P, Ph

A, Á   B, Bh   Cs, Csh   D, Dh   Dzs, Dzsh   É   G, Gh   H   I, Í     K, Kh  L  M  N  Ó   R   S   Sz  T, Th  U, Ú   V   Felhasznált irodalom

Vissza a főoldalra

pádja (pādya)

A vendégek fogadásakor, lábtisztítás céljából felajánlott víz.

Padmanábha (Padmanābha)

Visnu (Viṣṇu) neve, jelentése „lótusz-köldökű”, ami minden bizonnyal az istenség köldökéből kinőtt, Brahmá (Brahmā) helyéül szolgáló lótuszra utal.

pahlava (pahlava)

Egyes elképzelések szerint a párthusokkal (Weber 1961: 188.n), míg mások szerint a (Szászánida) perzsákkal azonosított népcsoport (Sircar 1961-1962: 283, Száler 2019b: 74–76).

Paippaláda (Paippaláda)

Az Atharvavédát (Atharvaveda) hagyományozó védikus iskolák (sákha, śākha) egyike.

Pancsadzsana (Pañcajana)

1.) A Szagara-(Sagara-)történet egyes változataiban Szagara trónt öröklő utóda, Ansumat (Aṃśumat) apja (Harivaṃśa 10.63–649). 2.) Szándípani (Sāṃdīpani) fiát elrabló démon neve, tőle szerezte meg Krisna (Kṛṣṇa) a Páncsadzsanjaként (Pāñcajanya) ismert kagylókürtöt (Harivaṃśa 79.10–16).

Páncsadzsanja (Pāñcajanya)

1.) Krisna (Kṛṣṇa) kagylókürtje, amit Pancsadzsana (Pañcajana) megölése révén szerzett meg (Harivaṃśa 79.15–16). 2.) Dváraká (Dvārakā) környékén található erdő (Harivaṃśa 93.17).

Pancsála (Pañcāla)

A mai Delhitől nyugatra, a Himalája és a Csambal (Caṃbal) folyó közt található, Róhilkhand (Rohilkhaṃḍ) néven is ismert terület. Pancsála idővel a Gangesz mentén egy északi, Ahiccshatra (Ahicchatra) és egy déli, Kámpilja (Kāmpilya) székhelyű állammá szakadt ketté (Dey 1927: 145).

Páncsála (Pāñcāla)

1.) Brahmadatta (Brahmadatta) minisztere, a Rigvédát (Ṛgveda) ismerő tudós. 2.) páncsálák: Pancsála lakói.

Pándava (Pāṇḍava)

Pándu (Pāṇḍu) öt, ksétradzsa (kṣetraja) fia: Judhisthira (Yudhiṣṭhira), Bhíma (Bhīma), Ardzsuna (Arjuna), Nakula (Nakula) és Szahadéva (Sahadeva). A Mahábhárata (Mahābhārata) néven ismert eposz pozitív főhősei.

Pándja (Pāṇḍya)

A tamilok hagyományosan Maduraí (Maduraī) környékét lakó törzse. Kátjájana (Kātyāyana), a híres ókori nyelvész a Pándjákat feltételezhetően a hasonló hangzás miatt a Pándavák (Pāṇḍava) leszármazottainak tartotta (Sircar 1971.b: 54), míg a görög beszámolók Héraklész lányának, Pandaiének az utódaiként hivatkoztak rájuk (Puskás 1990: 46).

Pándu (Pāṇḍu)

