R
A, Á B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É G, Gh H I, Í J K, Kh L M N Ó P, Ph S Sz T, Th U, Ú V Felhasznált irodalom
Rádzsagriha (Rājagṛha)
Magadha (Magadha) Pátaliputra (Pāṭaliputra) előtti fővárosa, a mai Bihár-(Bihār-)beli Rádzsgírrel (Rājgīr) azonosított település (Dey 1927: 165).
radzsasz (rajas)
A szánkhja (sāṅkhya) filozófiában megkülönböztetett három minőség (guna, guṇa) egyike. Alapvetően energia-jellegű, ami anyagi síkon porként, légtérként és vörös színként, míg lelki síkon jellemzően kitartásként, állhatatlanságként, szorgalomként és idegességként nyilvánul meg (Ruzsa 1997: 68, 77).
rádzsaszúja (rājasūya)
A király „felkenés” rituáléja, egyes elméletek szerint a rádzsaszúját jellemzően másodszülött uralkodók mutatták be, hogy legitimalizálják a hatalmukat a tróntól megfosztott idősebb ággal szemben (Brodbeck 2012: 56–63).
Radzsi (Raji)
A Hold nemzetségébe tartozó király, Prahláda (Prahlāda) uralkodása alatt győzelemre vezette az isteneket a démonokkal szemben, és jutalmul egy időre elfoglalhatta Indra (Indra) helyét a mennyben (Harivaṃśa 21.12–36).
Ráhu (Rāhu)
Rettegett démon, hajdanán egy bráhmana (brāhmaṇa) álcáját felöltve próbált inni az istenek italából, az amritából (amṛta). A Hold és a Nap azonban felismerte a démont, és értesítette Visnut (Viṣṇu), aki a diszkoszával azon nyomban lefejezte a gonosztevőt. Ettől kezdve Ráhu időről időre újra megpróbálja lenyelni a Napot és a Holdat, azonban mivel hiányzik a nyaka, ezért az égitestek mindig kiszabadulnak. A mítosz ily módon magyarázatot ad mind a Nap-, mind a Hold-fogyatkozás jelenségére. (Mahābhārata 1.17.4–8, magyarul: Baktay 1977: 42–43).
Raivata/Révata (Raivata/Revata)
1.) Az ötödik manvantara (manvantara) manuja (manu) (Harivaṃśa 7.25). 2.) A Hold nemzetségébe tartozó, púpos uralkodó. Habár jóval Krisna (Kṛṣṇa) eljövetele előtt született, a gandharvák (gandharva) zenéjének köszönhetően láthatta a saját városa, Kusaszthalí (Kuśasthalī) helyén, Krisna által felépített Dvárakát (Dvārakā) (Harivaṃśa 9.24–28).
Raivataka (Raivataka)
Dváraká (Dvārakā) környékén található hegy (Harivaṃśa 93.17).
ráksasza (rākṣasa)
Szűkebb értelemben a démonok egy konkrét, jellemzően a déli égtájjal asszociált csoportját jelöli, míg tágabb értelemben a démonok általános elnevezése. Több legenda szerint a ráksaszák a jaksák (yakṣa) rokonai (Száler 2018: 124).
Ráma (Rāma)
1.) Ráma Dzsámadagnja/Parasuráma (Csatabárdos Ráma): Visnu (Viṣṇu) földi alászállása, Bhárgava (Bhārgava) bráhmana (brāhmaṇa), akinek a nevéhez számos kegyetlen tett kapcsolódik. Az apja, Dzsamadagni (Jamadagni) kérésére végzett a saját anyjával, majd a tettéért cserébe a feltámasztását kérte (Mahābhārata 3.116.4–18). Kártavírja Ardzsunával (Kārtavīrya Arjuna) való rivalizálása odavezetett, hogy eltávolította a Földről az összes ksatriját (kṣatriya). A megölt harcosok vérével öt tavat töltött meg, amelyek a Kuruksétra (Kurukṣetra) határát jelölik. A mészárlást követően a Földet Kasjapának (Kaśyapa) ajándékozta, és a Mahéndra (Mahendra) nevű hegységbe vonult vissza (Mahábhárata 3.116.19–117.15, magyarul: Baktay 1977: 52–55). A Szubkontinens nyugati partszakaszát (Góá [Goā], Karnátaka [Karṇāṭaka], Kérala [Kerala]) jellemzően Parasuráma földjének tartják, ugyanis a hagyomány szerint ezt a mennyből alászállt Gangesz által elárasztott területet ő szabadította meg a víztől (Brahmāṇḍa–purāṇa 2.56.2–58.37). Habár Parasuráma általánosan Visnu Földre szállásaként ismert, bizonyos jelek arra utalnak, hogy az alakja eredetileg Sivához (Śiva) kapcsolódott, és a vaisnavák (vaiṣṇava) utólag azonosították Visnu avatárájaként (avatāra) (Gail 1978: 152).
