K, Kh
A, Á B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É F G, Gh H I, Í J L M N P, Ph R S Sz T, Th U, Ú V Z Felhasznált irodalom
Kabandha (Kabandha)
Nagyerejű démon, Visvávaszu (Viśvāvasu, vagy másnéven Danu, Danu) földi megtestesülése, egészen addig kellett az emberek világában élnie, amíg Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi) le nem vágta a kezét (Rāmāyaṇa 3.65.21–67.16, magyarul: Baktay 1960: 250–255, 1977: 184–188, Vekerdi 1997b: 110–114).
Kadamba (kadamba)
1.) Nauclea cadamba, narancssárga virágú fafajta (Pandanus Database of Plants). 2.) Kisebb dinasztia, amely a mai Karnátaka (Karṇāṭaka) állam területén, Maiszúr (Maisūr, Mysore) várostól északnyugatra fekvő vidéken uralkodott a Kr.u. IV és VI. század között. A dinasztia alapítója, a bráhmana (brāhmaṇa) Majúrasarman (Mayūraśarman) a Pallavákkal (Pallava) vívott harcokban szerzett területeket. Az V. században Kákutszthavarman (Kākutsthavarman) lányait a Gupta (Gupta) uralkodói házba adta férjhez. Az V. század közepén a Kadamba királyság két részre szakadt, és csak a VI. század közepén egyesült újra. A Csálukja (Cālukya) I. Pulakésin (Pulakeśin) a VI. század közepén függetlenedett a Kadambáktól, a későbbi Csálukja uralkodók pedig fokozatosan kiterjesztették hatalmukat a Kadamba királyságra, míg végül II. Pulakésin elfoglalta a Kadambák székhelyét, Banavászit (Banavāsī). A Kadambák hatalma a X. század közepén éledt újra rövid időre.
Kadrú (Kadrú)
Kasjapa (Kaśyapa) felesége, elsősorban a kígyók szülőanyjaként és Vinatá (Vinatā) riválisaként ismert.
Kaikaja (Kaikaya)
Ld. Kékaja (Kekaya).
Kaikéjí (Kaikeyī)
Dasaratha (Daśaratha) felesége, Bharata (Bharata) anyja, az ő kérésére száműzte Dasaratha Rámát (Rāma).
Kailásza (Kailāsa)
Tibet területén található, ma Kailász (Kailās) néven ismert, szentként tisztelt hegy, Siva (Śiva) és Kubéra (Kubera) lakóhelye.
Kaitabha (Kaiṭabha)
Visnu (Viṣṇu) füléből származó démonpár egyike. Visnu az idők kezdetén végzett vele és a társával, Madhuval (Madhu), majd a belőlük származó velő (médasz, medas) borította be a Földet, ami ezért a mediní (medinī) nevet kapta (Harivaṃśa 42.15–33).
kákapaksa (kākapakṣa)
Oldalt viselt copfok, a fiatalemberek ismertetőjegye.
Kalábhra (Kalābhra)
Ókori uralkodóház Dél-Indiában, a mai Tamil Nádu (Tamil Nāḍu) és Kerala területén, a Kr.u. III–VI. századig; uralkodásuk évszázadairól nagyon keveset tudunk, valószínűleg támogatták a buddhizmust; a későbbi forrásokban mint gonosz, elnyomó királyok szerepelnek.
Kálajavana (Kālayavana)
Gárgja (Gārgya) és Gópálí (Gopālī) fia, a javanák (yavana) udvarában nevelkedett harcos, Krisna (Kṛṣṇa) ellensége, akivel Mucsukunda (Mucukunda) végzett (Harivaṃśa 85.1–52).
Kálakéja/Káléja (Kālakeya/Kāleya)
A démonok egyik csoportja, Marícsi (Marīci) Kálakától (Kālakā) nemzett gyermekei. A Mahábhárata (Mahābhārata 3.99.1–103.19) szerint, miután Indra (Indra) végzett Vritrával (Vṛtra), a Kálakéják a tengerben leltek menedékre. Agasztja (Agastya) azonban megitta a tengert, aminek köszönhetően az istenek megtalálták, és legyőzték őket. A győzelem után az istenek arra kérték Agasztját, hogy adja vissza a tenger vizét, azonban a bölcs nem teljesítette a kérést, és a tenger egészen a Gangesz alászállásáig kiszáradt maradt.
Kálandzsara (Kālaṃjara)
A mai Bundélkhand-(Bundelkhaṇḍ-)beli Kálindzsarral (Kāliṃjar) azonosított hegy (Dey 1927: 84).
Kálanémi (Kālanemi)
Visnu (Viṣṇu) ellensége, a démonok bukása után Kansza (Kaṃsa) testében született a Földre.
Kalhana (Kalhaṇa)
XII. századi, kasmíri szanszkrit nyelvű költő, Rádzsa-taranginí (Rājataraṅgiṇī, „Királyok folyama”) című, 1148-ban befejezett művében Kasmír történetét dolgozta fel a kezdetektől saját koráig. A Rádzsa-taranginí máig használatos kritikai kiadását és kommentárral ellátott angol fordítását Stein Aurél készítette el.