A Hold nemzetségébe tartozó uralkodó, Vicsitravírja (Vicitravīrya) utóda, akit Vjásza (Vyāsa) nemzett a halott király egyik özvegyétől, Ambálikától (Ambālikā). A királyné az együttlét során elsápadt az idős, erdei életmódot követő bölcs látványától, így a fia világos bőrrel született. Erre utal a Pándu név, aminek a jelentése sápadt (Mahābhārata 1.100.15–18, magyarul: Baktay 1960: 407, 1977: 275, Vekerdi 2007: 46). Pándut később egy vadászat során megsebesítette Kindama (Kiṃdama) bölcset, miközben az szarvasbika képében egy nőstény szarvassal közösült. A haragra gerjedt bölcs ezért azzal átkozta meg az ifjú herceget, hogy azon nyomban meg kell halnia, ha nővel érintkezik (Mahābhārata 1.109.5–31, magyarul: Baktay 1960: 408–409, Vekerdi 2007: 54). Pándu felnőve két asszonyt vett feleségül Kuntít (Kuntī) és Mádrít (Mādrī). Az esküvő után a társaságukban vezekelni vonult az erdőbe, és elárulta nekik, hogy nem érintheti meg őket. Kuntí azonban korábban különleges kegyben részesült, így bármelyik istentől foganhatott gyermeke, sőt ezt a kegyet társfeleségének is képes volt átruházni. Ily módon Pándu számára Kuntí három fiút szült, Judhisthirát (Yudhiṣṭhira) Dharmától (Dharma), Bhímát (Bhīma) Vájutól (Vāyu), Ardzsunát (Arjuna) pedig Indrától (Indra), míg Mádrí (Mādrī) az Asvinoktól (Aśvin) egy ikerpárt, Nakulát (Nakula) és Szahadévát (Sahadeva) hozta világra. A gyermekek születését követően Pándu az örömében nem tudott ellenállni Mádrínak, és így életét vesztette. Mádrí ezután követte az urát a halotti máglyán (Mahābhārata 1.114.1–116.12, magyarul: Baktay 1960: 410, 1977: 276, Vekerdi 2007: 55–75).

pankadzsa (paṅkaja)

Nelumbo nucifera, indiai lótusz (Pandanus Database of Plants).

párada (pārada)

A pártusokkal azonosított népcsoport (Sircar 1961–1962: 281).

Parásara (Parāśara)

Nagy tekintélyű bölcs, Vjásza (Vyāsa) apja.

Pardzsanja (Parjanya)

1.) Indra (Indra) esőjét megszemélyesítő istenség. 2.) Egy pradzsápati (prajāpati) neve.

Páridzsáta (Pārijāta)

Csodálatos fa, eredetileg Indra (Indra) ligetében állt, ahonnan Krisna (Kṛṣṇa) Dvárakába (Dvārakā) vitte. (Harivaṃśa 92.63–70).

Pariksit/Paríksit (Parikṣit/Parīkṣit)

1.) Ardzsuna (Arjuna) unokája, Abhimanju (Abhimanyu) fia, Asvattháman (Aśvatthāman) az anyja méhében megölte, Krisna (Kṛṣṇa) azonban feltámasztotta, hogy Judhisthirának (Yudhiṣṭhira) legyen örököse (Mahābhārata 10.15.33–16.15, 14.66.1–69.10). Pariksitből (Parikṣit) királyként szenvedélyes vadász vált, egy alkalommal azonban magára haragított egy bölcset, aki átokkal sújtotta. Ennek eredményeként Taksaka (Takṣaka) halálra marta a királyt. A kígyó tette ezután olyan haraggal töltötte el Pariksit fiát, Dzsanamédzsaját (Janamejaya), hogy az az összes kígyó elpusztítását eredményező áldozatba kezdett (Mahābhārata 1.36.8–40.6, Vekerdi 1964: 48–57). 2.) Kuru (Kuru) négy fiának egyike (Harivaṃśa 23.109–110).

Parnásá (Parṇāśā)

A Rádzsaszthán-(Rājasthān-)beli Banásszal (Banās) azonosított folyó (Dey 1927: 149).

Párvatí (Pārvatī)

Himálaja (Himālaya) lánya, Siva (Śiva) felesége.

párvatíja (pārvatīya)

Tágabb értelemben a hegyekben élő, különféle népek elnevezése, míg szűkebb értelemben egy különböző területeken (Tibet – Prakash 1956: 259–260, Kumáún-Garhvál [Kumāūṃ-Gaṛhvāl] – Sohoni 1984: 172–173, Gandhára [Gandhāra] – Száler 2019b: 100–103) azonosított népcsoport.

pátala (pāṭala)

Stereospermum personatum, „trombitavirágokat” hozó fafajta. (Pandanus Database of Plants)

paulóma (pauloma)

A dánavák (dānava) egy csoportja.

Paurava (Paurava)

A Hold nemzetségébe tartozó Púru (Pūru) leszármazottai.

picsuka (picuka)

Vangueria spinosa, buzérféle. (Pandanus Database of Plants)

Pináka (Pināka)

Siva (Śiva) íja, eredetileg háromágú szigony volt, amit az istenség íjjá alakított (Mahābhārata 12.278.17–18).

