A, Á
B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É F G, Gh H I, Í J K, Kh L M N P, Ph R S Sz T, Th U, Ú V Z Felhasznált irodalom
Abu (Abū)
Város Északnyugat-Indiában, Rádzsaszthán állam délnyugati részén, az Abu-hegy lejtőin. Messze földön híresek dzsaina márványtemplomai (XI–XII. század).
Abhimanju (Abhimanyu)
1.) Ardzsuna (Arjuna) fia, Szuvarcsasznak (Suvarcas), a Hold fiának a Földre szállása (Mahābhārata 1.61.86), a Pándavák (Pāṇḍava) oldalán részt vett a Mahábhárata (Mahābhārata)-beli nagy háborúban, a Kuruksétrán (Kurukṣetra) Duhsászana (Duḥśāsana) fia végzett vele (Mahābhārata 7.48.4–32). 2.) Csáksusa Manu (Cākṣuṣa Manu) tíz fiának az egyike (Harivaṃśa 2.17).
abhiséka (abhiṣeka, szanszkrit „[vízzel] meghintés”)
Az indiai uralkodók felszentelési szertartásának, a rádzsaszújának (rājasūya) központi rítusa, amely során a leendő királyt a négy égtájnak megfelelően körülálló négy pap előzetesen megszentelt vízzel védikus mantrák kíséretében meghinti. A rítus célja, hogy a király győzedelmes, egészséges, hosszú életű, gazdag, stb. legyen.
Accshódá (Acchodā)
Mennyei folyó, tőle származik a Kasmírban (Kāśmīr), Anantnág (Anantnāg) környékén azonosított Accshóda-(Acchoda-)tó (Dey 1927: 1).
Adhóksadzsa (Adhokṣaja)
Krisna (Kṛṣṇa) neve, jelentése „tengely alatt született”, a Harivansa (Harivaṃśa) szerint annak az emlékét őrzi, hogy a viselője csecsemőként a lábujjával borított fel egy szekeret (Harivaṃśa 96.32–33).
adhvarju (adhvaryu)
A védikus áldozatokat végző papok egyike, a szerepkörét hagyományosan a Jadzsurvédához (Yajurveda) kötik, fő feladatai az áldozati tér és oltár megfelelő elkészítése, az áldozati eszközök kezelése, illetve a rítusok elvégzése.
Ádibaka (Āḍibaka)
Hariscsandra (Hariścandra) rádzsaszújája (rājasūya) eredményeként kitört háború Visvámitra (Viśvāmitra) és Vaszistha (Vasiṣṭha) közt. A bölcsek kölcsönösen megátkozták egymást, így a harcban Vaszistha parti majna/mejnó (ádi, āḍi), míg Visvámitra kócsag (baka, baka) képében vett részt. Az apokaliptikus küzdelmük végül közös megbékéléssel ért véget (Mārkaṇḍeya–purāṇa 9.1–33).
Aditi (Aditi)
Az istenek szülőanyja, Daksa (Dakṣa) lánya, tőle nemzette Kasjapa (Kaśyapa) az istenek áditjáknak (āditya) nevezett csoportját. A Harivansa (Harivaṃśa 30.19–20, 38.20) szerint Aditi az állhatatos aszkézise révén érdemelte ki, hogy a világra hozhassa Visnut (Viṣṇu). Az istenség a születését követően átlépte mind a három világot, és Indra (Indra) segítségére sietett a démonok elleni küzdelemben. A Mahábhárata (Mahābhārata 3.256.28.d*65–81), illetve a Rámájana (Rāmāyaṇa 1.28.3–11) elbeszéléseiben a három lépés (trivikrama, trivikrama) története kiegészült a Vámanáról (Vāmana), azaz Visnu törpeként való alászállásáról szóló elbeszéléssel, és ennek megfelelően Aditi már nem a mindenek felett álló Visnu anyjaként, hanem a Vámana szülőjeként jelent meg. A Mahábhárata tizenkettedik könyve, a Sántiparvan (Śāntiparvan) (Mahābhārata 12.47.23) ennél is tovább ment, és azt állította, hogy Aditi tizenkét alkalommal adott életet Visnunak. Ez minden bizonnyal arra utal, hogy létezhetett olyan elképzelés, ami szerint Visnu Földre szállásainak rendre Aditi adott életet. A gondolat a Harivansától (Harivaṃśa 45.17–37) sem idegen, hiszen Krisna (Kṛṣṇa) szülő anyját, Dévakít (Devakī) Aditi alászállásaként mutatta be szemben a Krisna-történet későbbi forrásaival (Visnu–, Bhágavata–purána; Viṣṇu–, Bhāgavata–purāṇa), amelyek ezt a kapcsolatot nem hangsúlyozták. Aditi meghatározó szerepet játszik továbbá a Naraka-(Naraka-)mítoszban is, hiszen az ő fülbevalóinak ellopása ösztönözte arra Krisnát, hogy leszámoljon a démonnal (Harivaṃśa 91.16).