Kali (Kali)
Gonosz démon, ő okozta, hogy Nala (Nala) mindent elveszítsen, miután egybekelt Damajantíval (Damayantī) (Mahābhārata 3.56.1–58.7), illetve ő született a Földre Durjódhana (Duryodhana) testében (Mahābhārata 1.61.80).
Kálí (Kālī)
1.) A világmindenség felett álló istennő félelmetes aspektusa. 2.) Ld. Szatjavatí (Satyavatī).
Kali juga (Kali yuga)
A negyedik és egyben legrosszabb, Kali (Kali) uralma alatt álló korszak a jugák (yuga) rendszerében.
Kálibangá (Kālībaṃgā)
Ókori település a mai Rádzsaszthán (Rājasthān) területén, Északnyugat-Indiában, a korai Indus-kultúra fontos lelőhelye. Kr.e. 2900 körül alapították; az Indus-civilizáció más fontos városaihoz hasonlóan gondosan megtervezett, négyszögletes város volt téglaépületekkel. 2650 körül, az érett Indus-kultúra terjeszkedésének a kezdetén elnéptelenedett, majd kb. 50–100 évvel később újraépült, immár Harappá (Haṛappā) és Mohendzsó-Dáró (Mohanjo-Daṛo) mintájára (pl. az akropolisz és az alsóváros világosan elkülönült, és még a téglák mérete is megegyezett az Indus-civilizáció két nagy központjában használt téglákéval: 7.5 x 15 x 30 cm). Az új település alsóvárosától mintegy 70 méterre lévő halomban tűzoltárok maradványait találták. A város a Kr.e. 18. századig virágzott, a 17. században a szomszédos folyó kiszáradása miatt elnéptelenedett.
Kálidásza (Kālidāsa)
Kr. u. V. századi szanszkrit költő és drámaíró, a szanszkrit irodalom legnagyobb alakja. Fennmaradt művei: három dráma: Abhidnyánasakuntala (Abhijñānaśakuntala, „Sakuntalá felismerése”), Málavikágnimitra (Mālavikāgnimitra, „Málaviká és Agnimitra”, a magyar frodítás címe „A király és a bajadér”) Vikramórvasí (Vikramorvaśī, „A vitézséggel elnyert Urvasí”); két eposz: Raghuvamsa (Raghuvaṃśa, „Raghu nemzetsége”), Kumáraszambhava (Kumārasaṃbhava, „Kumára fogantatása”, a magyar fordítás címe „A hadisten születése”); és egy rövidebb lírai költemény: Méghadúta (Meghadūta „Felhőkövet”). Kálidásza életéről kevés biztosat tudunk, valószínűleg II. Csandra Gupta Vikramáditja (Candra Gupta Vikramāditya), és / vagy Kumára Gupta (Kumāra Gupta), és / vagy Szkanda Gupta Vikramáditja (Skanda Gupta Vikramāditya) udvari költője volt.
Kálija (Kāliya)
A Jamuná (Yamunā) holtágában lakó nagy erejű nága (nāga), akit Krisna (Kṛṣṇa) a tengerbe száműzött (Harivaṃśa 56.1–46).
Kálindí (Kālindī)
Ld. Jamuná (Yamunā).
Kalinga (Kaliṅga)
Történelmi tájegység India középső részének keleti felén (a mai Ándhra Pradés, [Āndhra Pradeś] északi része, Ódisá [Oḍiśā, Orisszá], és Madhja Pradés [Madhya Pradeś] egy kisebb keleti darabja). Déli határának általában a Gódávarí (Godāvarī) folyót tartották, így a Gódávarí és a Krisná (Kṛṣṇā) folyók között húzódó Véngí (Veṅgī) már nem tartozott hozzá. Nyugati fele hegyes, erdőkkel sűrűn borított és törzsi társadalmak által lakott vidék volt. Fontos kikötői révén (pl. Visákhapattana) jelentős szerepet játszott a Délkelet-Ázsiával folytatott tengeri kereskedelemben.
Kalingát a Kr.e. IV. században Mahápadma (Mahāpadma), a Nanda (Nanda) dinasztia alapítója hódította meg. A Maurja (Maurya) birodalomhoz Asóka (Aśoka) király csatolta egy kegyetlen háború révén, melynek szörnyűségei szerepet játszottak abban, hogy Asóka áttért a buddhizmusra és hirdetni kezdte az erőszakmentesség elvét.
A Maurjákat követően számos, egymást váltó dinasztia uralkodott Kalinga különböző részei felett (pl. Csédik [Cedi], Bhaumakarák [Bhaumakara]). A XII–XIII. században a Keleti Gangák (Gaṅgā) patronálásával épült fel a híres Dzsagannátha (Jagannātha) templom Puríban (Purī), valamint a napisten temploma Kónárakban (Koṇārak).