Pinákin (Pinākin)

Siva (Śiva) neve, jelentése Pináka-(Pināka-)íjjal rendelkező.

pisácsa (piśāca)

A démonok egy csoportja, a hagyomány szerint egykor az ő nyelvükön lett lejegyezve a Brihatkathá (Bṛhatkathā) néven ismert nagy mesegyűjtemény. Habár ez a mű nem maradt fenn, a tartalma több, különböző feldolgozásból ismert (pl. Brihatkatháslókaszangraha [Bṛhatkathāślokasaṃgraha], Brihatkathámandzsarí [Bṛhatkathāmañjarī], Kathászaritszágara [Kathāsaritsāgara] – szanszkrit, Vaszudévahindí [Vasudevahiṃḍī]– prákrit, Perungadai [Peruṅkatai] – tamil).

Prabhásza (Prabhāsa)

A mai Vérávalban (Verāval) található Szómnáth-(Somnāth-)templommal azonosított zarándokhely (Dey 1927: 157), a Mahábhárata (Mahābhārata 9.34.40–75) szerint ezen a helyen szabadult meg a Hold a Daksa (Dakṣa) átka által okozott sorvadástól, itt kezdte meg a Szaraszvatí (Sarasvatī) menti zarándoklatát Balaráma (Balarāma) (Mahābhārata 9.34.36) és itt érte utol a vég a Jádavákat (Yādava) (Mahābhārata 16.4.14, 16.9.8).

Pracsétasz (Pracetas)

Prácsínabarhisz (Prācīnabarhis) tíz fia, akik a Holddal együtt Daksa (Dakṣa) nemzőiként ismertek (Harivaṃśa 2.31–45).

Prácsínabarhisz (Prācīnabarhis)

A Pracsétaszok (Pracetas) apjaként ismert pradzsápati (prajāpati), Havirdhána (Havirdhāna) és Dhisaná (Dhiṣaṇā) fia.

Pradjumna (Pradyumna)

Krisna (Kṛṣṇa) fia, többnyire a Siva (Śiva) által elégetett Káma (Kāma) földi megtestesüléseként ismert, bár a Mahábhárata (Mahābhārata 1.61.91) Szanatkumárával (Sanatkumāra) is azonosítja.

pradzsápati (prajāpati)

A világ teremtését elvégző istenségek.

Prágdzsjótisa (Prāgjyotiṣa)

Tágabb értelemben a mai Aszammal (Asam) azonosított történeti régió, míg szűkebb értelemben az előbbi ország fővárosa, a mai Guváhátíval (Guvāhāṭī) azonosított település (Dey 1927: 158).

Prahláda/Prahráda (Prahlāda/Prahrāda)

A démonok királya, Hiranjakasipu (Hiraṇyakaśipu) fia, Virócsana (Virocana) apja, az ő idején győzték le az istenek Radzsi (Raji) segítségével a démonokat (Harivaṃśa 21.13–23).

Prajága (Prayāga)

A mai Illáhábáddal (Alāhābād), a Jamuná (Yamunā) és a Gangesz, valamint a láthatatlanná vált Szaraszvatí (Sarasvatī) összefolyásánál található város.

prakriti (prakṛti)

A szánkhja (sāṅkhya) duális rendszerében az anyag szférája (Ruzsa 1997: 11).

Pralamba (Pralamba)

Lamba (Lamba) földi megtestesülése, a Bhándíra-(Bhāṇḍīra-)fánál megbújó gonosz démon, a harinákrídana (hariṇākrīḍana) nevű játék közben megpróbálta kioltani Balaráma (Balarāma) életét (Harivaṃśa 58.1–58).

pramátha[gana] (pramātha[gaṇa])

A Sivát (Śiva) kísérő démoni lények egyik csoportja.

Prápti (Prāpti)

Dzsarászandha (Jarāsaṃdha) lánya, Kansza (Kaṃsa) felesége.

Praszéna (Prasena)

Vrisni (Vṛṣṇi) herceg, Dváraká (Dvārakā) alapításakor az ő birtokába került a Szjamantaka (Syamantaka) néven ismert drágakő (Harivaṃśa 28.12).

Pratípa (Pratīpa)

A Hold nemzetségébe tartozó király, Dévápi (Devāpi), Santanu (Śantanu) és Báhlika (Bāhlika) apja.

Pratisthána (Pratiṣṭhāna)

A mai Iláhábád (Alāhābād) részét képező Dzshúszíval (Jhūsī) azonosított város (Dey 1927: 159), amit a hagyomány szerint Báhlit (Balkh) elhagyó Ila/Ilá (Ila/Ilā) alapított (Rāmāyaṇa 7.81.4–22).

préta (preta)

A megfelelő halotti rituáléban nem részesült elhunytak, általában rossz szándékú lelke.

prijaka (priyaka)

Fehér virágú fafajta.

