Sz
A, Á B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É G, Gh H I, Í J K, Kh L M N Ó P, Ph R S T, Th U, Ú V Felhasznált irodalom
szadaszja (sadasya)
A védikus áldozatok során az áldozati térben felügyelőként résztvevő személy.
szádhja (sādhya)
Az égi lények egy csoportja, ők nevelték fel Angirasz (Aṅgiras) fiait (Harivaṃśa 13.54).
Szagara (Sagara)
A Nap nemzetségébe tartozó, világhódító uralkodó, az Indra (Indra) által meghiúsított lóáldozata mozdította elő a Gangesz menyből való Földre szállását (Mahābhārata 3.104.6–108.19, Rāmāyaṇa 1.37.2–43.18, Vekerdi 1964: 661–671). Szagara apját, Báhut (Bāhu) hajdanán a Haihaják (Haihaya) megfosztották a királyságától, így fia a rengetegben született meg. A Szagara név jelentése „méreggel rendelkező”, ami arra utal, hogy a születését anyja társfelesége egy méreggel (gara, gara) igyekezett meggátolni. Miután Szagara felnőtt, visszaszerezte apja királyságát, és leszámolt a Haihajákkal, illetve a velük szövetkező különféle idegen népekkel, ezutóbbiak Vaszisthához (Vasiṣṭha) fordultak oltalomért, aki meggyőzte Szagarát arról, hogy az életük helyett csak a dharmájukat (dharma) vegye el. Ettől kezdve ezeknek a népeknek különféle ismertető jegyekkel kellett megkülönböztetni magukat (Harivaṃśa 10.30–45).
Szahadéva (Sahadeva)
Az öt Pándava (Pāṇḍava) fivér egyike, Mádrí (Mādrī) Asvinoktól (Aśvin) nemzett fia, Nakula (Nakula) ikertestvére.
Szákéta (Sāketa)
Ld. Ajódhjá (Ayodhyā).
szála (sāla)
Shorea robusta, sárga virágokat hozó, magasra növő fafajta (Pandanus Database of Plants).
Szálva (Sālva)
A Bhísma (Bhīṣma) által Vicsitravírja (Vicitravīrya) számára elrabolt Ambá (Ambā) szeretőjeként ismert király. Miután Krisna (Kṛṣṇa) végzett régi ellenlábasával, Sisupálával (Śiśupāla) (Mahābhārata 2.33.22–42.31, magyarul: Baktay 1960: 474–480, 1977: 307–311), Szálva támadást indított Dváraká (Dvārakā) ellen. A várost azonban a Vrisnik (Vṛṣṇi) hősiesen megvédték, majd Krisna végzett a fővárosába visszamenekülő Szálvával is (Mahābhārata 3.15.2–23.41).
száman (sāman)
Vallási énekek, ezek alkotják a Számavéda (Sāmaveda) tartalmát.
Számavéda (Sāmaveda)
A négy véda-szanhitá (veda-saṃhitā) egyike, lényegében a Rigvéda (Ṛgveda) himnuszait tartalmazza más csoportosításban, és dallammal ellátva. Három recenziója maradt fenn: a Kauthuma (Kauthuma), a Dzsaiminíja (Jaiminīya) és a Ránájaníja (Rāṇāyanīya).
Számba (Sāmba)
Krisna (Kṛṣṇa) és Dzsámbavatí (Jāmbavatī) fia, központi szerepet játszik az ind Napistenhívők, azaz a szaurák (saura) mitológiájában. Számba olyan nagy szépséggel rendelkezett, hogy az apja asszonyait is elcsábította. Krisna természetesen ezt nem nézte tétlenül, és a lepra betegségével átkozta meg a fiát (Bhaviṣya–purāṇa 1.72.10–73.48, Sāmba–purāṇa 2.6–54). A bajba jutott ifjú segítségére Nárada (Nārada) sietett, és a betegségtől való megszabadulása érdekében a Napisten, Szúrja (Sūrya) tiszteletét javasolta (Bhaviṣya–purāṇa 1.75.1–19, Sāmba–purāṇa 5.1–23). A bölcs útmutatása szerint Számba a Csinábbal (Cināb) azonosított Csandrabhágá (Candrabhāgā) folyó partján található Mitravanába (Mitravana) ment, ahol megtalált egy Szúrját emberalakban mintázó szobrot. Krisna fia ezután templomot emelt az istenségnek, és Sákadvípából (Śākadvīpa, feltételezhetően az iráni népek lakhelye) behívott papokat, úgynevezett maga (maga, vö. mágus) bráhmanákat (brāhmaṇa) bízott meg a szenthely gondozásával (Bhaviṣya–purāṇa 1.127.1–139.97, Sāmba–purāṇa 25.1–26.52). Harminchat évvel a Kuruksétrán (Kurukṣetra) vívott háború után három bölcs, Nárada (Nārada), Visvámitra (Viśvāmitra) és Kanva (Kaṇva) kereste fel a Jádavákat (Yādava), akik úgy gondolták, hogy próbára teszik őket: Számbát nőnek várandós nőnek öltözették fel, és arról faggatták a vendégeket, hogy lányt, vagy fiút fog majd világra hozni. A tiszteletlenségük miatt a bölcsek halálos átkot mondtak a Jádavákra, és ez vezetett a nemzetség pusztulásához (Mahābhārata 16.2.4–12).