áditja (āditya)
1.) Az istenek Adititől (Aditi) származó, tizenkét fős csoportja, a tagjait eleinte a társadalmi rend őrzőiként tartották számon (Gaál – Tóth 2001: 142–165). Az áditják közé hagyományosan a következő istenségek tartoztak: Visnu (Viṣṇu), Indra (Indra), Arjaman (Aryaman), Dhátr (Dhātṛ), Tvastr (Tvaṣṭṛ), Púsan (Pūṣan), Vivaszvat (Vivasvat), Szavitr (Savitṛ), Mitra (Mitra), Varuna (Varuṇa), Ansa (Aṃśa) és Bhaga (Bhaga) (Harivaṃśa 3.50–51). 2.) Áditja – a Nap-isten neve, ld. Szúrja (Sūrya).
Adzsagava (Ajagava)
Siva (Śiva) kecske és tehén szarvból készült íja (Mani 1975: 19).
Adzsantá (Ajantā)
Mintegy 30 barlangból álló buddhista kolostor- és szentélyegyüttes Észak-Mahárástra középső részén, Nyugat-Indiában, a Wagurna-folyó patkó alakú völgyében. A barlangokat a Kr.e. I. és a Kr.u. VII. század között faragták ki, festményeik az klasszikus indiai művészet egyedülállóan szép emlékei.
Agasztja (Agastya)
1.) Mitra (Mitra) és Varuna (Varuṇa) Urvasítól (Urvaśī) nemzett fia (Mani 1975: 5), a déli égtájjal asszociált bölcs, valamennyi dél-indiai bráhmana (brāhmaṇa) őse. Meghatározó szerepet játszott a Kálakéják (Kālakeya) legyőzésében és a Vindhja-(Vindhya-)hegység megfegyelmezésében. 2.) Canopus csillag.
Agni (Agni)
A tűz istene, a különböző forrásokban hol áldozati kanalakat tartó, koson lovagló antropomorf formában, hol pedig valódi tűzként jelent meg. Mivel a tűz központi eleme volt a védikus rituáléknak, Agnihoz az istenek és az emberek közt kapcsolatot teremtő mediátor szerep párosult, és gyakran nevezték az istenek szájának. A Mahábhárata (Mahābhārata 1.215.11*118.1–140) szerint Agni hajdanán annyira kimerült Svétaki (Śvetaki) király folyamatos áldozataiban, hogy az erejét csak a Khándava-(Khāṇḍava-)erdő felperzselésével volt képes visszanyerni.
agnihótra (agnihotra)
Tűzáldozat.
agnistóma (agniṣṭoma)
Egy napon át tartó, reggeli, déli és esti szómapréselést magába foglaló tűzáldozat (Hillebrandt 1897: 124).
ahadí (ahadī)
Akbar indiai Mughal uralkodó idején a leszerelt katonák egy csoportja, akik járadékot kaptak, és vészhelyzet esetén hadra foghatók voltak.
Ahiccshatra (Ahicchatra)
Uttara (uttara, észak) Pancsála (Pañcāla) fővárosa, a mai Rámpurral (Rāmpur) azonosított település (Dey 1927: 2).
Áhuka (Āhuka)
Általában Kansza (Kaṃsa) nagyapjaként számontartott Jádava (Yādava) uralkodó (Mani 1975: 87). A Harivansa egyes versei (Harivaṃśa 80.4, 91.30, 95.9, 96.26) ezzel szemben Áhukát Ugraszénával, azaz Kansza apjával azonosítják.