Kalki/Kalkin (Kalki/Kalkin)
Visnu (Viṣṇu) jövőben érkező, a világ végét elhozó, messianisztikus Földre szállása. Észak-Indiában jellemzően lóháton, míg délen fehér ló képében ábrázolják (Brockington 1998a: 143).
kalpa (kalpa)
Brahmá (Brahmā) egy napjának megfelelő, tizennégy manvantarával (manvantara) megegyező időtartam (Mani 1975: 378).
Káma (Kāma)
1.) A szerelem istene, Anangának (Anaṅga), azaz test nélkülinek is nevezik, mivel a testét Siva (Śiva) elégette, amikor megpróbálta lángra gyújtani a szívét Párvatí (Pārvatī) iránt. A történetet Kálidásza (Kālidāsa) a Kumáraszambhava (Kumārasaṃbhava 3.22–72, magyarul) című „műeposzában” (szargabandha, sargabandha) örökítette meg. Kámát általában papagáj háton, cukornádíjjal és virágnyilakkal ábrázolják. Egyes hagyományok Krisna (Kṛṣṇa) fiát, Pradjumnát (Pradyumna) Káma Földi megtestesülésének tartják. 2.) káma (kāma): Az ind kultúrában számontartott, három, alapvető emberi cél (purusártha, puruṣārtha) egyike, a vágyak kielégítésére való törekvés.
Kambala (Kambala)
Prajágában (Prayāga) lakó nága (nāga) (Mani 1975: 381).
Kámbódzsa (Kāmboja)
1.) A mai Afganisztán északi, illetve keleti részével azonosított (Dey 1927: 87), első sorban lótenyésztésről híres terület. 2.) kámbódzsák: Kámbódzsa lakói.
Kámpilja (Kāmpilya)
Daksina (dél) Pancsála (Dakṣiṇa Pañcāla) központja, Drupada (Drupada) fővárosa, a mai Uttar Pradés-(Uttar Pradeś-)beli Kampillal (Kampil) azonosított település (Dey 1927: 88).
Káncsípuram (Kāñcīpuram)
Régi angolos helyesírással Conjeevaram, város Délkelet-Indiában, a mai Tamil Nadu (Tamil Nāḍu) állam északi részén. Dél-India egyik legősibb városa, a Kr.e. II. században a korai Csóla (Coḷa) dinasztia, majd a Kr.u. III–IX. században a Pallava (Pallava) dinasztia székhelye, a X–XIII. században pedig a Csóla királyság egyik központja. A Vidzsajanagar-(Vijayanagar-)korban (XV–XVII. század) is megőrizte fontosságát, majd a XVII. században muzulmán és Marátha seregek, a XVIII. században pedig az angolok foglalták el. Ezt követően a franciák kétszer kifosztották. A város mindig fontos vallási központ és zarándokhely volt. Kezdetben a buddhista és dzsaina műveltség székhelye, majd számos Sivának (Śiva) és Visnunak (Viṣṇu) szentelt templomot emeltek itt. Rámánudzsa (Rāmānuja), a neves hindú filozófus is itt tanult (XI. század).
Kandaríka (Kaṇḍarīka)
Brahmadatta (Brahmadatta) minisztere, a Számavédát (Sāmaveda) és a Jadzsurvédát (Yajurveda) ismerő tudós.
Kánína (Kānīna)
Ld. Karna (Karṇa).
Kaniska (Kaniṣka)
Kusán (kuṣāṇ) király, székvárosa Purusapura (Puruṣapura, mai Pésávar [Peśāvar, Peshawar]); uralkodásának ideje vitatott, trónralépésének éveként felvetődött már Kr.u. 78, 103, 110, 144, 248, és 278; a legvalószínűbb egy Kr.u. 128 körüli időpont. Birodalma kiterjedt Bihárra (Bihār) és Közép-India egyes részeire a Narmadá-(Narmadā-)folyóig. Kelet-Turkesztán területén a kínaiakkal hadakozik. Kaniska a források szerint buddhista volt, nevéhez kapcsolják a IV. buddhista zsinat összehívását Kasmírban; pénzérméin ugyanakkor indiai, hellénisztikus és zoroasztriánus istenek is szerepelnek.
Szanszkritul Kánjakubdzsa (Kānyakubja), város Észak-Indiában, a mai Uttar Pradés (Uttar Pradeś) állam középső részén, a Gangesz közelében. Már a Gupta (Gupta) korban fontos település volt, a VI. században a Maukhari (Maukhari) dinasztia, majd a VII. században Harsa Vardhana (Harṣa Vardhana) székhelye. A VIII. századtól állandósult a küzdelem a Gurdzsara-Pratíhárák (Gurjara-Pratīhāra), a Pálák (Pāla) és a Rástrakúták (Rāṣṭrakūṭa) között Kanaudzs birtoklásáért, ugyanakkor a városban virágzott a hindu és buddhista kultúra, számos templom és kolostor épült. 1018-ban Mahmúd Ghazní kifosztotta, 1194-ben pedig a Ghúrida csapatok lerombolták.
