V
A, Á B, Bh Cs, Csh D, Dh Dzs, Dzsh É F G, Gh H I, Í J K, Kh L M N P, Ph R S Sz T, Th U, Ú Z Felhasznált irodalom
Vács (Vāc)
Brahmá (Brahmā) Szaraszvatí (Sarasvatī) néven is ismert felesége, beszéddel és tudással asszociált istennő.
Vádzsaszanéja (Vājasaneya)
A Sukla (fehér) Jadzsurvédát (Śukla Yajurveda) hagyományozó védikus iskola (sákha, śākha) neve.
vadzsra (vajra)
Indra (Indra) mennyköve, az ikonográfiában általában stilizált szakócaként jelenítik meg.
Vaidzsajanta (Vaijayanta)
A Tejóceán közepén álló mítikus hegy, amin Brahmá (Brahmā) szokott meditálni (Mahābhārata 12.338.9–11).
Vaikuntha (Vaikuṇṭha)
1.) Visnu (Viṣṇu) neve az istenek közt (Harivaṃśa 32.1). 2.) Visnu lakóhelye.
Vaisampájana (Vaiśaṃpāyana)
Vjásza (Vyāsa) tanítványa, ő mesélte el a Mahábhárata (Mahābhārata), illetve a Harivansa (Harivaṃśa) történetét Dzsanamédzsajának (Janamejaya).
vaisja (vaiśya)
A harmadik varna (varṇa), a kézművesek, a kereskedők és a földművesek társadalmi csoportja.
Vaivaszvata (Vaivasvata)
A Nap fia, a jelenkor Manuja (Manu).
Váju (Vāyu)
Védikus eredetű, az ikonográfiában jellemzően gazellaháton ábrázolt szélisten, a fiaiként olyan nagyerejű hősöket tartanak számon, mint a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli Bhímát (Bhīma) és a Rámájana-(Rāmāyaṇa-)beli Hanumánt (Hanumān).
Vákpatirádzsa (Vākpatirāja)
Kr.u. 700 körüli, prákrit nyelven alkotó indiai költő, Jasóvarman (Yaśovarman) kanaudzsi (Kanauj) uralkodó udvarában élt. Gaudavahó (Gauḍavaho) című eposzában patrónusának a Gauda (Gauḍa) király felett aratott győzelmét örökítette meg.
Valabhí (Valabhī)
Jelentős indiai város az ókorban és a középkorban, Szaurástrában (Saurāṣṭra, mai Gudzsarát), a Khambhát-(Khaṃbhāt-)öböl mellett, Bhávnagar (Bhāvnagar kikötőjétől) északnyugatra. Az V–VIII. században a Maitraka (Maitraka) dinasztia székhelye, a klasszikus műveltség egyik központja, számos buddhista kolostorral. A VII. században két kínai utazó, Hszüan-cang (Xuanzang) és I-csing (Yijing) is meglátogatta, utóbbi szerint Valabhí hírneve vetekedett Nálandáéval (Nālanda). A hagyomány szerint itt rendezték meg a második dzsaina (jaina) tanácskozást a VI. század elején, amelyen a dzsaina szentiratok korpusza részben elnyerte mai formáját. A város 780 után eltűnik az indiai történelemből. A mai Vala (Vala) falu környékén számos réztáblára írt Maitraka feliratot és pecsétet találtak.
Válin (Vālin)
Indra (Indra) fia, a majmok királya, Szugríva (Sugrīva) féltestvére, az ő uralmát döntötte meg Ráma Dásarathi (Rāma Dāśarathi), és segítette hatalomra Szugrívát. Ráma tisztességtelenül bánt Válinnal (Vālin), hátulról nyilazta le, miközben a király Szugrívával viaskodott (Rāmāyaṇa 4.12.12–19.4, magyarul: Baktay 1960: 265–270, 1977: 193–195, Vekerdi 1997b: 127–133).
Vámana (Vāmana)
Visnu (Viṣṇu) törpe formájú alászállása, az istenség azért jött világra ebben az alakban, hogy a démonkirály, Bali (Bali) uralmát megdönthesse. A Vámana háromlépésnyi területet kért a világot uraló Balitól, aki ebbe könnyelműen beleegyezett. A törpe ekkor azonban hatalmasra növekedett, és három lépésével mindhárom világot átlépte (Harivaṃśa 31.68–92, Rāmāyaṇa 1.28.1–12).
