Kaśyapa) és Diti (Diti) fia, Hiranjakasipu (Hiraṇyakaśipu) testvére, őt győzte le Visnu (Viṣṇu) vadkan (Varáha, Varāha) alakjában, miután a Földet a tenger alá rejtette.
Hiranjakasipu (Hiraṇyakaśipu)
Kasjapa (Kaśyapa) és Diti (Diti) fia, szörnyű erejű démon, akivel Visnu (Viṣṇu) emberoroszlán (Naraszinha, Narasiṃha) képében számolt le. A démon később a Mahábhárata- (Mahābhārata-) és a Harivansa-(Harivaṃśa-)beli események idején Sisupála (Śiśupāla) testében született a Földre.
Hiranjapura (Hiraṇyapura)
A démonok lakhelyeként számontartott város.
hótr (hotṛ)
A védikus áldozatokat végző papok egyike, a tevékenységét hagyományosan a Rigvédához (Ṛgveda) kötik. A feladata az istenek meghívása az áldozatokra, illetve a Rigvéda-beli himnuszok recitálása.
Hrisíkésa (Hṛṣīkeśa)
Krisna (Kṛṣṇa) neve, a jelentése egyes értelmezések szerint „felálló hajú” (vö. hrisí-késa, hṛṣī-keśa), mások szerint „érzékek ura” (vö. hrisíka-ísa, hṛṣīka-īśa).
hsziongnu (xiongnu)
Nomád nép, amely a Kr.e. III. század végén törzsszövetséget alkot és több mint 500 éven át döntően befolyásolja Közép-Ázsia történelmét.
Hszüan-cang (Xuanzang)
Szanszkrit nevén Móksadéva (Mokṣadeva), 602–664, kínai buddhista szerzetes és utazó, buddhista művek fordítója szanszkritról kínaira. Indiai és közép-ázsiai utazásairól írt beszámolója bővelkedik az értékes részletekben, ezért rendkívül fontos forrás a történészek számára.
Fiatalon konfuciánus neveltetést kapott, de bátyja hatására áttért a buddhizmusra, és tanulmányozni kezdte a buddhista filozófiát. Mivel számos hibát és ellentmondást fedezett fel a szövegekben, elhatározta, hogy Indiába utazik, hogy eredeti nyelven ismerje meg a tanításokat. 629-ben indult útnak. Turfán, Kucsa, Taskent, Szamarkand érintésével, majd Baktrián és Gándhárán (Gāndhāra) keresztül elérte Kasmírt. A Gangeszen lehajózott Mathurá (Mathurā) környékére, majd kelet felé haladt, és 633-ba eljutott a buddhizmus szent földjére. Számos, a Buddha (Buddha) életével kapcsolatos szent helyet meglátogatott, és bejárta a szubkontinens keleti és nyugati partvidékét. Ideje nagy részét a nálandái (Nālandā) kolostorban, a buddhista műveltség központjában töltötte, ahol tökéletesítette jártasságát a szanszkrit nyelvben illetve a buddhista és a többi indiai filozófiában. Harsa Vardhana (Harṣa Vardhana) király nagy tiszteletben részesítette, és segített neki a Kínába való visszatérés megszervezésében.
643-ban indult haza, és 645-ben érkezett meg a Tang birodalom székhelyére, ahol a császár ünnepélyesen fogadta, és felajánlott neki egy miniszteri állást, amit ő elhárított.
Élete hártalévő részét Hszüan-cang az Indiából magával hozott buddhista iratok fordításának szentelte, és bár a szövegeknek csak egy töredékét volt képes lefordítani, ezek között ott volt több a mahájána (mahāyāna) buddhizmus legfontosabb szentiratai közül. Xuanzang elsősorban a jógácsára (yogācāra) más néven vidnyánaváda (vijñānavāda) iskola filozófiájával foglalkozott, és az ő, illetve tanítványa, Kuiji nevéhez fűződik a Weishi („Csak Tudat”) irányzat megalapítása Kínában, melyet a VII. század végén Hszüan-cang japán tanítványa, Dosho vezetett be Japánban.
Fordításai mellett Hszüan-cang megírta „A nagy Tang dinasztia nyugati területeiről szóló beszámoló”-t (Datang-Xiyu-Ji), amelyben részletesen leírja az utazásai során érintett vidékeket.