Prithá (Pṛthā)

Ld. Kuntí (Kuntī).

Prithiví (Pṛthivī)

A Föld(istennő) neve.

Prithu (Pṛthu)

Véna (Vena) jobb karjából született férfi, az első király, valamennyi ksatrija (kṣatriya) őse (Harivaṃśa 2.21–23, 5.20–22), ő látta el tevékenységekkel a különböző élőlényeket, és hajtotta végre a Föld megfejését (Harivaṃśa 5.42–49).

Pulasztja (Pulastya)

Brahmától (Brahmā) származó pradzsápati (prajāpati), az ő kérésére bocsátotta szabadon Kártavírja Ardzsuna (Kārtavīrya Arjuna) a börtönében raboskodó unokáját, Rávanát (Rāvaṇa) (Rāmāyaṇa 7.31.5–7.33.23, magyarul: Száler 2018: 75–82).

Pulóman (Puloman)

Danutól (Danu) származó démon (Mahābhārata 1.59.21–22).

Pundra (Puṇḍra)

Bengál északi részével azonosított történeti régió (Dey 1927: 161).

punjadzsana (puṇyajana)

A ráksaszák (rākṣasa) Kusaszthalít (Kuśasthalī) elpusztító csoportja (Harivaṃśa 9.32.).

punnága (puṃnāga)

Calophyllum inophyllum, fehér virágú, örökzöld fafajta (Pandanus Database of Plants).

purána (purāṇa)

A szanszkrit eposzokhoz hasonló műfaji jegyekkel rendelkező mítoszgyűjtemények. A Harivansa (Harivaṃśa) rendre egyes számban hivatkozik a puránára (purāṇa), ami azt a feltételezést erősíti, hogy eredetileg egyetlen, egymással laza kapcsolatban lévő hagyományokban fennmaradt purána lehetett (Rocher 1986: 41–45), és a későbbiekben ennek a hipotetikus-őspuránának a mintájára születtek újabb és újabb, magukat puránaként azonosító szövegek egészen a közelmúltig.

Púru (Pūru)

1.) A Hold nemzetségébe tartozó király, Jajáti (Yayāti) legkisebb, Sarmisthától (Śarmiṣṭhā) született fia, aki az apja idős korát magára véve kiérdemelte, hogy ő örökölhesse meg a trónt (Harivaṃśa 22.31–33). 2.) Csáksusa Manu (Cākṣuṣa Manu) tíz fiának egyike (Harivaṃśa 2.17).

Purúravasz (Purūravas)

A Hold nemzetségébe tartozó uralkodó, Budha (Budha) és Ilá (Ilā) fia, az egyik legismertebb óind szerelmi történet főhőse. Purúravasz és az Urvasí (Urvaśī) nevű apszarasz (apsaras) története a halandó férfi és a mennybéli nő közti szerelem témáját dolgozta fel. A történetnek számos változata ismert, az első nyomai a Rigvédában (Ṛgveda 10.95) találhatók, és a puránák (purāṇa) (Matsya-purāṇa 24.9–34, Padma-purāṇa 1.12.51–76) elbeszélései mellett a nagy költő, Kálidásza (Kālidāsa) Vikramórvasíja (Vikramorvaśīya, magyarul: Urvasí Vekerdi 1961: 319–337) című drámájának is ez a történet képezte az alapját.

Puspadanta (Puṣpadanta)

Dváraká (Dvārakā) négy védőistenségének egyike (Harivaṃśa 86.17).

Puspaka (Puṣpaka)

1.) Vimána, (vimāna), amit Brahmá (Brahmā) Kubérának (Kubera) adományozott a vezeklése jutalmául. Ezt követően Kubéra öccse, Rávana (Rāvaṇa) elűzte bátyját az otthonából, Lanká (Laṅkā) szigetéről, és a királyságával együtt Puspakától is megfosztotta. Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi), miután leszámolt Rávanával, visszaszolgáltatta a járművet Kubérának (Mani 1975: 623–624). 2.) Dváraká (Dvārakā) környékén található erdő (Harivaṃśa 93.18).

Put (Put)

A gyermektelen emberek számára fenntartott pokol.

Pútaná (Pūtanā)

Kanszát (Kaṃsa) szolgáló, Krisna (Kṛṣṇa) életére törő démonnő (Harivaṃśa 50.20–29).

 

Ugrás az oldal tetejére