Kansza (Kaṃsa)
Ugraszéna (Ugrasena) más források szerint Drumila (Drumila) fia, Mathurá (Mathurā) gonosz királya, Dévakí (Devakī) újszülött gyermekeinek a gyilkosa, Kálanémi (Kālanemi) földi megtestesülése, a Harivansa (Harivaṃśa 48.38.a, 65.77.c, 65.88.c) szerint Krisna (Kṛṣṇa) unokatestvére, míg a későbbi hagyományokban nagybátyja (Mani 1975: 382).
kánún-gó (qānūn-go)
Egy pargáná telekkönyvvezetője.
Kapila (Kapila)
1.) A Szagara (Sagara) fiaival végző bölcs, akit a Harivansa (Harivaṃśa 10.48) Visnu (Viṣṇu) megtestesülésével azonosított. 2.) A szánkhja (sāṅkhya) filozófia alapszövegeként ismert Szánkhjakáriká (Sāṅkhyakārikā) című mű szerzője.
Karna (Karṇa)
A Nap fia, Kuntí (Kuntī) titokban szült, legidősebb gyermeke, páncéllal a testén jött világra, és egy Adhiratha (Adhiratha) nevű kocsihajtó házában nevelkedett (Mahābhārata 1.104.1–15, magyarul: Baktay 1960: 409–410, 1977: 276). Karnát szoros barátság fűzte Durjódhanához (Duryodhana), aki hálából Anga (Aṅga) királyává tette (Mahābhārata 1.126.1–39, magyarul: Baktay 1960: 418–424, 1977: 282–285, Vekerdi 2007: 78–84). Részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, Dróna (Droṇa) halála után ő vette át a Kaurava (Kaurava) sereg vezetését, majd nem sokkal később örök ellensége, Ardzsuna (Arjuna) végzett vele (Mahābhārata 8.65.1–67.34, magyarul: Baktay 1960: 626–633, 1977: 384–389, Vekerdi 2007: 281–286).
Karkótaka (Karkoṭaka)
A kródhavasa (krodhavaśa) kígyók egyike, a Damajantít (Damayantī) elveszítő Nala (Nala) segítője (Mahābhārata 3.63.1–24).
Kártavírja (Kārtavīrya)
Ld. Ardzsuna (Arjuna).
kárúsa (kārūṣa)
A ksatriják (kṣatriya) csoportja, akiket hagyományosan a Nap-nemzetség-beli Karúsától (Kārūṣa) származtatnak (Harivaṃśa 9.36). A kárúsák földrajzi azonosítása bizonytalan, egyes források a Vindhja-(Vindhya-)hegység, míg mások a Bengáli-alföld vidékére helyezik a szállásterületüket (Dey 1927: 95).
kása (kāśa)
Saccharum spontaneum, tetőfedésre használt fűféle (Monier-Williams 2012: 280).
Kaséru (Kaśeru)
Krisna (Kṛṣṇa) felesége, Visvakarman (Viśvakarman) lánya, akit Naraka (Naraka) tizennégy éves korában rabolt el (Harivaṃśa 91.7).
Kasérumat (Kaśerumat)
A javanák (yavana) királya.
Kási/Kásí (Kāśi/Kāśī)
A mai Váránaszí (Vārāṇasī), illetve az ország, aminek Váránaszí a központja (Dey 1927: 95).
kásja (kāśya)
Kási lakója.
Kasjapa (Kaśyapa)
A Harivansa (Harivaṃśa 3.98–100) szerint Marícsitól (Marīci), más források szerint Brahmától (Brahmā) származó bölcs (Mani 1975: 396), akit számos teremtmény, többek között az áditják (āditya), a daitják (daitya), a dánavák (dānava), a Nap, Garuda (Garuḍa), Aruna (Aruṇa) és a kígyók apjaként tartanak számon.
Kathijávár (Kathiyāvāṛ)
Gudzsarát (Gujarāt) állam délnyugati részén elhelyezkedő félsziget. Területén az Indus civilizációhoz tartozó településeket tártak fel (pl. Lóthal [Lothal]). A Kr.e. III. században a Maurják (Maurya) fennhatósága alá kerül, majd a Kr.u. első századokban a saka ksatrapák (śaka kṣatrapa) királyságához tartozik. Az V. század elején II. Csandra Gupta (Candra Gupta) foglalja el, majd a Gupta (Gupta) birodalom hanyatlásával a Maitraka dinasztiához kerül. A következő évszázadokban a Szaurástrában (Saurāṣṭra) uralkodó dinasztiák területéhez tartozi (Gurdzsara-Pratíhárák [Gurjara-Pratīhāra, Csaulukják [Caulukya]).1024-ben Mahmúd Ghazní hadjárata során kifosztja és lerombolja Szómnáth [Somnāth] híres Siva-(Śiva-)templomát.
Kaumódakí (Kaumodakī)
Visnu (Viṣṇu) buzogánya.
Kaurava (Kaurava)
1.) Dhritarástra (Dhṛtarāṣṭra) száz fia, a Pándavák (Pāṇḍava) ellenségei. 2.) A Hold-nemzetségének Kurutól (Kuru) származó utódai. (Ebben az értelemben a Pándavák is Kauravák [Kaurava], hiszen ők is Kuru leszármazottai.)