Aihólé (Aihole)
Ld. Árjapura (Āryapura).
Airávata (Airāvata)
1.) Négy agyarú, mitikus elefánt, Indra (Indra) hátasa, Kasjapa (Kaśyapa) és Irávatí (Irāvatī) gyermeke. 2.) A kródhavasa (krodhavaśa) kígyók egyike. 3.) Egy Krisna (Kṛṣṇa) által megölt démon neve. 4.) Airávata Dhritarástra (Airāvata Dhritarāṣṭra): Nagy hatalmú nága (nāga).
Ajódhjá (Ayodhyā)
Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi) fővárosa. Hans Bakker elmélete szerint maga Ajódhjá eredetileg egy fiktív hely lehetett, amit az idők során a történeti Szákétával (Sāketa, mai Ajódhjá-Fezábád, Ayodhyā-Faizābād) azonosítottak (Bakker 1986: 53–66).
Akrúra (Akrūra)
A Jádavák (Yādava) egyike, Svaphalka (Śvaphalka) fia, a Szjamantaka (Syamantaka) birtokosa (Harivaṃśa 29.1–40), ő hívta meg Kansza (Kaṃsa) kérésére Krisnát (Kṛṣṇa) és Balarámát (Balarāma) Mathurába (Mathurā) (Harivaṃśa 65.83–96). A Harivansa (Harivaṃśa) Babhru (Babhru) és Dánapati (Dānapati) néven is hivatkozik rá. Mivel a Babhru (Babhru) név a Szjamantaka-(Syamantaka-)történetben, a Dánapati (Dānapati) név pedig Akrúra követségének a leírásában fordul elő, talán a személyeikben két, eredetileg egymástól független mitológiai alakot azonosítottak Akrúrával.
Aksaja (Akṣaya)
Dvárakát (Dvārakā) nyugatról határoló hegy (Harivaṃśa 93.15).
Alaká (Alakā)
Kubéra (Kubera) Himalájában található fővárosa, szépség tekintetében minden képzeletet felülmúló hely, elképzelt pompáját Kálidásza (Kālidāsa) a Méghadúta (Meghadūta) című művében örökítette meg (Meghadūta 63–71, magyarul).
Amarávatí (Amarāvatī)
Indra (Indra) székhelye.
Ambastha (Ambaṣṭha)
1.) Az Indus és a Csináb (Cināb) folyók vidékén azonosított történeti régió (Dey 1927: 6). 2.) ambasthák: Ambastha lakói.
ámil (āmil)
Indiában a Mughalok uralkodása alatt egy parganá (a sarkáron [angol „district”] belüli kisebb közigazgatási egység) élén álló hivatalnok.
Amri (Amri)
Ókori település Mohendzsó-Darótól (Mohan-Jodaṛo) mintegy 160 km-re délre, az Indus-folyó nyugati partján, a balucsisztáni hegyek lábánál. A régészeti lelőhely legkorábbi rétege a Kr.e. IV. évezred elejére datálható, és a balucsisztáni lelőhelyekkel mutat rokonságot (v.ö. Méhrgarh [Mehrgaṛh]). A IV. évezred második felében gyarapodó, gazdagodó település, jelentős a fazekassága; ennek a korszaknak a végén jelennek meg a korai Indus-civilizációra jellemző kerámiák, melyek fokozatosan, a III. évezred végére kiszorítják a helyi típusú edényeket. Mohendzsó-Dáró felemelkedésével Amri vesztett jelentőségéből, településterülete is csökkent; fegyveres konfliktusra utalhatnak a korai-harappai korra tehető erődítések maradványai.
amrita (amṛta)
A halhatatlanság itala, az istenek eledele.
A XVI. századi Indiában a Mughal-dinasztia alatt bevezetett ezüst rúpia egytizenhatodát érő aprópénz.
Anádhristi (Anādhṛṣṭi)
A Jádavák (Yādava) hadvezére Krisna (Kṛṣṇa) idején.
Ánakadundubhi (Ānakadundubhi)
Ld. Vaszudéva (Vasudeva).