Vanga (Vaṅga)
1.) A mai Bengál keleti részével azonosított történeti régió, feltételezhetően a mai Bengál elnevezés is a terület nevéből származik (Dey 1927: 22). 2.) vangák: Vanga lakói.
Vapustamá (Vapuṣṭamā)
Rambhá (Rambhā) földi megtestesülése, Kásiból (Kāśi) származó királylány, Dzsanamédzsaja (Janamejaya) felesége.
Varáha (Varāha)
1.) Visnu (Viṣṇu) vadkan formájú megtestesülése, az istenség ebben az alakban hozta vissza a felszínre a Hiranjáksa (Hiraṇyākṣa) által elsüllyesztett Földet (Harivaṃśa 31.21–30). 2.) Gonosz démon, részt vett a Tárakámaja-(Tārakāmaya-)háborúban (Harivaṃśa 37.6), és a Földön Csánúra (Cāṇūra) képében öltött testet (Harivaṃśa 44.73).
Váranasza (Vāraṇasa)
Mai Váránaszí (Vārāṇasī).
Váranávata (Vāraṇāvata)
A mai Barnávával (Barnāvā) azonosított település (Dey 1927: 25), a Mahábhárata (Mahābhārata) szerint ezen helyen állt a Pándaváknak (Pāṇḍava) ajándékozott, lakkozott faház. Miután Durjódhana (Duryodhana) a házba csalta az unokatestvéreit, rájuk gyújtotta az épületet. Habár a Pándavák kis híján az életüket vesztették, végül sikerült elmenekülniük (Mahābhārata 1.132.1–137.17, magyarul: Baktay 1960: 424–428, 1977: 285–289, Vekerdi 2007: 87–94).
varna (varṇa)
Szanszkrit, „rend, osztály”, szó szerinti jelentése „szín”, tágabb értelemben élőlények (istenek, emberek, állatok, növények) osztályozási egysége a hagyományos indiai kultúrában; a társadalomra vonatkoztatva olyan osztályokat jelöl, amelyeket a társadalmi funkciójuk különböztet meg egymástól, és amelyekbe az emberek születésüknél fogva tartoznak. A négy varnát először a Rigvéda (Ṛgveda) egyik késői himnusza említi (RV 10.90), amely szerint a bráhmanák (brāhmaṇa, papok, tanítók), a ksatriják (kṣatriya, harcosok), a vaisják (vaiśya, gazdasági tevékenységet folytatók) és a súdrák (śūdra, szolgák) a teremtéskor feláldozott és feldarabolt Purusa (Puruṣa, „ember, személy”) szájából, karjából, combjából, illetve lábából jöttek létre. Az Arthasásztra (Arthaśāstra, Kr.e. III–Kr.u. III. század) pontosan meghatározza az egyes varnák feladatait: a bráhmanák tanulmányozzák és tanítsák a Védát, hajtsák végre az áldozati rítusokat saját maguk és mások részére, adjanak és fogadjanak el adományokat; a ksatriják tanulmányozzák a Védát, a bráhmanákkal hajtassanak végre áldozatokat a maguk számára, adjanak adományokat, értsenek a fegyverforgatáshoz és védelmezzék a többi osztály tagjait; a vaisják tanulmányozzák a Védát, a bráhmanákkal hajtassanak végre áldozatokat a maguk számára, foglalkozzanak állattenyésztéssel és kereskedelemmel; a súdrák szolgálják a felső három varnát, foglalkozhatnak kézművességgel, lehetnek színészek, mutatványosok. A felső három varna tagjait „kétszer születetteknek” (dvidzsa [dvija]) is nevezik, mivel őket megilleti a szent zsinór felövezésének szertartása (upanajana [upanayana]), melyet követően a „második születésen” átesett, a civilizált világ részévé vált tanítvány a tanítómestertől (aki csak bráhmana lehet) megtanulja a Védákat. Sem a súdrák, sem a nők, sem a varnák alatt elhelyezkedő„érinthetetlenek” (csandálák [caṇḍāla]), sem az egész varna-rendszeren kívüli idegenek (mléccshák [mleccha], „barbárok”) nem tanulhatnak meg védikus szövegeket (mantrákat [mantra]), és a nők kivételével nem vehetnek részt védikus szertartásokon.