2.) Ráma Dásarathi: Visnu (Viṣṇu) földi alászállása, Dasaratha (Daśaratha) legidősebb, Kauszaljától (Kausalyā) született fia, a Nap nemzetségébe tartozó, Ajódhját (Ayodhyā) uraló király, az ideális uralkodó megtestesítője, a Rámájana (Rāmāyaṇa) című eposz főhőse. Habár Ráma a trón első számú várományosa volt, az apja Kaikéjínek (Kaikeyī) tett ígérete miatt feleségével, Szítával (Sītā) együtt száműzetésbe kényszerült. A királyfi ezt követően felesége és öccse, Laksmana (Lakṣmaṇa) társaságban a vezeklők életmódját követte, mígnem Rávana (Rāvaṇa), a ráksaszák (rākṣasa) királya elrabolta Szítát. Ráma ezután a majmokkal szövetségben háborút vívott a ráksaszák ellen, a harcokban végzett Rávanával és kiszabadította Szítát. Ajódhjába visszatérve a városlakók kételkedtek Szítá férje iránti hűségében, és Ráma a pletykák hatására annak ellenére száműzte a feleségét, hogy az Agni (Agni) segítségével tanúbizonyságot tett a tisztaságáról. Szítá így végül a Rámájanát (Rāmāyaṇa) szerző Válmíki (Vālmīki) ásramájában (āśrama) volt kénytelen életet adni az ikerfiainak, Kusának (Kuśa) és Lavának (Lava). Miután a gyermekek visszakerültek az apjukhoz, Szítát az anyja, azaz a Föld nyelte el.
3.) Krisna (Kṛṣṇa) bátyja, ld. Balaráma (Balarāma)
Raszátala (Rasātala)
Az alvilág neve, a későbbi hagyományban a nivátakavacsák (nivātakavaca) lakhelye (Mani 1975: 643).
Rati (Rati)
Káma (Kāma) hitvese, a szerelmi gyönyört megszemélyesítő istennő.
Rávana (Rāvaṇa)
A ráksaszák (rākṣasa) tízfejű királya, a Rámájana (Rāmāyaṇa) című eposz negatív főhőse, Siva (Śiva) odaadó híve. Rávana nevéhez számos gaztett kötődik, többek között megfosztotta bátyját, Kubérát (Kubera) a királyságától (Rāmāyaṇa 7.11.20–37), megpróbálta felemelni a Siva lakhelyéül szolgáló Kailászát (Kailāsa) (Rāmāyaṇa 7.16.1–31), megtámadta Kártavírja Ardzsunát (Kārtavīrya Arjuna) (Rāmāyaṇa 7.31.5–33.23, magyarul: Száler 2018b: 75–82), és elrabolta Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi) feleségét, Szítát (Sītā) (Rāmāyaṇa 3.40.12–47.36, magyarul: Baktay 1960: 234–239, 1977: 174–178, Vekerdi 1997b: 91–103).
Révatí (Revatī)
Raivata (Raivata) lánya, Balaráma (Balarāma) felesége.
rig (ṛg)
Különféle istenségeknek szóló, vallási himnuszok, amelyeket a Rigvéda (Ṛgveda) tartalmaz.
Rigvéda (Ṛgveda)
A négy véda-szanhitá (veda-saṃhitā) közül a legrégebbi, 1028 himnuszt tartalmazó szöveggyűjtemény, egyetlen Sákala (Śākala) néven ismert recenziója maradt fenn.
risi (ṛṣi)
Szentéletű bölcsek, alapvetően három csoportjukat tartják számon: a brahmarsik (brahmarṣi) bráhmana (brāhmaṇa), a rádzsarsik (rājarṣi) ksatrija (kṣatriya), a devarsik (devarṣi) pedig isteni származású risik (Mani 1975: 652).
Rista (Riṣṭa)
Kansza (Kaṃsa) elefántjaként (feltételezhetően Kuvalajápídaként [Kuvalayāpīḍa]) megtestesült démon (Harivaṃśa 44.70).
ritvidzs (ṛtvij)
A védikus áldozatok bemutatását végző papok.
róhina (rohiṇa)
Különféle növényekkel (Andersonia rohitaka, Ficus Indica, Andropogon schoenanthus) azonosított fafajta (Monier-Williams 2012: 890).
Róhiní (Rohiṇī)
Szurabhi (Surabhi) földi megtestesülése, Báhlika (Bāhlika) lánya, Vaszudéva (Vasudeva) felesége, Balaráma (Balarāma) anyja.
Rudra (Rudra)
1.) Siva (Śiva) félelmetes aspektusa. 2.) A jelenkori istenek tizenegy fős csoportja (Mani 1975: 654).
Rukmavatí (Rukmavatī)
Vidarbha-i (Vidarbha) királylány, Rukmin (Rukmin) unokája, Aniruddha (Aniruddha) felesége.
Rukmin (Rukmin)
Vidarbha-i (Vidarbha) király, Bhísmaka (Bhīṣmaka) fia, Rukminí (Rukmiṇī) testvére, Bhódzsakata (Bhojakaṭa) alapítója, a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban előbb a Pándaváknak (Pāṇḍava), majd Durjódhanának (Duryodhana) is felajánlotta a segítségét, azonban a támogatását mindkét fél visszautasította (Mahābhārata 5.155.1–36). Rukmin életét végül Balaráma (Balarāma) vette el az Aniruddha (Aniruddha) és Rukmavatí (Rukmavatī) menyegzője után kitört tömegverekedésben (Harivaṃśa 89.46).
Rukminí (Rukmiṇī)
Vidarbha-i (Vidarbha) királylány, Bhísmaka (Bhīṣmaka) lánya, Rukmin (Rukmin) testvére, Krisna (Kṛṣṇa) fő felesége.