Ananta (Ananta)
Ld. Sésa (Śeṣa).
Ánarta (Ānarta)
A mai Gudzsaráttal (Gujarāt), illetve Málvá (Mālvā) északi részével azonosított történeti régió (Dey 1927: 7).
Andha (Andha)
Kansza (Kaṃsa) kiváló szónoknak tartott tanácsadója (Harivaṃśa 66.2).
Andhaka (Andhaka)
Jádava (Yādava) nemzetségfő, Vrisni (Vṛṣṇi) testvére, tőle származnak a Jádava nemzetség egyik meghatározó csoportját alkotó Andhakák (Andhaka).
Ándhra (Āndhra)
1.) A Gódávarí (Godāvarī) és a Krisná (Kṛṣṇā) folyók közti terület (Dey 1927: 7). 2.) ándhrák: Ándhra (Āndhra) lakói.
Anga (Aṅga)
1.) Anga Átréja (Aṅga Ātreya): Véna (Vena) apja, Atri (Atri) nemzetségéből származó pradzsápati (prajāpati). 2.) A mai Bengál nyugati részével azonosított történeti régió (Dey 1927: 7–8), amelyet mind a dzsainizmus, mind az elefántokkal foglalkozó tudomány (Gadzsasásztra, Gajaśāstra) szülőföldjének tartanak. A székhelye a Bihár (Bihār)-beli Csampápuríval (Campāpurī) azonosított Csampá (Campā) (Dey 1927: 43). Mivel az anga (aṅga) szó testet jelent, a Rámájana (Rāmāyaṇa 1.22.13–14) úgy tartja, hogy az ország Káma (Kāma), a szerelem isten Siva (Śiva) által elégetett testéből keletkezett. 3.) angák: Anga lakói.
Angáraka (Aṅgāraka)
Mars bolygó.
Angirasz (Aṅgiras)
1.) Az ősbölcsek egyike. Egyes források szerint a Teremtőnek, Brahmának (Brahmā) az elméjéből származó hét (más forrásokban hat) fiú egyike, mások szerint a Brahmá által teremtett, démiurgosz-szerű funkciót betöltő tizenhat pradzsápati (prajāpati) közé tartozott (Mani 1975: 40). 2.) Angiraszok/Angiraszák: Angirasz leszármazottai (pl. Brihaszpati, Bṛhaspati).
Angkor (Jasódharapura, Yaśodharapura)
A kambodzsai Khmer Birodalom központja a IX–XV. századig. I. Jasóvarman tette meg székhelyének a IX. század végén. A Khmer királyok a XIII. századig az Indokínai-félsziget déli csücskétől északon a mai kínai Yunnan tartományig, keleten a mai Vietnámig és nyugaton a Bengáli-öbölig terjedő területen uralkodtak. Ezen időszak alatt anyagi forrásokat és munkaerőt nem kímélve nagyszabású építkezéseket folytattak Angkorban, ahol ma is láthatók a Sivának illetve Visnunak szentelt, valamint a mahájána buddhista templomok impozáns maradványai (a két legfontosabb templomegyüttes Angor Wat és Angkor Thom). Angkort csakúgy, mint a Khmer Birodalmat az Indiából „importált” vallási, társadalmi és politikai eszmék alapján építették fel, melyeket a helyi hagyományokkal ötvöztek.
Aniruddha (Aniruddha)
Krisna (Kṛṣṇa) unokája, Pradjumna (Pradyumna) fia, az ő elrablása miatt tört ki a Krisna és Bána (Bāṇa) közti háború.
Ansumat (Aṃśumat)
1.) A Szagara-(Sagara-)történet Harivansa-beli változatában (Harivaṃśa 10.46–66) Szagara unokája, Pancsadzsana (Pañcajana) fia (10.64), míg a Rámájana-beli verzió (Rāmāyaṇa 1.37.2–43.18, magyarul: Vekerdi 1964: 661–671) szerint Szagara erényes, a nagyapja trónját megöröklő unokája, ő felügyelte a nagyapja lóáldozata során szabadon bocsátott lovat (1.38.6), illetve ő tudta meg Garudától (Garuḍa), hogy Szagara fiai csak a Gangesz Földre szállása révén juthatnak a mennybe (1.40.16–21). 2.) Dzsarászandhával (Jarāsaṃdha) szövetséges, Krathától (Kratha) származó, délen uralkodó király.