Kausámbí (Kauśāmbī)
A történeti Vatsza(désa) (Vatsadeśa) fővárosa, a mai Uttar Pradés-(Uttar Pradeś)-beli Kószámbíval (Kosāṃbī) azonosított, Jamuná-(Yamunā-)parti település (Dey 1927: 96).
Kausika (Kauśika)
1.) Ld. Visvámitra (Viśvāmitra). 2.) Kausikák: Visvámitra utódai. 3.) kausikák: Az Indus vidékén élők. 4.) Dzsarászandha (Jarāsaṃdha) minisztere.
Kausikí (Kauśikī)
1.) Krisna (Kṛṣṇa) neve, ami arra utal, hogy a viselője a Kusikákkal (Kuśika) asszociált Indra (Indra) öccseként van számontartva (Harivaṃśa 47.47). 2.) Judhisthira (Yudhiṣṭhira) lánya (Harivaṃśa 98.18).
Kauszaljá (Kausalyā)
Dasaratha (Daśaratha) fő felesége, Ráma (Rāma) anyja.
Kautaví/Kótaví (Kauṭavī)
Félelmetes jegyekkel rendelkező istennő, akinek az alakja talán a népszerű tamil istennőre Kotravaira (Korravai) vezethető vissza (Couture 2003: 615–616).
Kávérí (Kāverī)
Juvanásva (Yuvanāśva) lánya, Dzsahnu (Jahnu) felesége, aki Gangá (Gaṅgā) átka miatt vált folyóvá (Harivaṃśa 23.79–80). A mai Kávérí (Kāverī) Dél-India jelentős folyója, ami a mai Karnátaka (Karṇāṭaka) és Tamil Nádu (Tamil Nāḍu) államokon áthaladva torkollik a Bengáli-öbölbe.
Kékaja (Kekaya)
A Pandzsábhoz (Pañjāb) tartozó Bjász (Byās) és Szatludzs (Satluj) folyók által közrefogott terület (Dey 1927: 98).
Kérala (Kerala)
Az ind szubkontinens délnyugati részén elterülő Málábár-(Mālābār-)part déli része, a hagyományos tamil dinasztiák közül a Csérák (Cera) szállásterülete (Dey 1927: 98).
Késava (Keśava)
Krisna (Kṛṣṇa) neve, a hagyományos értelmezések szerint Késin (Keśin) megölésére utal (Harivaṃśa 67.58).
Késí/Késin (Keśī/Keśin)
Kansza (Kaṃsa) szövetségese, lódémon.
kétakí (ketakī)
Pandanus odorifer, csavarpálmaféle (Pandanus Database of Plants).
Az indiai muzulmán uralkodók számára fenntartott földek, amelyeknek a jövedelme közvetlenül a kincstárba folyt.
khálszá (khālsā)
A szikhek közössége. Góbind Szingh (Gobind Singh), a tizedik és utolsó szikh guru hatáskörét a khálszára ruházta.
Khándava (Khāṇḍava)
A mai Uttar Pradés-(Uttar Pradeś-)beli Muzaffarnagar (Muzaffarnagar) helyén azonosított erdő (Dey 1927: 99), Taksaka (Takṣaka) egykori lakóhelye. Az erdőt Ardzsuna (Arjuna) alamizsnául adta Agninak (Agni), és Krisna (Kṛṣṇa) segítségével a nyilaival akadályozta meg, hogy a Taksakát védő Indra (Indra) esője eloltsa a tüzet (Mahābhārata 1.214.29–220.32).
Kháravéla (Khāravela)
Kr.e. I. sz-i ókori indiai uralkodó, Kalinga (Kaliṅga) királya (székhelye Kalinganagara [Kaliṅganagara]), uralkodásának eseményeit prákrit nyelvű feliraton örökítette meg egy Udajagiri-(Udayagiri-)beli dzsaina barlangtemplomban. Valószínűleg a Csédi-(Cedi-)dinasztia tagja volt, magát a Nanda (Nanda) és a Maurja (Maurya) uralkodóház örökösének tekintette. Hadjárataival eljutott Magadhán túlra, és egy görög uralkodót is megfutamított. Nyugaton a Szátaváhanák (Sātavāhana) területére is behatolt, délen pedig legyőzte a dravida törzsek szövetségét. Feliratán beszámol az uralkodása alatt végzett szerteágazó építő-helyreállító tevékenységről. A hadjáratokban szerzett zsákmány lehetővé tette, hogy uralkodása nyolcadik évében elengedje az adókat. Székvárosa lakóit zenés látványosságokkal szórakoztatta; végrehajtotta a védikus rádzsaszúja (rājasūya) áldozatot, ugyanakkor támogatta a dzsainákat is.
Khasa (khaśa)
1.) Kasmír (Kaśmīr) déli része. 2.) khasák: Khasát lakó népcsoport (Dey 1927: 99).
