L
A, Á B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É F G, Gh H I, Í J K, Kh M N P, Ph R S Sz T, Th U, Ú V Z Felhasznált irodalom
Laksmana (Lakṣmaṇa)
Dasaratha (Daśaratha) Szumitrától (Sumitrā) született fia, Satrughna (Śatrughna) ikertestvére, Ráma (Rāma) öccse, követte a bátyját és a feleségét a száműzetésbe és részt vett Ráma Rávana (Rāvaṇa) ellen vívott háborújában.
Laksmí (Lakṣmī)
Visnu (Viṣṇu) felesége, a szépség, a jószerencse és a gazdagság istennője, általában két elefánt társaságában, a kezeiben lótuszokkal ábrázolják.
Lamba (Lamba)
Gonosz démon, harcolt Visnu (Viṣṇu) ellen a Tárakámaja-(Tārakāmaya-)háborúban, a Földön Pralamba (Pralamba) képében testesült meg (Harivaṃśa 44.71).
Láta (Lāṭa)
Történelmi tájegység Indiában a Mahí (Mahī) és Táptí (Tāptī) folyók között (bár néha a Mahí-folyón túli területet is beleértették), Avantitól (Avanti) nyugatra, Vidarbhától (Vidarbha) északnyugatra, a mai Gudzsarát (Gujarāt) déli részén. Már az ókorban is fontos kikötője volt Bhrigukaccsha (Bhṛgukaccha, Bharúcs [Bharūc]).
Latávésta (Latāveṣṭa)
Dvárakát (Dvārakā) délről határoló, ötszínű hegy (Harivaṃśa 93.15).
Lavana (Lavaṇa)
Madhu (Madhu) fia, az általa uralt Madhuvana (Madhuvana) helyén alapította meg Ráma (Rāma) öccse, Satrughna (Śatrughna) Mathurát (Mathurā) (Harivaṃśa 44.20–53, Rámájana 7.52.1–62.14, magyarul: Vekerdi 1964: 756–766).
Lóhita (Lohita)
Tibet területén található, ma Ráksasztál (Rākṣastāl) néven ismert tó, innen ered a Brahmaputra (Brahmaputra) (Dey 1927: 115).
Lómaharsana (Lomaharṣaṇa)
A Mahábháratát (Mahābhārata) és a Harivansát (Harivaṃśa) Saunakának (Śaunaka) mesélő dalnok (szúta) apja.
Lóthal (Lothal)
Ókori kikötőváros Északnyugat-Indiában, Gudzsarátban (Gujarāt), Ahmedábádhoz (Ahmadābād) közel. Kr.e. 2200 körül kezdték építeni, az érett Indus-kultúra időszakában, városszerkezetében (fellegvár, alsóváros, utcahálózat) hasonlít a kor többi jelentős városához (Harappá [Haṛappā], Mohendzsó-Daró [Mohanjo-Daro]), de kisebb azoknál. Jellegzetessége egy hatalmas (235 x 37 m) medence a várostól keletre, amely valószínűleg dokk-ként szolgált a kikötő hajók számára (más elképzelések szerint víztározó volt). Lóthal fontos kereskedelmi központ volt, nyersanyagokkal (gyapot, réz) látta el a virágzó Indus-civilizáció városait. 1850 körül, az Indus-civilizáció hanyatlásával Lóthal településterülete csökkent, az ekkor épített házak és utcák sokkal szabálytalanabbak, mint korábban. 1700 körül néptelenedett el.