Anu (Anu)
Jajáti (Yayāti) és Sarmisthá (Śarmiṣṭhā) fia, a Mahábhárata (Mahābhārata 1.80.26) szerint a mléccshák (mleccha), vagyis a barbárok, míg a puránákban (purāṇa) található genealógiák szerint a szubkontinens északnyugati (Jaudhéja [Yaudheya], Kékaja [Kekaya], Sibi [Śibi]), illetve északkeleti (Anga [Aṅga], Vanga [Vaṅga], Kalinga [Kaliṅga]) részét lakó népek őse (Bhāgavata–purāṇa 9.23.1–14.b, Brahmāṇḍa–purāṇa 2.74.12.c–34, Matsya–purāṇa 48.10–29).
Anúpa (Anūpa)
A történeti Málava ma Madhja Pradéshez (Madhya Pradeś) tartozó déli része (Dey 1927: 8). Hagyományosan a Máhismatíban (Māhiṣmatī) székelő Haihaják (Haihaya) otthonaként tartják számon.
Aparná (Aparṇā)
Ld. Párvatí (Pārvatī).
Ápava (Āpava)
Ápu (Āpu) fia, ld. Vaszistha (Vasiṣṭha).
apszarasz (apsaras)
Égi táncosnők, akiket a védikus kortól kezdve a gandharvák (gandharva) feleségeiként tartanak számon. Az epikus forrásokban és a puránákban (purāṇa) gyakran jelennek meg az istenek, elsősorban Indra (Indra) által küldött csábítókként, akik a szépségükkel igyekeznek megzavarni a vezeklők erőfeszítéseit.
Ardzsuna (Arjuna)
1.) Ardzsuna Kártavírja (Arjuna Kārtavīrya) Parasuráma (Paraśurāma), azaz Csatabárdos Ráma főellensége. Parasuráma miatta tüntette el a Föld színéről a ksatrijákat (kṣatriya). Habár a későbbi források végletekig démonizálták az alakját, valójában több szöveg meglehetősen pozitív képet őrzött meg róla. A Rámájana (Rāmāyaṇa) például beszámolt arról, hogy miképp leckéztette meg Ardzsuna a ráksaszák (rākṣasa) királyát, Rávanát (Rāvaṇa) (Rámájana 7.31.5–33.23, magyarul). Jóllehet Parasuráma személyében Visnu (Viṣṇu) egyik alászállása végzett vele, néhány forrás úgy tartja, hogy a személyében Visnu diszkosza, Szudarsana (Sudarśana) öltött testet. Sőt, több jel mutat arra, hogy a mitológiai alakhoz valaha egy önálló, szoláris kultusz kapcsolódott. Talán ennek a hagyománynak az emlékét őrzik a ma Visnunak tulajdonított Szászbáhu-(Sāsbāhu-)templomok (Tripathi 1979: 49).
2.) Ardzsuna Pándava (Arjuna Pāṇḍava): A Mahábhárata (Mahābhārata) egyik főhőse, az öt Pándava (Pāṇḍava) fivér egyike, Indra (Indra) Kuntítól (Kuntī) nemzett fia, kiemelkedő harcos. Krisna (Kṛṣṇa) kocsihajtóként szolgálta Ardzsunát a Kuruksétrán (Kurukṣetra), és az ő kételyeire adott választ a Bhagavadgítá (Mahábhárata 6.23.1–40.78, magyarul) keretében. Judhisthira (Yudhiṣṭhira) halála után az ő utódai vitték tovább a dinasztiát.
3.) ardzsuna (arjuna): Teminalia arjuna, nagyméretű, örökzöld, egész India területén elterjedt fafajta (Pandanus Database of Plants).
arghja (arghya)
A vendégek fogadásakor bemutatott vízfelajánlás.
Arista/Aristaka (Ariṣṭa/Ariṣṭaka)
Bali (Bali) fia, Kanszát (Kaṃsa) szolgáló, bikaformájú démon.