Varuna (Varuṇa)
A védikus vallás központi istenalakja, aki talán megfeleltethető az avesztai Ahurá Mazdának (Brockington 1998a: 40). A védikus kor után a kultusza háttérbe szorult, és Varuna a vizek istenévé, illetve a nyugati égtáj őrévé vált. Jellemzően makara (makara) hátán, a kezében kötélhurokkal (pása, pāśa) ábrázolják.
vasat[kára] (vaṣaṭ[kāra])
A védikus rituálék során használt felkiáltás.
Vaszistha (Vasiṣṭha)
A hét ősbölcs egyike, Visvámitra (Viśvāmitra) állandó ellensége, a Nap nemzetségét puróhitaként („házipapként”) szolgáló bráhmana (brāhmaṇa).
Vaszu (Vasu)
1.) Csédi (Cedi) király, Brihadratha (Bṛhadratha) apja. 2.) vaszuk: Az istenek nyolc fős csoportja. A Vaszukat hajdanán Vaszistha (Vasiṣṭha) megátkozta, és ezért a Földre kellett születniük. A pórul járt istenségek ezután Gangához (Gaṅgā) fordultak segítségül. A kérésükre a szent folyó Santanu (Śaṃtanu) feleségeként egyenként megszülte a vaszukat, majd alighogy világra jöttek, vízbe fojtotta őket, hogy mielőbb visszakerülhessenek a mennybe. Az utolsó, Vaszisthát megsértő vaszunak azonban nem sikerült tüstént visszajutnia, hanem Bhísma (Bhīṣma) testében tevékeny résztvevőjévé vált a Mahábháratában (Mahābhārata) elbeszélt eseményeknek (Mahābhārata 1.91.1–93.46).
Vaszudéva (Vasudeva)
Krisna (Kṛṣṇa) és Balaráma (Balarāma) apja, Kasjapa (Kaśyapa) földi megtestesülése. Egyes elméletek szerint Vaszudéva alakja úgy született meg, hogy a Visnuval (Viṣṇu) azonosított Vászudévaként (Vāsudeva) ismert istenség nevét patronimként értelmezték (Tadapatrikar 1930: 272).
Vászudéva (Vāsudeva)
Krisna (Kṛṣṇa) neve, jelentése Vaszudévától (Vasudeva) származó
Vászuki (Vāsuki)
Mitikus kígyó, az istenek és a démonok őt használták kötélként, hogy a köpülőrúd szerepét betöltő Mandara-(Mandara-)hegyet forgathassák a Tejóceán kiköpülésekor (Mahābhārata 1.15.5–17.30, Rāmāyaṇa 1.44.14–27, magyarul: Vekerdi 1964: 81–86).
Vátapí (Vāṭapī)
Város India délnyugati részén, a mai Karnátaka (Karṇāṭaka) államban, Aihólétól (Aihole) mintegy ötven kilométerre. A Csálukja (Cālukya) dinasztia székhelye volt, több jelentős hindu és dzsaina (jaina) barlangtemplom található itt a VI–VII. századból.
Vatsza/Vatszja (Vatsa/Vatsya)
A mai Iláhábádtól (Ilāhābād) nyugatra elterülő történeti régió, székhelye Kausámbí (Kauśāṃbī) (Dey 1927: 28).
Véda (Veda)
A szó elsődleges jelentése „tudás”, szűkebb értelemben a négy véda-szanhitá (veda-saṃhitā) (Rig- [Ṛg-], Jadzsur- [Yajur-], Száma- [Sāma-] és Atharvavéda [Atharvaveda]), míg tágabban a kinyilatkoztatásnak (sruti, śruti) tekintett védikus irodalom négy szövegtípusának (véda-szanhiták, bráhmanák [brāhmaṇa], áranjakák [āraṇyaka] és upanisadok [upaniṣad]) a jelölésére használják.