Khatvánga (Khaṭvāṅga)
Ld. 1.) Dilípa (Dilīpa).
kimpurusa (kiṃpuruṣa)
Ld. kinnara (kiṃnara).
kinnara (kiṃnara)
Lófejű, embertestű égi lények, általában a Himalájában tűnnek fel, és gyakran zenével társítják őket.
kinnarí (kiṃnarī)
Kinnara-(kiṃnara-)nők.
kóliszarpa (kolisarpa)
Eredetileg a ksatriják (kṣatriya) egy csoportja, akik Brahmá (Brahmā) átka miatt súdrákká (śūdra) váltak (Mani 1975: 414).
Kónkán (Koṅkāṇ)
Sík terület India nyugati partvidékén, az Arab-tenger és a Nyugati Ghátok között. Kikötőit már az ókortól fogva ismerték az egyiptomi, görög és arab kereskedők. Az itt lebonyolódó fűszerkereskedelem hozzájárult a terület uralkodóinak gazdagságához, melyről az elephantai és kánhéri (Kānherī) barlangtemplomok is tanúságot tesznek.
Kószala (Kosala)
Királyság Észak-Indiában, a Szaraju-(Sarayu-)folyó mindkét partján, területe nagyjából megfelel a történelmi Oudh (Avadh) tájegységnek (a mai Uttar Pradés [Uttar Prades] állam középső és déli része). A Rámájana (Rāmāyaṇa) szerint Kószalában a magát a Naptól származtató dinasztia uralkodott (szanszkritul szúrjavamsa, [Sūryavaṃśa]) Ajódhjá (Ayodhyā) székhellyel; a dinasztia leghíresebb uralkodója Ráma (Rāma) volt. Kószala a Kr.e VI. században a tizenhat mahádzsanapada (mahājanapada, „nagy állam”) egyike, magába olvasztja a Kásí (Kāśī) királyságot. Kr.e. 500 körül, Praszénadzsit (Prasenajit) uralkodása alatt Észak India egyik legjelentősebb hatalma, ellenőrzése alatt tartja a Gangesz medencéjében futó kereskedőutakat. A Buddha (Buddha) az észak-kószalai Sákja (Śākya) törzsből származott, és gyakran megfordult Srávasztiban (Śrāvasti). A Kr.e. V. században Kószala alulmaradt a Magadhával (Magadha) folytatott rivalizálásban, és elvesztette önállóságát. A későbbi évszázadokban a régi Kószalát Észak-Kós(z)alának is nevezték, hogy megkülönböztessék Dél- vagy Nagy-Kós(z)alától, amely a Mahánadí (Mahānadī) felső folyásánál, a mai Madhja Pradés (Madhya Pradeś) keleti részén terült el. Utóbbi székhelye Srípura (Śrīpura) volt (későbbi nevén Raipur), melyet a Rámájana szerint Ráma fia, Kusa (Kuśa) alapított.
kótvál (kotvāl)
Rendőrfőnök a Mughal-kori Indiában; minden szarkárnak (sarkār) volt egy kótválja, aki irányítja a közegészségügyet, a rendfenntartó erőket és az adminisztrációt. Minden fontosabb városban is volt egy-egy kótvál.
kóvidára (kovidāra)
Bauhina purpurea, orchideafa-féle (Pandanus Database of Plants).
Krathakaisika (Krathakaiśika)
1.) Vidarbha (Vidarbha) (Dey 1927: 104). 2.) krathakaisikák: Vidarbha lakói.
Krauncsa (Krauñca)
Maináka (Maināka) fia, a Tibetet Indiától elválasztó Nítí-(Nītī-)hágót magába foglaló hegyszakasz (Dey 1927: 104).
Krimilá (Kṛmilā)
Egyesek szerint a mai Bihár-(Bihār-)beli Balgudar (Balgudar), mások szerint Kiúllal (Kiūl) azonos település (Sharma 1978: 217–218).
Kripa (Kṛpa)
A dhanurvéda (dhanurveda) tudósa, a Kauravák (Kaurava) és a Pándavák (Pāṇḍava) tanítómestere, a Kauravák oldalán részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, segítette Asvatthámant (Aśvatthāman) az éjszakai mészárlás során (Mahābhārata 10.8.1–151, magyarul: Baktay 1960: 637–641, 1977: 392–394, Vekerdi 2007: 302–305), a Kauravák bukását követően Judhisthira (Yudhiṣṭhira) udvarában szolgált, és király távozása után Paríksit (Parīkṣit) mellett maradt felügyelőként (Mahābhārata 17.1.13).