Aristá (Ariṣṭā)
Kasjapa (Kaśyapa) felesége, a gandharvák (gandharva) szülőanyja.
Árjapura (Āryapura)
Mai Aihólé (Aihole), város India délnyugati részén, a mai Karnátaka államban, Bádámitól mintegy ötven kilométerre. A Csálukja dinasztia székhelye kb. a IV. századtól a VI. századig. Templomai alkotják a legkorábbi indiai épített templomegyüttest.
artha (artha)
Az ind kultúrában számontartott, három, alapvető emberi cél (purusártha, puruṣārtha) egyike: az anyagi jólétre való törekvés.
Arthasásztra (Arthaśāstra)
A hagyomány által Csandragupta Maurja (Candragupta Maurya) király miniszterének, Kautiljának (Kauṭilya) tulajdonított államelméleti és gazdaságtudományi mű. Fennmaradt formáját a Kr.u. III. századra nyerthette el.
Aruna (Aruṇa)
Hajnalistenség, Kasjapa (Kaśyapa) és Vinatá (Vinatā) gyermeke, Garuda (Garuḍa) bátyja, a Nap, azaz Szúrja (Sūrya) kocsihajtója. Arunának csak felső teste van, mivel az anyja a Kadrúra (Kadrū) való féltékenysége miatt nem bírta kivárni, amíg a fia kikel a tojásából. Aruna az esetet követően megátkozta Vinatát, akinek így ötszáz éven át kellett szolgálnia a riválisát (Mahābhārata 1.14.5–21).
Arundhatí (Arundhatī)
Vaszistha (Vasiṣṭha) felesége, a Mahábhárata (Mahābhārata 9.47.28–47) szerint a mitológiai forrásokban gyakran említett tizenkét évig tartó szárazság idején folyamatosan badara-(badara-)gyümölcsökkel táplálta az őt próbára tevő, magát aszkétának álcázó Sivát (Śiva).
Asmaka (Aśmaka)
1.) A Narmadá (Narmadā) és a Gódávarí (Godāvarī) folyók között lokalizált történeti régió. 2.) asmakák: Asmaka lakói.
Asóka (Aśoka)
Az ókori indiai Maurja-(Maurya-)dinasztia legjelentősebb uralkodója (Kr. e. 268–233), székhelye Pátaliputra (Pāṭaliputra) volt. Kr.e. 261-ben meghódította Kalingát (Kaliṅga), a hadjárat során százezer embert megöltek, százötvenezret elűztek otthonából, nagyon sokan az éhínség és a járványok miatt haltak meg. Asókára olyan nagy hatással volt az általa okozott szenvedés, hogy lemondott a háborúskodásról, buddhista lett, és hatalmát a buddhista életelvek terjesztésére fordította. Számos szikla- és oszlopfeliratot vésetett szerte birodalmában, amelyeken a helyes magatartásra, elsősorban pedig az élőlények megkímélésére szólította fel alattvalóit. Tartományai élére tisztviselőket állított, hogy őrködjenek a helyes életvitel felett; a birodalmával határos országokba, így több görög királyságba is követeket küldött, hogy terjesszék a Buddha tanítását (Srí Lankára fiát, Mahindát küldte téríteni). Feliratokon megörökített rendeleteiben alattvalóit a húsevés elhagyására buzdította, eltanácsolta őket a helytelen csoportos szórakozástól, a felesleges látványosságoktól. Birodalmát öt részre osztotta: a központi tartomány Magadhából és néhány szomszédos mahádzsanapadából állt és az uralkodó közvetlenül igazgatta, a többi négy tartomány élén egy-egy kormányzó (kumára, árjaputra) állt. Az északnyugati tartomány központja Taksasilá (Takṣaśilā, Taxila) volt, a keletié Tószali (Kalingában, a mai Bhuvanésvarhoz közel), a nyugatié Uddzsajiníben (Ujjayinī), a délié Suvarnagiriban (Suvarṇagiri, a mai Andhra Pradesh területén, Karnúl közelében). A tartományokat kerületekre osztották, melyek élén a mahámátrák álltak: ők tartották a kapcsolatot a központi hatalommal, és bírákként is tevékenykedtek. Asóka feliratainak területi eloszlásából valószínűsíthető, hogy a Vindhja-hegységtől délre a Maurja birodalomhoz csak a tengerparti területek és a mai Maiszúr (Maisūr, Mysore) környéke tartozott. Fontos volt a jelentősebb kereskedelmi útvonalak ellenőrzése: az északi út Pátaliputrából a Gangesz síkságán át vezetett Pandzsábba és a mai Afganisztán területére; egy másik út Pátaliputrából Kausámbín (Kauśāmbī) át a Vindhja (Vindhya) északi lejtői mentén, majd Vidisán (Vidiśā) és Uddzsajinín keresztül Bhrigukaccsha (Bhṛgukaccha) kikötőjébe; egy harmadik a nyugati tengerpart mentén a mai Bombay vidékére; a déli területekre a keleti tengerpart mentén, illetve Uddzsajinín és Pratisthánán (Pratiṣṭhāna, mai Paithan, Paiṭhaṇ) keresztül lehetett eljutni. India középső részén számos le nem igázott törzs élt, akik folyamatos fenyegetést jelentettek a birodalomra.