Védánga (Vedāṅga)
A Védához (Veda) kapcsolódó hat segédtudomány: siksá (śikṣā, fonetika), cshandasz (chandas, metrika), vjákarana (vyākaraṇa, nyelvtan), nirukta (nirukta, etimológia), dzsjótisa (jyotiṣa, asztronómia) és kalpa (kalpa, ritualisztika).
védiká (vedikā)
Áldozati oltár.
Véna (Vena)
Anga (Aṅga) pradzsápati (prajāpati) rosszlelkű fia, Prithu (Pṛthu) apja.
Véngí (Veṅgī)
Történelmi tájegység Kelet-Indiában, a Krisná (Kṛṣṇā) és a Gódávarí (Godāvarī) torkolatvidékén, a mai Ándhra Pradés (Āndhra Pradeś) területén.
Vénumat (Veṇumat)
Dvárakát (Dvārakā) északról határoló hegy (Harivaṃśa 93.16).
Vicsitravírja (Vicitravīrya)
Santanu (Śaṃtanu) és Szatjavatí (Satyavatī) fia, az ő özvegyeitől nemzette Vjásza (Vyāsa) Pándut (Pāṇḍu) és Dhritarástrát (Dhṛtarāṣṭra).
Vidarbha (Vidarbha)
A mai Khándéssel (Khāndeś), illetve Mahárástra (Mahārāṣṭra) északkeleti részével azonosított történeti régió, székhelye: Kundina (Kuṇḍina), majd Bhódzsakata (Bhojakaṭa) (Dey 1927: 34).
Vidéha (Videha)
A mai Bihár-(Bihār-)beli Tirhut-(Tirhut-)körzettel, illetve a Nepálban található Dzsanakpur (Janakpur) környékével azonosított történeti régió, székhelye: Mithilá (Mithilā) (Dey 1927: 35).
vidjádhara (vidyādhara)
Az égi lények egy csoportja.
Vidisá (Vidiśā)
Jelentős indiai város az ókorban és a középkorban, Málvá (Mālvā( területén (mai Bésznagar [Besnagar], Madhja Pradés [Madhya Pradeadhya Pradeś]), Dasárna (Daśārṇa, Kelet-Málvá) székhelye.
Vidura (Vidura)
Dhritarástra (Dhṛtarāṣṭra) hatalmas bölcsességgel rendelkező, erényes tanácsadója, Vicsitravírja (Vicitravīrya) harmadik ksétradzsa (kṣetraja) fia, akit Vjásza (Vyāsa) Ambáliká (Ambālikā) szolgálólányától nemzett (Mahābhārata 1.100.22–27, magyarul: Baktay 1960: 407, Vekerdi 2007: 46–47).
Vikadru (Vikadru)
Jádavák (Yādava) egyike, Dvárakában (Dvārakā) miniszterként szolgálta Ugraszéna (Ugrasena) királyt (Harivaṃśa 86.76).
vimána (vimāna)
Az istenek által használt, gyakran palotaszerűen ábrázolt égi jármű.
víná (vīṇā)
Lantszerű hangszer.
Vinatá (Vinatā)
Kasjapa (Kaśyapa) felesége, Kadrú (Kadrū) riválisa, Aruna (Aruṇa) és Garuda (Garuḍa) anyja.
Vindhja (Vindhya)
Hagyományosan Észak- és Dél-India határának tekintett, a Narmadától (Narmadā) északra húzódó középhegység. A Mahábhárata (Mahābhārata) szerint valaha a Vindhja volt a világ legmagasabb hegysége, ami olyan nagyra növekedett, hogy a mérete megakadályozta a Nap és a Hold útját. Az istenek ezért Agasztjához (Agastya) fordultak segítségért, aki arra kérte a Vindhját, hogy a testét meghajlítva engedje délre utazni, és mindaddig maradjon leborulva, amíg vissza nem tér. A hegység teljesítette Agasztja kérését, és azóta is várja a délen maradt bölcs jövetelét (Mahābhārata 3.102.1–14).
Vipracsitti (Vipracitti)
A szinhikéják (siṃhikeya) ősapja.
Viráta (Virāṭa)
Matszja (Matsya) királya, a Pándavák (Pāṇḍava) az ő szolgálatában töltötték a száműzetésük utolsó évét, a Pándavák oldalán részt vett a Mahábhárata-(Mahābhārata-)beli nagy háborúban, a Kuruksétrán (Kurukṣetra) Dróna (Droṇa) ölte meg (Mahābhārata 7.161.33–34).