Szanatkumára (Sanatkumāra)
A Harivansa (Harivaṃśa) szerint Brahmá (Brahmā) teremtménye, aki valamennyi bölcsnél ősibb (Harivaṃśa 1.32). Más forrásokban Szanatkumára a Kumárákként (Kumāra) vagy Szanakádikként (Sanakādi) ismert négy bölcs egyike (Mani 1975: 682).
Szandípani/Szándípani (Saṃdīpani/Sāṃdīpani)
Uddzsajiníben (Ujjayinī) lakó, kásja (kāśya) bráhmana (brāhmaṇa), ő ismertette meg a dhanurvédát (dhanurveda) Krisnával (Kṛṣṇa) és Balarámával (Balarāma) (Harivaṃśa 79.3–6), majd Dvárakában (Dvārakā) puróhitaként (purohita, „házipapként”) szolgálta a Jádavákat (Yādava) (Harivaṃśa 86.76–77).
Szandnyá (Saṃjñā)
Visvakarman (Viśvakarman) lánya, Szúrja (Sūrya) felesége, ő hozta világra Vaivaszvata Manut (Vaivasvata Manu), Jamát (Yama) és Jamunát (Yamunā), illetve az Asvinokat (Aśvin) (Harivaṃśa 8.1–48).
szánkhja (sāṅkhya)
A hat ortodox, azaz a Védával (Veda) nem ellenséges filozófiai rendszerek egyike, alapvető célja, hogy a „helyes tudás”, azaz a világ (prakriti, prakṛti) és az egyes egyének (purusa, puruṣa) megkülönböztetése révén kiutat mutasson a szenvedésteli világból. (Ruzsa 1997: 9–12)
Szankarsana (Saṃkarṣaṇa)
Ld. Balaráma (Balarāma).
szanszkára (saṃskāra)
Az egyén életét a fogantatástól a halálig végigkísérő átmeneti rituálék.
szantánaka (saṃtānaka)
Mítikus fa, amely Indra (Indra) kertjében is megtalálható. (Monier-Williams 2012: 1142).
Szanvartaka (Saṃvartaka)
1.) A felhők pusztításról ismert csoportja. 2.) Balaráma (Balarāma) ekéje.
szaptaparna (saptaparṇa)
Alstonia scholaris, meténgfélék közé tartozó fafajta.
Szarvadamana (Sarvadamana)
Ld. 1.) Bharata (Bharata).
szarvamédha (sarvamedha)
Minden tulajdon felajánlásával járó védikus áldozat (Hillebrandt 1897: 154).
Szarvartuka (Sarvartuka)
Dváraká (Dvārakā) környékén található erdő (Harivaṃśa 93.17).
szatja (satya)
Az ind kultúrában számontartott, három, alapvető emberi életcél (purusártha, puruṣārtha) egyike, az igazságra és a tisztességes életre való törekvés.
Szatjabhámá (Satyabhāmā)
Szatrádzsit (Satrājit) lánya, Krisna (Kṛṣṇa) legszebbnek tartott felesége.
Szatjaka (Satyaka)
Vrisni (Vṛṣṇi) harcos, Jujudhána (Yuyudhāna) apja.
Szátjaki (Sātyaki)
Ld. Jujudhána (Yuyudhāna).
Szatjavrata (Satyavrata)
Ld. Trisanku (Triśaṅku).
Szatrádzsit (Satrājit)
Szatjabhámá (Satyabhāmā) apja, neki ajándékozta Krisna (Kṛṣṇa) a Dzsámbavattól (Jāmbavat) visszaszerzett Szjamantakát (Syamantaka) (Harivaṃśa 28.30), majd nem sokkal utána Akrúra (Akrūra) kérésére Satadhanvan (Śatadhanvan) végzett vele (Harivaṃśa 29.1–3).