ásrama (āśrama)
1.) Remeték, illetve erdei aszkéták lakhelye. 2.) Az ind társadalomban számontartott életszakaszok elnevezése. Hagyományosan négy ásramát különböztetettek meg: brahmacsarja (brahmacarya) – tanuló időszak, gárhaszthja (gārhasthya) – családos élet, vánapraszthja (vānaprasthya) – remeteség, szannjásza (saṃnyāsa) – aszkétaság. Ennek megfelelően a szüzességi fogadalmat követő tanulót brahmacsárinnak (brahmacārin), a háztartást vezető családos embert grihaszthának (gṛhastha), a remetét vánapraszthának (vānaprastha), míg az aszkétát szannjászinnak (saṃnyāsin) nevezik.
Asvatara (Aśvatara)
Prajágában (Prayāga) tisztelt nága (nāga), a kródhavasa (krodhavaśa) kígyók egyike (Mani 1975: 68).
Asvattháman (Aśvatthāman)
Dróna (Droṇa) fia, részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, ő vezette a Kauravák (Kaurava) megmaradt harcosait Salja (Śalya) halálát követően. Miután a Kauravák végleg kudarcot vallottak a Kuruksétrán (Kurukṣetra), Asvattháman álmukban gyilkolta meg a Pándavákkal (Pāṇḍava) szövetséges Pancsálákat (Pañcāla) és Szómakákat (Somaka) (Mahábhárata 10.8.1–151, magyarul: Baktay 1960: 637–641, 1977: 392–394, Vekerdi 2007: 302–305).
Asvin (Aśvin)
A védikus kortól fogva tisztelt, szoláris istenpár, akiket a Nap nemzett a lóvá változott feleségétől, Szandnyától (Saṃjñā) (Harivaṃśa 8.38–39). A Harivansa (Harivaṃśa) Nászatjának (Nāsatya), illetve Daszrának (Dasra) nevezi őket, más forrásokban a Nászatja név helyett a Szatja (Satya) forma is előfordul (Mani 1975: 69). A Mahábhárata (Mahābhārata 1.57.98) szerint az istenpár nemzette Mádrí (Mādrī) fiait Nakulát (Nakula) és Szahadévát (Sahadeva).
aszana (asana)
Pterocarpus marsupium, sárga virágú, India szerte megtalálható fafajta (Pandanus Database of Plants).
Aszikní (Asiknī)
Vírana (Vīraṇa) pradzsápati (prajāpati) lánya, ő hozta világra a Daksa (Dakṣa) fiaiként ismert Harjasvákat (Haryaśva) és Sabalásvákat (Śabalāśva).
Aszilóman (Asiloman)
Danutól (Danu) származó démon. (Mahābhārata 1.59.21–22).
Aszita Dévala (Asita Devala)
A védikus előírásokat szigorúan betartó, természetfeletti erővel bíró, családos bráhmana (brāhmaṇa), aki egy Dzsaigísavja (Jaigīṣavya) nevű vándoraszkéta hatására feladta a korábbi életmódját, hogy az aszkéta útmutatása szerint a móksára (mokṣa), vagyis a létkörforgásból való megszabadulásra törekedhessen. (Mahābhārata 9.49.1–64, magyarul).