Virócsana (Virocana)
A démonok erényes, a bráhmanákkal (brāhmaṇa) szemben tiszteletteljesen viselkedő királya (Mani 1975: 861), Prahláda (Prahlāda) fia, Bali (Bali) apja.
Visákha (Viśākha)
Szkanda (Skada) egyik megnyilvánulása, ld. bővebben Naigamésa (Naigameṣa).
Visála (Viśāla)
Mai Uddzsajiní (Ujjayinī).
Visnu (Viṣṇu)
Eredetileg a Rigvédában (Ṛgveda) tisztelt szoláris istenek egyike (Brockington 1998a: 50–51), később a kultusza több, máshonnan gyökerező hagyománnyal (Nárájana [Nārāyaṇa], Vászudéva [Vāsudeva]) összeolvadva az ind vallások egyik legmeghatározóbb irányzatává vált (Brockington 1998a: 128–129). A Harivansán (Harivaṃśa) ennek, az úgynevezett vaisnava (vaiṣṇava), azaz Visnuhoz (Viṣṇu) kötődő vallásosságnak a hatása érvényesül, hiszen a szöveg cselekménye Visnu egyik földi megtestesülésének, Krisnának (Kṛṣṇa) a cselekedeteit meséli el.
Visravasz (Viśravas)
Brahmá (Brahmā) unokája, aki Ilabilá/Ilavilá (Ilabilā/Ilavilā) nevű feleségétől Kubérát (Kubera), míg másik asszonyától, Kaikasítól (Kaikaśī) Rávanát (Rāvaṇa) és testvéreit nemzette (Mani 1975: 868–869).
visvadéva (viśvadéva)
Égi lények egy csoportja, Dharma (Dharma) Visvá (Viśvā) nevű feleségétől származó utódai.
Visvácsí (Viśvācī)
Szépséges apszarasz (apsaras), Kubéra (Kubera) palotájának a lakója (Mahābhārata 2.10.1–12).
Visvakarman (Viśvakarman)
Más néven Tvastr (Tvaṣṭṛ), az istenek építésze, számtalan mesterség feltalálója.
Visvámitra (Viśvāmita)
Gádhi (Gādhi) fia, eredetileg ksatrijának (kṣatriya) született, azonban kemény vezeklésének köszönhetően bráhmanává (brāhmaṇa) vált (Mahābhārata 9.39.11–29), Vaszistha (Vasiṣṭha) állandó ellenfele.
Visvávaszu (Viśvāvasu)
A gandharvák (gandharva) királya.
Vivaszvat (Vivasvat)
A Nap-isten neve, ld. Szúrja (Sūrya).
Vjásza (Vyāsa)
Parásara (Parāśara) és Szatjavatí (Satyavatī) fia (Mahābhārata 1.57.56–71, magyarul: Baktay 1960: 391–392, Vekerdi 2007: 31–32), Dhritarástra (Dhṛtarāṣṭra), Pándu (Pāṇḍu) és Vidura (Vidura) nemzője (Mahābhārata 1.100.1–30, magyarul: Baktay 1960: 406–407, 1977: 274–275, Vekerdi 2007: 43–47), a Mahábhárata (Mahābhārata), a Harivansa (Harivaṃśa) és számos további mű szerzője, ezek mellett a hagyomány szerint ő osztotta fel a Védát (Veda) négy részre (Mani 1975: 887).
Vrindávana (Vṛndāvana)
A Mathurá (Mathurā) környéki pásztorok szállásterülete, napjainkban a Mathurá mellett található Vrindávan (Vṛndāvan) nevű településsel azonosítják (Dey 1927: 42).
Vrisni (Vṛṣṇi)
Jádava (Yādava) nemzetségfő, Andhaka (Andhaka) testvére, tőle származnak a Jádava nemzetség egyik meghatározó csoportját alkotó Vrisnik.
Vritra (Vṛtra)
A Rigvédában (Ṛgveda) Indra (Indra) ellenségeként emlegetett, sárkányszerű démon, hajdanán ő zárta el a vizeket.