Krisna (Kṛṣṇa)
1.) Visnu (Viṣṇu) földi megtestesülése, a Harivansában (Harivaṃśa) elbeszélt események után ellátogatott Judhisthira (Yudhiṣṭhira) rádzsaszúja (rājasūya) szertartására, ahol végzett az őt ócsárló Sisupálával (Śiśupāla) (Mahābhārata 2.33.22–42, magyarul: Baktay 1960: 474–480, 1977: 307–311), majd a Pándavák (Pāṇḍava) oldalán tanácsadóként, illetve Ardzsuna (Arjuna) kocsihajtójaként részt vett a Mahábhárata-beli nagy háborúban. A harc kezdetét megelőzően a Bhagavadgítá (Bhagavadgītā, Mahábhárata 6.23.1–40.78, magyarul: Vekerdi 1997a) néven ismert szövegben feltárta az isteni valóját a harctól visszakozó Ardzsuna előtt. A Pándavák győzelme után át kellett élnie saját nemzetsége Bháratákéhoz (Bhārata) hasonló bukását (Mahābhārata 16.4.14–46, magyarul: Vekerdi 1964: 629–646, 2007: 327–328). A tragikus eseményt követően mély meditációba merült Krisnát egy Dzsarasz/Dzsará (Jaras/Jarā) nevű vadász tévedésből lőtte agyon (Mahābhārata 16.5.19–23, Vekerdi 2007: 329–330). 2.) Krisna Dvaipájana (Kṛṣṇa Dvaipāyana): Vjásza (Vyāsa) eredeti neve Krisna volt, a Dvaipájana utótag arra utal, hogy viselője egy szigeten született.
Krita juga (Kṛta yuga)
Az első és egyben legjobb juga (yuga) a jugák rendszerében.
Kritavarman (Kṛtavarman)
Vrisni (Vṛṣṇi) herceg, egyes hagyományok szerint Akrúrát (Akrūra) támogatta a Szjamantaka (Syamantaka) megszerzésében (Mani 1975: 430–431), a Kauravák (Kaurava) oldalán részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, segítette Asvattháman (Aśvatthāman) éjszakai mészárlását (Mahābhārata 10.8.1–151, magyarul: Baktay 1960: 637–641, 1977: 392–394, Vekerdi 2007: 302–305), Jujudhána (Yuyudhāna) később számonkérte rajta ezt a tettét (Mahābhārata 16.4.16–17), és ebből a nézeteltérésből robbant ki a Jádavák (Yādava) bukását okozó viszály (Mahābhārata 16.4.6–46, magyarul: Vekerdi 1964: 629–646).
Krittiká (Kṛttikā)
A Krittikák egy hattagú csillagcsoportot megszemélyesítő istennők elnevezése. Elsősorban arról ismertek, hogy ők nevelték fel a hadistent, Szkandát (Skanda) (Mahābhārata 9.43.10–16, Rāmāyaṇa 1.36.23–28). Az istenség gyakran használt neve, Kárttikéja (Kārttikeya) valójában az ő nevükből képzett matronima.
kródhavasa (krodhavaśa)
A mitikus kígyók egy csoportja.
ksatra (kṣatra)
A második varnát (varṇa) alkotó ksatriják (kṣatriya) összefoglaló neve.
ksatrija (kṣatriya)
A második varna (varṇa), az uralkodók és a harcosok társadalmi csoportja.
ksétradzsa (kṣetraja)
Olyan gyermek, akit az utódok nemzésére képtelen családapa helyett egy általa megkért rokon, vagy barát nemzett. Például Dhritarástra (Dhṛtarāṣṭra) és Pándu (Pāṇḍu) Vicsitravírja (Vicitravīrya) ksétradzsa fiai voltak.
Ksétréndra (Kṣetrendra)
Dváraká (Dvārakā) négy védőistenségének egyike (Harivaṃśa 86.17).
Kubéra (Kubera)
Visravasz (Viśravas) fia, a gazdagság istene, az északi égtáj őrzője. Az eredeti otthona Lanká (Laṅkā) volt (Rāmāyaṇa 7.3.7–31), innen testvére, a tízfejű démonkirály, Rávana (Rāvaṇa) űzte el. Kubéra (Kubera) ezután a Himalája egyik csúcsán található Alaká (Alakā) nevű városban lelt otthonra (Rāmāyaṇa 7.11.20–37, magyarul: Baktay 1960: 14–19, 1977: 60–62).
Kukura (Kukura)
Jádava (Yādava), tőle származnak a Jádava nemzetség egyik meghatározó csoportját alkotó Kukurák.
Kumára (Kumāra)
1.) Ld. Szkanda (Skanda). 2.) Kumárák – A Szanatkumára (Sanatkumāra), Szanaka (Sanaka), Szananda (Sananda) és Szanátana (Sanātana) nevű bölcsek négytagú csoportja (Mani 1975: 682).
Kumbhánda (Kumbhāṇḍa)
Bána (Bāṇa) minisztere, a Bána-történet egyes verzióiban Csitralékhá (Citralekhā) apja (Mani 1975: 440).
Kundina (Kuṇḍina)
Bhísmaka (Bhīṣmaka) székhelye, Vidarbha (Vidarbha) régi fővárosa, a mai Mahárástra (Mahārāṣṭra) területén, egyesek szerint Amrávatí (Amarāvatī), mások szerint Varórá (Varorā) környékén azonosított település (Dey 1927: 108).
Kunti (Kunti)
A mai Madhja Pradés (Madhya Pradesh) területén, a Málvá (Malwa)-fennsíkon azonosított település és/vagy ország (Dey 1927: 109).