Aszti (Asti)
Dzsarászandha (Jarāsaṃdha) lánya, Kansza (Kaṃsa) felesége.
Ásztíka (Āstīka)
Bölcs bráhmana (brāhmaṇa), ő szakíttatta meg Dzsanamédzsaja (Janamejaya) kígyóáldozatát, és mentette meg a kígyókat (Mahābhārata 1.51.16–53.14).
aszura (asura)
Az aszura szó alapvetően a démonokat, illetve a démonok egy csoportját jelöli. A védikus nyelvben az aszura névhez még számos pozitív konnotáció párosult, amiből arra lehet következtetni, hogy eredetileg a védikus istenek egy csoportját nevezhették így. Ezt a feltételezést erősíti meg az Aveszta főistenének, Ahura Mazdának a neve, amelyben az ahura előtag minden bizonnyal az óind aszura megfelelője. (Brockington 1998a: 35–36).
Atharvan (Atharvan)
1.) A tűzáldozatot és a szóma-(soma-)felajánlást létrehozó pap neve. 2.) Atharvanok – Atharvan leszármazottai.
Atharvavéda (Atharvaveda)
A négy Véda-szanhitá (Veda-saṃhitā) egyike, elsősorban népi, mágikus rituálékat tartalmazó szöveggyűjtemény. Két recenziója (sákhá, śākhā) ismert: Saunakíja (Śaunakīya) és Paippaláda (Paippalāda).
Atibala (Atibala)
A gandharvák (gandharva) királya.
Atísa (Atīśa)
Más néven Dípankara, indiai buddhista szerzetes és tanítómester (982–1054). Nálandából (Nālandā) 1040 körül Tibetbe utazott, ahol kolostorokat alapított és tanításaival létrehozta a Bka’-gdams-pa irányzat alapjait.
Atri (Atri)
Gótra-(gotra-)alapító bölcs, az ő utódai alkotják a bráhmanák (brāhmaṇa) Átréjáknak (Ātreya) nevezett csoportját. A Harivansában (Harivaṃśa) többek között a Hold, Véna (Vena), Prithu (Pṛthu) és Datta (Datta) is az ő utódaként van megemlítve.
Aurva (Aurva)
Bhárgava bráhmana (Bhārgava brāhmaṇa), Csjavana (Cyavana) fia, a Mahábhárata (Mahābhārata 1.169.11–171.22) szerint az anyja combjából (vö. úru, ūru – comb) született. Mivel az őseit a Kártavírja Ardzsuna-(Kārtavīrya Arjuna-)vezette harcosok meggyilkolták, ezért haragjában úgy határozott, hogy az aszkéziséből származó ereje tüzével az egész világot elpusztítja. A katasztrófa azonban nem következett be, mivel az ősei kérésére Aurva végül a rettenetes erejű tüzet a tengerbe küldte. A mitológia szerint Aurva tüze azóta is megtalálható a tengerek mélyén. Aurva tüzét (aurvágni, aurvāgni) vadavágninak (vaḍavāgni), vagyis kanca-tűznek is nevezik, mivel a víz alatt egy nőstény ló formáját öltötte fel. A Harivansa (Harivaṃśa 35.23–74) szerint a tűz egy Aurva vagy Úrva (Ūrva) nevű, Hiranjkasipu (Hiraṇyakaśipu) szolgálatában álló bölcs combjából származott. Aurva fontos szerepet játszik továbbá a Szagara-(Sagara-)történetben is. Szagara az ásramájában (āśrama) nevelkedett, és tőle tanulta meg a Tűztől származó fegyver használatát (Harivaṃśa 10.25–26), valamint ő jutalmazta meg a kegyeivel a király asszonyait is (Harivaṃśa 10.55.).
Avanti (Avanti)
A mai Málvával (Mālvā) azonosított, Uddzsajiní (Ujjayinī) központú történeti régió (Dey 1927: 13).
Avantipura (Avantipura)
Uddzsajiní (Ujjayinī), Avanti (Avanti) székhelye.
avatára (avatāra)
Az istenségek Földre születései, „alászállásai”.