Szatvat (Satvat)
Jadu (Yadu) nemzetségének, a Jádaváknak (Yādava) az egyik leszármazottja, tőle ered a dinasztia egyik meghatározó, az Andhakákat (Andhaka) és a Vrisniket (Vṛṣṇi) magába foglaló csoportja, a Szátvaták (Sātvata).
Szátvat/Szátvata (Sātvat/Sātvata)
A Jádavák (Yādava) egy csoportja, Szatvat (Satvat) leszármazottai.
Szatjavatí (Satyavatyī)
Az Uparicsaravaszu (Uparicaravasu) nevű Matszja-(Matsya-)király lánya, akit egy hallá változott apszarasz (apsaras), Adriká (Adrikā) hozott a világra. Lánykorában tőle született Vjásza (Vyāsa), majd Santanu (Śaṃtanu) felesége lett, és két gyermeknek Vicsitravírjának (Vicitravīrya), illetve Csitrángának (Citrāṅga) adott életet.
szattva (sattva)
A szánkhja (sāṅkhya) filozófiában megkülönböztetett három minőség (guna, guṇa) egyike. Alapvetően „információ”-jellegű, ami többnyire lényegként, jóságként, helyénvalóságként, lényként és értelemként a „megvilágítás” céljával nyilvánul meg (Ruzsa 1997: 68, 77).
Szaubha (Saubha)
1.) Szaubha (Saubha) Szálva (Sālva) égenjáró szekere (Mani 1975: 710). 2.) Szálva mai Alvarral (Alvar) azonosított fővárosa (Dey 1927: 175). 3.) szaubhák: Feltételezhetően az Alvar-központú történeti régi lakói.
Szaunanda (Saunanda)
Balaráma (Balarāma) buzogánya/bunkója.
Szaurabhí (Saurabhī)
Szurabhi (Surabhi) gyermeke, a keleti égtájat védelmező mennyei tehén.
Szauvíra (Sauvīra)
A szubkontinens északnyugati részén különféle területeknek megfeleltetett, gyakran Szindhuval (Sindhu) és Madrával (Madra) együtt említett, egyesek szerint a bibliai Ofírt magába foglaló történeti régió (Dey 1927: 183).
Szavarná (Savarṇā)
1.) A tenger lánya, Prácsínabarhisz (Prācīnabarhis) felesége, a Pracsétaszok (Pracetas) anyja. 2.) Szúrja (Sūrya) Szandnyá (Saṃjñā) árnyékából létrejött álfelesége, Szávarna anyja.
Szávarna (Sāvarṇa)
1.) Szúrja (Sūrya) és Szavarná (Savarṇā) fia, a jelen kort követő manvantara (manvantara) Manuja (Manu). 2.) Szávarnák: Az utolsó öt manvantarához kapcsolódó Manuk (Manu) csoportja.
Szavitr (Savitṛ)
Védikus eredetű napisten.
Szavjaszácsin (Savyasācin)
Pándava Ardzsuna (Pāṇḍava Arjuna) neve, ami arra utal, hogy a viselője képes az íjat a bal kezével is kifeszíteni (Monier-Williams 2012: 1191).
sziddha (siddha)
Mennyei lények egy csoportja. Az elnevezés eredetileg egy befejezett melléknévi igenév, jelentése tökéletesedett, célba ért.
Szinhiká (Siṃhikā)
Hiranjakasipu (Hiraṇyakaśipu) és Hiranjáksa (Hiraṇyākṣa) húga, Vipracsitti (Vipracitti) felesége, a démonok szinhikéják (siṃhikeya) néven ismert csoportjának ősanyja.
szinhikéja (siṃhikeya)
A démonok Diti (Diti)i és Danu (Danu) vérvonalát egyesítő csoportja, a daitja (daitya) Szinhiká (Siṃhikā) és a dánava (dānava) Vipracsitti (Vipracitti) utódai.
Szítá (Sītā)
Vidéha-i (Videha) királylány, Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi) felesége. Szítát (Sītā) maga a Föld hozta világra, és nevelőapja, Dzsanaka (Janaka) király egy földbe vájt barázdában talált rá. A lány ennek megfelelően kapta a Szítá, azaz „barázda” nevet (Rāmāyaṇa 1.65.14–15, magyarul: Baktay 1960: 42, 1977: 73, Vekerdi 1997b: 21).