Kuntí (Kuntī)
A Harivansa (Harivaṃśa 24.18–22) szerint Vaszudéva (Vasudeva) lánya, míg a Mahábháratában (Mahābhārata 1.104.1), illetve a későbbi forrásokban testvére (Mani 1975: 442), akit Kunti (Kunti) királya fogadott örökbe. Fiatalkorában Durvászasz (Durvāsas), a hirtelen haragjáról ismert bölcs egy olyan mantrát tanított neki, aminek a segítségével bármelyik istenségtől foganhatott gyermeke (Mahābhārata 1.104.4–7). Kuntí elsőszülött fia, Karna (Karṇa) Szúrjától (Sūrya), a Naptól született (Mahābhārata 1.104.8–11), majd a Pánduval (Pāṇḍu) kötött házassága után Judhisthira (Yudhiṣṭhira) Dharmától (Dharma), Bhíma (Bhīma) Vájutól (Vāyu), Ardzsuna (Arjuna) pedig Indrától (Indra) jött a világra (Mahābhārata 1.114.1–37, magyarul: Baktay 1960: 409–410, 1977: 276, Vekerdi 2007: 55–61).
Kuru (Kuru)
A Hold nemzetségébe tartozó uralkodó, az utódai történetét beszéli el a Mahábhárata (Mahābhārata) című eposz. Kuru (Kuru) hajdanán Indra (Indra) akaratával szemben azzal a céllal szántott fel egy nagy mezőt, hogy az ott meghalt ksatriják (kṣatriya) egyből a mennybe kerülhessenek. Az istenek tartottak tőle, hogy ez a kegy szükségtelenné teszi az áldozatokat, ezért azt az egyességet kötötték Kuruval, hogy csak a fáradhatatlanul böjtölők, illetve a harcban elesett ksatriják kerülhessenek onnan a mennybe. A király által felszántott mezőt Kuru mezejének, azaz Kuruksétrának (Kurukṣetra) nevezték el (Mahābhārata 9.52.2–16).
Kuruksétra (Kurukṣetra)
Kuru (Kuru) mezeje, a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háború színhelye, hagyományosan az Arantuka (Arantuka), Tarantuka (Tarantuka) és Macsakruka (Macakruka) nevű jaksák (yakṣa), illetve Parasuráma (Paraśurāma) öt tava által határolt terület (Mahābhārata 9.52.20.), amit idővel a mai Thánészar (Thānesar) környékén azonosítottak (Dey 1927: 110).
Kusa (kuśa)
1.) Ld. darbha (darbha). 2.) Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi) fia és utóda.
kusán (kuṣāṇ)
Szanszkritul kusána (kuṣāṇa), Kr.e. 135 körül a közép-ázsiai nomád yuezhik öt törzse meghódította Baktriát a görögöktől, majd a Kr.u. I. században a kusán törzsbeli Kudzsula Kadphiszész vezetésével tovább terjeszkedtek. A kusán birodalom Kaniska uralkodása (II. század) alatt Mathurától (Mathurā) Baktriáig és Közép-Ázsiában a kínai határig terjedt.
A kusánok támogatták a buddhizmust és a művészeteket. Birodalmukon át vezetett a selyemút egy szakasza, és az ezen vándorló indiai szerzetesek és kereskedők vezették be a buddhizmust Belső-Ázsiában és Kínában. Virágzott a buddhista ihletettségű gándhárai és mathurái művészet, a világ legnagyobb Buddha-szobrát a IV–V. században vésték sziklába Bámiánnál (2001-ben a tálibok lerombolták). A kusán kori művészet jelentős emlékei kerültek elő a Kábultól északra fekvő Bágrámból, ahol nyári székhelyük volt; az itt talált alexandriai üvegből, római alabástromból, indiai elefántcsontból készült tárgyak és kínai lakkmunkák a kusánok szerteágazó kereskedelmi kapcsolatait igazolják. A kusánok kereskedelemből származó gazdagságát és vallási szinkretizmusát mutatják nagyméretű aranypénzeik, melyeken görög, iráni, hindú és buddhista istenségek láthatók.
Kusaszthalí (Kuśasthalī)
Raivata (Raivata) apja, Réva (Reva) által alapított és a punjadzsana (puṇyajana) ráksaszák (rākṣasa) által elpusztított város, ennek a helyén építette fel Krisna (Kṛṣṇa) Dvárakát (Dvārakā) (Harivaṃśa 9.23–26).
Kusika (Kuśika)
A Hold nemzetségébe tartozó király, Gádhi (Gādhi) apja és Visvakarman (Viśvakarman) nagyapja.
Kuvalajápída (Kuvalayāpīḍa)
Kansza (Kaṃsa) harci elefántja, aki azt a megbízást kapta, hogy végezzen a birkózócsarnokba lépő Krisnával (Kṛṣṇa) és Balarámával (Balarāma) (Harivaṃśa 73.1–7).
Kuvalásva (Kuvalāśva)
A Nap nemzetségébe tartozó király, Dhundhu (Dhundhu) megölője (vö. Dhundhumára [Dhundhumāra]).
kutadzsa (kuṭaja)
Holamhena antidysenterica, leanderféle (Pandanus Database of Plants).