Szjamantaka (Syamantaka)
Égi eredetű, a tengerből Dváraká (Dvārakā) alapításánál előkerült (Harivaṃśa 28.12), más források szerint Szúrja (Sūrya) által Szatrádzsitnek (Satrājit) ajándékozott drágakő (Mani 1975: 603).
Szkanda (Skanda)
Siva (Śiva) fiaként számontartott hadisten.
Szóma (Soma)
1.) Atri (Atri) fia, a Holdat megszemélyesítő, gyakran Csandra (Candra) néven említett istenség. 2.) szóma: A védikus áldozatok során az isteneknek felajánlott, valamilyen növényből sajtolt, bódító hatású ital. Az avesztai haoma megfelelője.
Szubala (Subala)
Gandhára (Gandhāra) királya, a Judhisthira (Yudhiṣṭhira) királyságát elnyerő Sakuni (Śakuni) és Gándhárí (Gāndhārī) apja.
Szudarsana (Sudarśana)
Visnu (Viṣṇu) diszkosza.
Szudásárhí (Sudāśārhī)
Krisna (Kṛṣṇa) Dvárakában (Dvārakā) építtetett tanácsterme (Harivaṃśa 91.24).
Szudharmá (Sudharmā)
Az istenek tanácsterme, amit Váju (Vāyu) Krisna (Kṛṣṇa) kérésére Dvárakába (Dvārakā) szállított, és a város közepén helyezett el (Harivaṃśa 86.66–73).
Szudjumna (Sudyumna)
Idá/Ilá (Iḍā/Ilā) neve férfivá változása után.
Szugríva (Sugrīva)
A Nap fia, a majmok királya, Válin (Vālin) féltestvére, Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi) szövetségese a Rávana (Rāvaṇa) és az általa vezetett ráksaszák (rākṣasa) ellen vívott háborúban.
Szuhma (Suhma)
A Gangesz-delta vidékével azonosított, Támralipti (Tāmralipti, mai Tamluk [Tamluk]) székhelyű történeti régió (Dey 1927: 195).
Szujódhana (Suyodhana)
Ld. Durjódhana (Duryodhana).
Szumitrá (Sumitrā)
Dasaratha (Daśaratha) felesége, Laksmana (Lakṣmaṇa) és Satrughna (Śatrughna) anyja.
Szunáman (Sunāman)
Kansza (Kaṃsa) testvére.
Szunítha (Sunītha)
Ld. Sisupála (Śiśupāla).
Szuníthá (Sunīthā)
Véna (Vena) anyja.
Szuparna (Suparṇa)
Ld. Garuda (Garuḍa).
Szurabhi (Surabhi)
Az istenek csodálatos, vágyakat teljesítő tehene, valamennyi ma élő tehén őse (Mani 1975: 767).
Szurénu (Sureṇu)
Ld. Szandnyá (Saṃjñā).
Szúrja (Sūrya)
A Napot megszemélyesítő istenség. Habár Szúrja tisztelete már a védikus korban jelen volt, önálló, ikonikus kultusza később, feltételezhetően iráni hatásra terjedt el (Brockington 1998a: 178–180).
Szúta (Sūta)
1.) Prithu (Pṛthu) dicsőítésével megbízott dalnok, valamennyi szúta őse. 2.) szúta: Királyi dalnok.
szvadhá (svadhā)
A védikus rituálék során használt felkiáltás.
szvádhjája (svādhyāya)
Véda-(Veda-)recitáció.
szváhá (svāhā)
A védikus rituálék során használt felkiáltás.
Szvajambhú/Szvajambhuva (Svayaṃbhū/Svayaṃbhuva)
Ld. Brahmá (Brahmā).
szvajamvara (svayaṃvara)
A ksatriják (kṣatriya) közt elterjedt szokás, aminek a keretében a házasulandó lány saját maga választhat férjet az egybegyűlt kérők közül. A különböző mitikus szövegekben gyakran visszatérő motívum a Vidarbhában (Vidarbha) tartott szvajamvara, ami talán azt sejteti, hogy ez a terület a többinél szorosabban kötődött ehhez a szokáshoz.
Szvarbhánu (Svarbhānu)
Ld. Ráhu (Rāhu).
szvarnaka (svarṇaka)
Fafajta, a neve aranyat jelent, ami talán a színére utalhat.
Szváti/Szvátí (Svāti/Svātī)
Arcturus (Medve Őre) óriáscsillag.